Egy hazugság foglyaivá lettünk

Az igazság egy létező tény, a hazugságot viszont mindig meg kell alkotni. A mesterien megalkotott hazugságok azonban nagyon hasonlíthatnak az igazságra és éppen ezért lehetnek rendkívül veszélyesek.

Az igazságnak hitt hazugságok ugyanis egy hamis biztonságba, mintegy álomba ringatnak bennünket. Ha ugyanis azt gondoljuk, hogy már ismerjük az igazságot, akkor nem keressük azt tovább, nem vágyakozunk már többé utána.

A hazugsággyártás mesterei pontosan ezt a pszichológiai reakciónkat használják ki.
Nézzük meg, hogy kik is ők és miért gyártják fáradhatatlanul a megtévesztő hazugságaikat.

Nap, mint nap halljuk többek között a médiából, hogy mennyi hazugság van a világban. Hazudnak nekünk a politikusok, a bankárok, az üzletemberek, az ismerőseink, még a gyermekeink is. Sőt, ha úgy adódik, akkor mi is hazudunk másoknak. Hol lehet ennek a sok hazugságnak a gyökere?

Ha őszintén és tüzetesen vizsgáljuk meg ezt a kérdést, akkor nagyon meglepődünk, mert azt találjuk, hogy ennek a sok-sok különböző hazugságnak csak egyetlen egy gyökere van, amely saját magunkban található.

Ez pedig nem más, mint az elkülönült kis én, az ego. Ő felelős minden hazugságért, ami létezik a világban, ő a hazugsággyártás legnagyobb mestere. Az ego saját maga is egy mesterien megalkotott hazugság terméke, mert tulajdonképpen egy nem létező valami, amit bizonyos körülmények egy látszatélettel ruháztak fel.

Ezek a körülmények pedig a szüleinken és a számunkra fontos személyeken keresztül fejtették ki a hatásukat ránk, mert ők voltak azok, akik létrehozták az egót bennünk azzal, hogy gyermekként megmondták nekünk, ki vagyunk mi, hogy hívnak bennünket.

A hazugság persze nem ezzel kezdődött, mert az egóra szükségünk van ahhoz, hogy életben tudjunk maradni és tapasztalatokat tudjunk szerezni ebben a világban.

A hazugság akkor vette a kezdetét, amikor a szüleink elhitették velünk azt, hogy mi azonosak vagyunk ezzel az egóval, hogy mi csak egy behatárolt, elkülönült létezők vagyunk. Ez volt a legelső hazugság és szépen erre rakódott rá a többi hazugság az évek során.

A többi ember hathatós segítségével gyártottunk egy hazugságot arról, hogy milyen a világ és egy másikat arról, hogy nekünk mi a dolgunk benne. Természetesen mi azt nem tudtuk, hogy hazugságokat gyártunk, mert azokat igazságnak gondoltuk, és így őszintén tudtunk hinni azokban.

Azzal, hogy elhittük és azonosultunk a hazugságainkkal, ezzel az évek során oly sok energiát fektettünk ezekbe a hazugságokba, hogy most már az is halálra rémít bennünket, ha valaki megkérdőjelezi azoknak az igazságát.

Mi hiszünk abban, hogy tudjuk azt, hogy milyen a világ körülöttünk és azt is megtapasztaltuk, hogy hogyan működik. Látjuk azt is, hogy nem jól működik, és azt gondoljuk, hogy ha igazán akarjuk, akkor meg tudjuk változtatni, jobbá tudjuk tenni azt.

Ezekkel a gondolatokkal egy kényelmes komfortos álmot akarunk mindannyian létrehozni, amely megnyugtat minket, hogy vagyunk valakik a többi ember szemében és amit teszünk az jó és erkölcsös.

A hazugságok azonban csak hazugságok, igaz, hogy rövidebb-hosszabb időre megnyugtathatnak minket, de végén mindig csalódást okoznak. Éppen ez mutatja meg az igazi arcukat. Az igazsággal azonban egyszer mindannyian szembesülnünk kell. Hogy ezt a pillanatot elodázzuk ezért a már nem működő hazugságaink helyett hamar újakat alkotunk. Tesszük ezt azért, mert félünk feladni az elkülönült énként való létezésünket, nem merünk szembenézni az ismeretlennel.

Most azonban eljött az ideje annak, hogy magunk mögött hagyjunk minden hazugságunkat és együtt ugorjunk fejest az ismeretlenbe. Képzeljük el egy pillanatra, hogy most minden gondolatunk eltűnik a fejünkből, nincsenek többé gondolataink.

A hazugságaink ugyanis gondolatokba vannak szépen becsomagolva, amelyek magukon hordozzák az igazság hamis pecsétjét. A gondolatok elvesztése azért rémíthet meg igazán bennünket, mert velük együtt eltűnik körülünk az elme biztonságot nyújtó álomvilága is.

Ha ezt tényleg ki tudunk lépni gondolataink bűvköréből, akkor meglepődve vesszük észre azt, hogy a gondolatok eltűnésével együtt eltűnt az önmagunkról alkotott képünk is.

Így most már nem tudunk válaszolni arra a kérdésre, hogy kik is vagyunk valójában? Ha erre a kérdésre választ találunk magunkban, akkor még a gondolataink rabjai vagyunk, azok nem tűntek el a fejünkből.

Az önmagunkról alkotott képünk feloszlásával már nem gondolhatjuk azt, hogy apák vagy anyák, katolikusok vagy muzulmánok, jók vagy rosszak vagyunk.

A gondolatok eltűnése azonban kaput nyitott bennünk az igazság megtapasztalására. A gondolatokkal együtt eltűnt ugyanis az ego, az én ez és ez vagyok hazugsága és felragyogott bennünk a Vagyok igazsága.

Ez az a létező tény, amelyet az évek során szépen felöltöztettünk a gondolataink ruháiba, az „Ez és ez vagyok én” gönceibe. Mivel a környezetünk minden figyelmünket erre a ruhára irányította, ezért ezt akartuk egyre szebbé és csillogóbbá tenni. Ez aztán olyan jól sikerült, hogy teljesen azonosultunk ezzel a ruhával és a létezés alapvető tényét már el is felejtettük.

Napjainkban azonban újra eljött annak az ideje, hogy gondolat-ruháinkat levetve, a létezőség meztelen valóságában találjuk meg igazi valónkat.

Részlet Frank M. Wanderer: Csendes forradalom. A Tudat evolúciója című könyvéből

Reklámok

Az univerzum nagy titka; fehér lyukak, ahol visszafelé megy az idő

Egy új kutatás szerint az univerzum legkülönlegesebb objektumai, a fehér lyukak a rejtélyes sötét anyag alkotórészei lehetnek. Legalább is ezt írja tanulmányában a Baszk Egyetem két kutatója, Carlo Rovelli és Francesca Vidotto. A fehér lyukak a szupersűrű elfajult anyagból álló fekete lyukak ellentettjei. Amíg a fekete lyukak mindent elnyelnek, addig viszont a fehér lyukak mindent eltaszítanak, ami miatt a fehér lyukak eseményhorizontjába semmi sem tud belépni.

Kapu nyílhat egy másik univerzumba?

1916-ban amikor Ludwig Flamm osztrák fizikus átvizsgálta Karl Schwarzschild megoldását az Einstein mező egyenleteire – amely a fekete lyuk egy sajátos formáját, az úgynevezett Schwarzschild-féle fekete lyukat írja le -, felfedezte, hogy lehetséges másik megoldás is, ami a fehér lyuk jelenségét írja le.

Karl Schwarzschild német fizikusFORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

(Egy test Schwarzschild-sugara az ugyanannyi teljes energiájú, gömbszimmetrikus fekete lyuk eseményhorizontjának a sugara. Égitestek tömegének alternatív mértékegységeként is alkalmazható.)

A fekete lyuk eseményhorizontjának művészi ábrázolása. Az eseményhorizont az a határ, amelyen belül már kizárólag a fekete lyuk gravitációs ereje érvényesül. forrás: WIKIMEDIA COMMONS

Flamm azt is észrevette, hogy a két megoldás a téridő két különböző régióját írja le, amelyek – legalább is matematikailag – összekapcsolódhatnak egyfajta sajátos téridő-csatorna által, és hogy a fekete lyuk bejárata a fehér lyuk kijárata lehet ugyanannak az univerzumnak totálisan másik részében, vagy akár egy másik univerzumban. A fehér lyuk lényegében a fekete lyuk teoretikus, időbeli megfordítása.

Amíg a szuper-sűrű fekete lyuk iszonyatos gravitációs ereje miatt mindent beszippant ami átlépi az eseményhorizontját, addig a fehér lyuk viszont mindent „kilő” a saját eseményhorizontjától.

Néhányan úgy vélik, hogy valamennyi fekete lyuk különleges „ikertestvére”, a másik oldalán található fehér lyuk, ami mindent, amit a fekete „testvére” beszippant, kifúj egy másik univerzumba. A fehér lyuk kapu lehet a világegyetem egy másik pontjára, vagy akár egy új univerzumba is. E teória képviselői azt feltételezik, hogy az ősrobbanás is egy ilyen jelenség eredménye lehet.

Elméletileg teljesen el kellene tűnniük, ami viszont lehetetlen

1935-ben Einstein tovább kutatta a problémát Nathan Rosen-nel együtt, amelyre az Einstein-Rosen híd, vagy ismertebb nevén az úgynevezett féregjárat lett a megoldásuk. Az einsteini elmélet alapján elvileg minden fekete lyuk rendelkezhet féregjárattal.

Albert Einstein, az elméleti fizikai egyik legnagyobb alakja. forrás: POPPERFOTO/GETTY IMAGES/2011 

2014-ben Carlo Rovelli a francia Aix-Marseille Egyetem elméleti fizikusa és kollégái felállítottak egy másik elméletet, amely szerint lehetséges, hogy a fekete és a fehér lyukak más módon kapcsolódnak össze: amikor a fekete lyuk „meghal”, egyszerűen fehér lyukká válik.

                               Albert Einstein és Nathan Rosen forrás: ORIGO

A tanulmány szerint, amikor a fekete lyuk eléri azt az állapotot, amikor már nem tud tovább zsugorodni, mert a téridő nem nyomódik össze jobban, fehér lyuk formájában éled újjá. Rovelli tehát azt állítja, hogy a fekete lyuk egy bizonyos állapot elérése után szükségszerűen fehér lyukká válik. Fekete lyukak elsősorban a különösen nagy tömegű csillagok halálát okozó gravitációs összeomlás (gravitációs kollapszus) nyomán bekövetkező szupernóva-robbanás eredményeként keletkezhetnek.

Az 1970-es években Stephen Hawking elméleti alapon kiszámította, hogy minden fekete lyuknak olyan sugárzást kell kibocsátania, amellyel tömeget veszít. A Hawking-sugárzás létét sikerült is bebizonyítani.

Mindezek alapján azoknak a fekete lyukaknak, amelyek több tömeget veszítenek, mint amennyit nyernek, végül teljesen el kellene tűnniük, semmivé, matematikai ponttá kellene összezsugorodniuk, ami lehetetlen. Rovelli és kollégái szerint azonban az anyagot vesztő fekete lyukak eltűnésének problémája áthidalható, ha a téridő-szövetet is kvantumnak tekintjük.

Az univerzum nagy rejtélye: a sötét anyag

A sötét anyag a tudomány egyik legnagyobb rejtélye. Nem tudni miből áll, hiszen láthatatlan, nem bocsát ki semmit, nem veri vissza a fényt, és nem is blokkolja azt. Az univerzumban való jelenlétét csak a normál anyagra gyakorolt gravitációs hatása mutatja ki. Egyes feltételezések szerint lehetséges, hogy a sötét anyag az ősi tömegüket fokozatosan elvesztő fekete lyukak Planck-tömegű maradványának tekinthető.

Max Planck német Nobel-díjas elméleti fizikus, a róla elnevezett állandó bevezetője. forrás: WIKIMEDIA COMMONS

A 1960-as 1970-es évek elméleti munkái azt sugallták, hogy fekete lyukak másodlagosan az ősrobbanásból is származhatnak, mivel a kezdeti forróságban fluktuálódott az anyagsűrűség,  és az univerzum  nagyon gyorsan inflálódott.

Azok a fluktuációk pedig, amelyek az anyagot koncentrálták összeomolhattak, fekete lyukakat formálva. Ezek az úgynevezett ősi fekete lyukak jóval kisebbek, mint a csillagtömegű fekete lyukak, és ezért már átalakulhattak fehér lyukakká. A Naphoz közeli csillagok mozgása azt mutatja, hogy a sötét anyag lokális sűrűsége  a Nap tömegének 1 %-a lehet köbparszekenként.

(A parszek a csillagászatban használatos távolságegység. Az a távolság, ahonnan egy csillagászati egység, azaz a Nap-Föld távolsága – 149,9 millió km-, 1 ívmásodperc parallaxis alatt látszik azaz 1 parszek 3,26 fényév távolságnak felel meg. A köbparszek pedig olyan térhasáb, amelynek minden éle 1-1 parszek. )

Ma még uralkodónak számít a szkeptikus álláspont

Az univerzum hemzseg a fekete lyukaktól, és talán a fehér lyukaktól is. Vannak tudósok, akik kételkednek a fehér lyukak létezésében, de korábban így volt ez a fekete lyukakkal is.

Rádióasztronómusok évtizedeken át észleltek fekete lyukba eső anyagtól származó jeleket anélkül, hogy tudták volna mit is figyelnek meg valójában. 1972-ben a Nobel-díjas fizikus, Steven Weinberg Gravitáció és Kozmológia (Gravitation and Cosmology) című könyvében még azt írta, hogy a fekete lyuk létezése nagyon is hipotetikus, és a fekete lyukak eleve nem létezhetnek az univerzum bármely ismert objektumának a gravitációs mezejében. Mint utóbb kiderült, tévedett a híres tudós. Ma már számos asztrofizikai bizonyítékkal rendelkezünk arra, hogy a világegyetem szabályosan nyüzsög a fekete lyukaktól.

Bob Wald amerikai fizikus hasonlóképpen vélekedik a fehér lyukakról, mint korábban Weinberg tette azt a fekete lyukak létezésével kapcsolatban.Wald álláspontja szerint nincs okunk azt hinni, hogy az univerzum bármely régiója megfelelne egy fehér lyuknak. Tegyük hozzá, ma még ez számít domináns véleménynek. A fehér lyukak feltárhatják, hogy mi történik a fekete lyuk belsejében. Világszerte számos kutatócsoport kezdte el azt a lehetőséget vizsgálni a közelmúltban, hogy a kvantummechanika csatornát nyithat-e fehér lyukak titkára. Az ég ugyanúgy nyüzsöghet fehér lyukaktól is, mint a fekete lyukaktól – vélik egyes tudósok. A fehér lyukak létezésének bizonyításával megoldhatóvá válna egy nagy rejtély, nevezetesen, hogy mi folyik a fekete lyukak belsejében. A fekete lyuk körül kígyózó nagy mennyiségű anyag, – amit végül elnyel az égitest – észlelhető, de senki sem tudja, hogy mi történik a továbbiakban. A fekete lyukak Hawking-sugárzását, azaz tömegvesztését bizonyító eredmények új muníciót jelentenek a hipotézisnek, amely szerint a fehér lyuk a sötét anyag összetevője lehet, amit az elpárolgott fekete lyukak maradványai formálnak.

A fehér lyuk a fekete lyuk ellentettje, amelyben visszafordul az idő. forrás: GAIA

Kívülről megfigyelve, véges mennyiségű idő alatt a fekete lyukakat és fehér lyukakat nem lehet megkülönböztetni egymástól. A maximálisan kitágult Schwarzschild-megoldás ugyanannyi a fekete lyuknál és a fehér lyuknál is (A Schwarzschild-megoldás, vagy más néven Schwarzschild-metrika az általános relativitáselmélet egzakt megoldása, amely a pontforrás gravitációs terét írja le.) Egy fekete lyuk halála ugyanúgy kvantumjelenség, mint ahogy a fehér lyuk is annak számít: a fehér lyuk lényegében a fekete lyuk időbeli megfordítása. Azaz egy fehér lyuk csak olyan kozmikus régióban születhet, ahol igen erősek a kvantumgravitációs jelenségek. Amikor berobban a múlt, anyag bukkan elő az eseményhorizont mögül. A fehér lyukak fizikai létezése ellen felhozott egyik leggyakoribb tradicionális ellenvetés, hogy honnan is eredhetnek? A fentiek szellemében adott válasz szerint olyan régióból származnak, ahol a kvantumjelenségek dominálnak a gravitációs mező viselkedésében. A fehér lyukak fizikai létezése ellen felhozott egyik leggyakoribb tradicionális ellenvetés, hogy honnan is eredhetnek?

Szimuláció egy féregjáratról. forrás: DAVIDE AND PAOLO SALUCCI

Ilyen régiók főleg a fekete lyukak élete végén jönnek létre, és az elmélet hívei szerint ezért hozhat létre fehér lyukat egy haldokló fekete lyuk.

Einstein általános relativitáselmélete nem szabja meg az idő irányát, ezért ha egy gravitációs kollapszus során fekete lyuk keletkezik, amelyben eltűnik az anyag, ennek lehetséges a fordítottja is, a fehér lyuk, mert amikor a fehér lyuk „berobban” a múltba, anyag bukkan elő az eseményhorizont mögül.

A fehér lyuk tehát a fekete lyuk időbeli megfordítása; a jelenség a világegyetem expanziójához hasonlítható. Egy fekete lyuk – fehér lyuk életciklusának folyamata időben aszimmetrikus, az időskálát a fekete lyuk kezdőtömege és életideje – amit a Hawking-sugárzásból kiszámíthatunk – határozza meg. Elvileg tehát kiszámítható, hogy a fekete lyuk mikor alakul át fehér lyukká, olyan objektummá ami legalábbis elméletben visszafordítja az időt. Viszont további kutatások szükségesek ahhoz, hogy  fényt derítsenek arra, mindezek ellenére az idő miért csak előre halad a látható univerzumban.

                                                                                                                    Szomor Anikó

Vezető érzelmi labirintusban II.

A vezetői érzelmek hatása

Az operatív vezetői döntések sokszor rövid szakmai megfontolások alapján születnek. Intuíciókra épülnek. A döntéshozók nem nagyon számolnak azzal, hogy ez milyen érzelmeket, indulatokat fog kiváltani. Ez jelentősen hozzájárul a magyar munkavállalók passzivitásához, a rossz munkahelyi légkörhöz. Hosszú távú döntések esetére a feladat látszólag egyszerű. A problémahelyzethez rendeljük hozzá az emberek személyiségét: értékeiket, szükségleteiket, hitüket, szokásaikat. Az eredmény nem marad el. Sok szem többet lát. Azt is, amit mi magunk nem veszünk észre, és ez lehet, hogy a szervezeti összhang, egység irányába fogja vinni a munkatársakat. Ha nem így csináljuk, akkor gondoljunk bele az élethelyzetükbe, és lehet, hogy mi okozunk nekik az álmatlan éjszakákat. Mert nem csak egy igazság létezik. Száz arca van, és mind egyedi. Mindenki másként éli meg, ha az övét megsértik.

Nagyon sokszor nincs ésszerű magyarázat egy-egy döntésre. Az intuíció, ez előrelátás, a ráérzés fontos vezetői kvalitások, és a szakértelemmel, tapasztalattal ötvözve gyors döntéseket eredményeznek.

Ezek magabiztosságra épülnek és fel sem merül, hogy milyen felelősséget kell viselni értük. Beleférnek a vezetők általános felelősségi körébe. A nagy tétű dolgokról tudjuk. Ezek lesznek azok, melyek érzelmi viharokat okoznak. Az ismétlődő a rutin döntések mellől már elkoptak az érzelmek. A kezdőknél ezek is okozhatnak feszültséget. A tapasztalattal, gyakorlattal csökken a vezetők érzelmi leterhelése.

A vezetők érzelmei a szervezeti lét minden szintjén befolyásolják az eredményességet. Döntéseik következményeként el kell viselniük munkatársaik érzelmi reakcióit. Ha szavakban nem is merik felvállalni a kritikát, érzelmeik pontosan kifejezik a véleményüket. A kutatók pontosan tudják, hogy az érzelmek árnyalják, alkalmanként meg is változtatják, kiemelik, hangsúlyozzák a beszéd tartalmát. Az önkéntelen arckifejezések és a testbeszéd fontos üzeneteket szállítanak. A vezetők érzelemkifejezése hatással van a munkatársak hangulatára, teljesítményére, kreativitására, munkakedvére. Az a vezető, aki ennek tudatában van, és kellő érzelmi intelligenciával rendelkezik, a szervezet javára is fordíthatja az érzelmeit. Azokon keresztül motiválja, bátorítja, támogatja munkatársait. Érzelmei is azt a szándékot sugallják, amit a szavai. Ez is bele kell férjen a vezetők szerepkészletébe.

A döntésekről szóló kutatások arról is szólnak, hogy időhiány, bizonytalanság, fenyegetettség esetén a vezetők önálló, és leginkább autokrata döntéseket hoznak. Ezzel szemben a beosztottak jelentős része azt szeretné, ha kikérnék a véleményét. Ez biztosítja, hogy saját érdekeit szervezeti szintre emelje, és érezhesse, hogy hasznos tagja a munkahelyi kollektívának. Autokrata döntések esetén, lehet, hogy gondok lesznek a végrehajtással. Az autokrata döntések érdekeket sérthetnek, ezért kialakulhat egy passzív ellenállás. A kudarc szele fújdogál a vezető körül. Ennek jól észlehető érzelmi jelei vannak. A beosztottak réseket keresnek a vezetői elhatározás részleteiben, aki nem is sejti, hogy beosztottaik mennyire nyitott szemekkel figyelik. Észrevesznek rajta minden kis változást, és kihasználják a felmerülő lehetőségeket.

Az érintettek észre sem veszik, hogy ezen keresztül mennyire sebezhetők. Ebbe a csapdába a kezdők mellett az öreg rókák is beleesnek. Különösen a „kis-kedvenceken” keresztül. Mert azok mindig voltak, vannak, és lesznek. Tudják, hogy lopják be magukat a vezetők szívébe. Ez azzal is jár, hogy tőlük értékesebb munkatársak kevesebb figyelmet kapnak.

A hétköznapok terhe

Aki vezető szeretne lenni, az hosszan készül rá. Ennek megfelelően gyarapítja tudását, szakértelmét, köt kapcsolatokat, és keresi a megfelelő munkahelyet, ahol előérzete szerint kibontakoztatja magát. Már csak megfelelő pillanatra kell várnia. Szíve szerint biztos magában. Tudja, hogy amit vállal, és azt képes megcsinálni. Az igazi kihívás nem szakmai jellegű, hanem nagyon is emberi. Telítve van érzelmi összetevővel, amin nem könnyű túltennie magát.  A lelkiismeret széles határok között szólíthatja meg. A szakmai döntésektől kezdve az emberi, csoport konfliktusokig.

Jól csináltam? – Merül fel a kérdés. Szakmailag erősen determinált minden munkahely, ezen a területen viszonylag könnyű a választás. Az emberi területeken ilyen meghatározottság nem létezik. Ott mindenki más értéket, hitet, célt, szükségletet, és számos más emberi dolgot hordoz magában. Egyénileg, és csoportként egyaránt. Kritikus helyzetben el is veszítheti a támogatásukat, ami egyenlő azzal, hogy vezetőként megbukhat.

Az így felmerülő konfliktusok felőrlik a nyugalmát, kimerül, és már nem is csodálkozik, hogy rossz érzések uralkodnak felette. Innen nincs visszaút, mert az maga lenne a bukás. Más munkahelyre lenne szüksége, de az jelentős anyagi veszteséggel jár. A család sem örülne neki, ha költözni kéne. Hogyan tovább? Minél tovább tart egy ilyen konfliktusokkal terhelt időszak, annál nagyobb lehet a veszteség, annál több, és nagyobb érzelmi vihar vár rá. Bár az, hogy valaki jó alvó, még nem jelenti, hogy a döntései kiállják az idő próbáját. A rossz alvás jelezheti azt is, hogy jó úton jár.

A felelős gondolkodású vezetők gyakran rossz alvók. Ébren fekszenek ágyukban azért is, mert mérlegelik elhatározásaik következményeit. Tudják, hogy jó döntések esetén sem garantált a siker, és el kell számolniuk lelkiismeretükkel is. Tudják, hogy a végrehajtás folyamatában merülhetnek fel problémák, melyek megoldására fel lehet, és kell is készülni. A zavaroknak leginkább emberi háttere van. A versengés az emberek között is zajlik, és vannak más érdekek, szükségletek, célok is. Nagy hiba lenne egységes érdek és célrendszert feltételezni akár csak egy csoporton belül is. A szervezeti méretekkel együtt nő az ellenérdekeltek tábora is. Lesz, aki képes rossz hatást gyakorolni a folyamatokra. Nem küszöbölhető ki egy szervezetből sem a jó szándékú – ám mégis káros – változtatni akarás, sem a rosszindulat.

Van ok az aggodalomra. A siker elkápráztatja az embereket. Elaltatja az éberséget is. Legyünk nyugodtak. Akinek alacsony az érzelmi intelligenciája, érzéketlen mások iránt, elfogult önmagával, az jó alvó. Alszik a lelkiismerete is.

Egymás mellett

Tegyünk különbséget a hivatalos, és az informális vezető között. Míg az elsőnek vállalnia kell a felelősséget is, addig a másiknak nem. A kettejük között emelkedő fal leválaszthatja követők nagy részét. Az emberekben létezik egy érzelmi hajtóerő, ami motiválja, ösztönzi őket. Az igazi leader érzi azt, hogy mikor és hogyan kell erősíteni őket.  Sajnos vannak olyanok is, akik negatív erőteret alakítanak ki, és képesek akaratlanul is leszívni egy vezető energiáit. A negatív érzelmek ilyen következményekkel járnak. A vezetőkben is ott van a kétség, a hezitálás, az elbizonytalanodás. Mivel a beosztottak jobban ismerik a vezetők gyengéit, mint az sejthetnénk, megfoszthatják vezetőiket a sikerélménytől.

Lehet, hogy vezetői munka nehézségeit nem is olyan egyszerű felsorolni? A szervezeti vezetők mellett informális vezetők is léteznek, és velük is számolni kell. A funkcionális vezetők gondolhatják azt is, hogy ők azok, akik a munkatársakról gondoskodnak. Ők férnek hozzá az erőforrásokhoz, és ők fogják azokat elosztani. Lehet, hogy munkatársaikat nem azonos mértékkel mérve látják el. De teljesen mindegy, mert mindig lesz, aki elégedetlenkedni fog. Nehéz esetekben ők vállalják a felelősséget. Érezhetik, hogy csak ők tudnak megfelelő választ adni a kihívásokra. De a szervezet egy kaleidoszkóp, és mások mást látnak benne. Csak kicsit kell fordítani rajta, és máris más lesz a mozaikok eloszlása.

Ugyanarról van szó. Nem változik semmi, csak az elrendezés. A beosztottak szemével nézve nekik is igazuk van. Az informális vezetőkkel történő együttműködés, egyeztetés, a köztes megoldások megtalálása nem megy érzelmi kommunikáció nélkül. Ennek is van egy lecsapódása a hivatalos vezetők érzelmeiben. A kérdés mindig az lesz, hogy milyen kompromisszum szülessen. Minden leader megpróbálj az ideáit valóra váltani. A hivatalos, és az informális vezetők bár ugyanazért a szervezeti célrendszerért tevékenykednek, csak mások a lehetőségeik.  Ez teszi különlegessé az együttműködésüket.

Probléma esetén a megoldás érdekében, a pozícióban levő vezető fogja meghatározni az információk áramlást, és elosztását. Minden szervezetben meghatározott az a szűk csoport, amely közvetlen résztvevője a döntés előkészítésnek, és a döntéshozatalnak.  Ők általában közel azonos módon látják a szervezeti lét-érdek, és konfliktusmezejét, azaz a hatalmi viszonyokat. Közöttük nagy érzelmi viharra nem kell számítani. Problémák a döntés után merülnek fel, mert az érintettek más egyéb – sokszor személyes – mondhatjuk, nagyon periférikus dolgok alapján viszonyulnak hozzá. Lényeges, hogy az informális vezetők, mint véleményhordozók milyen véleményt alakítanak ki.

Óriási hiba, ha stratégiai, és érdekmegosztó kérdésekben nem egyeztetnek velük. Mivel az informális kapcsolati hálón keresztül lehet, hogy már tájékozottak a probléma mibenlétéről.

A döntés tudatosulásával jelennek meg a konfliktusok. A szervezetekben erősen korlátos a kommunikáció rendje. Vannak információk, melyeket életveszélyes lenne megosztani másokkal. Főleg nem a vezetőkkel. A szavak számon kérhetők. Az érzelmek viszont letagadhatók. Az a vezető, akinek jó szeme van és tudja, mit kell észrevennie, az látni fog a pályán. Ugyanis a munkatársak akarják, vagy nem, érzelemkifejezésükkel „elmondják” a véleményüket.

Érzelmek labirintusában

Hogy navigáljunk az érzelmek nyílt, és rejtett labirintusában? Óriási szerepet kap a leadership, a vezetés stílusa.

A nyílt elutasítástól kezdve a rejtett támogatáson keresztül a megértésig. Mindegyikhez kapcsolható valamilyen vezetői megszólalás. Ráadásul személyre szabva, mert lesz, akinek le kell rúgni a fejét, és megint más megérti a kényszerhelyzetet. Belátja, hogy Ő sem döntött volna másként.

A szervezeti szerepek között ott van az okoskodó, az ellenálló, a kritikus, a sunyi, a megértő, az intrikus, a passzív beletörődő, a támogató, a szakértő, és hosszan sorolható az emberek tipizálása a vezetéshez történő viszonyulásuk alapján. Belátható, hogy mindegyik egyedi úton közelíthető meg. Az emberekhez csak parancsuralmi, vagy átmanipulált stílusban lehet „közös nevező” alapján szólni.

A közös nevező jellemzője az érzelmi telítettség, az érzelmi tudatosság. A politikai pártok egy része kiválóan csinálja. Tudják, hogy az emberek nem képesek átlátni környezetük minden szegletét. Ahhoz intellektuálisan alul képzettek. Számos kérdésben tudatlanok. Ráadásul képtelenek tartós figyelemre, ezért Ott egy-egy hívó szóval manipulálják a vezetetteket. Szervezetekben ez másként zajlik, mert szakmai területen mindenki tájékozott. Ám ott is meg lehet találni azokat a racionális érveket, melyeknek erős érzelmi háttere van.

A leader számára a legnagyobb gondot az érzelmi „belegabalyodás” jelenti. Ha rossz helyre küld rossz érzelemjeleket, az végzetes lehet számára. Egyetértésével nem erősíthet meg egy „okoskodó” munkatársat. Az Őt téríteni fogja, és elbizonytalanítja a csendes támogatókat, a szakértőket, azokat, akik a vezető mögé álltak. De értelmetlenség lenne arrogánsan fellépni a támogatókkal szemben.

Egy megjegyzés

A vezetőnek következetesnek kell lennie. Ha eldöntött valamit, akkor végig kell vinnie. Az igazán nagy leaderek nem adták fel, és nem rettentette el őket a közhangulat. Ha hittek az igazukban, azt úgy kommunikálták. Őszintén, és nyíltan. Ha személyi kérdésekben elhatározásra jutottak, végigvitték. Életemben háromszor fordult elő velem, hogy mások kérésének eleget téve megkönyörültem embereken. Kétszer a láncfűrészt is alám tették.

Epilógus

A ma vezetői bajban vannak. A vezetésről szóló könyvek, szakmai problémaként tálalják a világot. Nézőpontjuk racionális előfeltevések alapján kerül kifejtésre. Annak ellenére, hogy a vezetés emberek befolyásolása. Szociálpszichológiai ihletésű interakciós folyamat, amiben óriási szerepet kapnak az érzelmek.

Goleman „Érzelmi Intelligencia” címűn könyve felrázta a világ egy részét. Magyarországon a rácsodálkozásig jutottunk el. Nem sikerült felvenni a fordulatot. Annak ellenére, hogy mindenki tudja?! Az emberi érvénysülés az általános-, és az érzelmi intelligencia egymásra hatásaként válhat valóra. A magas érzelmi intelligenciával rendelkezők általában sikeresebbek az életükben, és a munkájukban. A vezetők számára elengedhetetlen szociális intelligenciájuk fejlettsége. (A politikusok esetében mások a szabályok. Esetükben a társadalmi kultúra megjelenítésének a képessége a meghatározó. Lehetnek buták, demagógok, de ha képesek követőik megszólítására, akkor felesleges, hogy intelligensek legyenek. Arra ott vannak a szakértőik, akik felkészítik őket a papagály szerepre. Emlékszem amerikai elnökre, aki színész volt. Eljátszotta amire „teremtették”. De a papagáj kommandóban számos magyar is megnevezhető lenne.)

Az érzelmi intelligencia problémájának jelen kellene lennie leadership-, és szervezeti magatartás elméletekben. Nyilvánvaló, hogy az érzelmek hatással vannak az emberekre, és tudatos kezelésük fontos lenne a vezetők számára, akik most gyakorlati megtapasztalás révén gyarapítják kompetenciáikat.

Nem is kérdezem meg, hogy mennyivel könnyebb lenne az életük, ha lennének érzelmekkel kapcsolatos ismereteik, és valahol lehetőség lenne fejleszteni a meglévő kompetenciáikat.

Fogadjuk el azt a tényt, hogy a leaderek az érzelmek kettős terhét hordozzák magukban. Van saját érzelmi életük, és ragad rájuk a munkatársak érzelmi kisugárzása is. Ez lesz a labirintus két fala, melyek között dolgoznia kell, a szervezeti, a magán, és a munkatársak értékei, érdekei, szükségletei, céljai… megvalósításában.

Ha valahol a diszharmónia miatt rejtett konfliktusok vannak, akkor aknamezőn is meg kell tanulnia járni. Természetesen a labirintus két fala között.

Van kiút

Nincs olyan, hogy térdre imához. Senkinek sem kell feladnia, mert fél a labirintusban közlekedni. Van megoldás.

Dr. Pintér István

Vezető érzelmi labirintusban I.

Alaphelyzet

Magyarországon egy fiatal elvégzi iskoláit. Belépőt szerez valamilyen szakmai közösségbe, ahol gyakorlatot szerez. Erre építve szeretne előrejutni, hogy javíthasson az életminőségén. Rövid időn belül tudatosul benne, hogy váltania kell. Magyarországon nincs szakmai karrier. Vezetővé kell válnia, mert csak így szerezhet társadalmi elismerést, kapcsolatokat, többletjövedelmet. Egy idő múlva profi szakember lesz. Főnökei elismerik a munkáját, számítanak rá, és vezetőt csinálnak belőle. Operatív szinten. A szakmát ismeri, az emberekkel meg majd elboldogul. Mindenki elégedett. Csak később derül ki, hogy mégsem olyan egyszerű a feladat. Váratlanul egy új konfliktusmező alakul ki körötte. Lehet, hogy más is számított az előléptetésre.

Előfordulhat, hogy a csoportjában szakmailag felkészültebbek is vannak. Ráadásul más a feelingje egyenlők között egyenlőként dolgozni, mint másokat vezetni, irányítani.

Magyarországon félresiklott a vezetői felkészítés rendje. Nagyjából 25 évet dolgoztam ezen a területen, OKJ-s képzésektől kezdve főiskolai, egyetemi oktatáson keresztül doktori iskoláig. A tananyag struktúrája szinte mindenhol hasonló, legfeljebb az oldalszáma változik. Elmélet elmélet hátán, érdekes, de használhatatlan gyakorlattal, szakirányú végzettség nélküli oktatókkal. Vak vezet világtalant. A szervezeti vezetés témakörében sok olyat oktatnak, amihez a leendő vezetőknek semmi köze nem lesz. (viszont könnyen tanítható)

A „pályakezdők” számára, személyes vezetésre, leadership oktatására, és tréningezésére lenne szükség. A szervezet egy élő organizmus, amit az alap, és magasabb rendű érzelmek mozgatnak. A két érzelemcsoport a szervezeti kultúrában válik egységes egésszé, és így lesz a szervezeteknek jól dokumentálható „személyisége.” Az egyén, és a vezető – érzelmein keresztül szabályozott kapcsolatokat alakít ki környezetével. Mondhatjuk erre, hogy ez a lényege érzelmi-, és a szociális intelligenciának is. Ez az, ami meg sem jelenik a képzés egyik szintjén sem.

A hiátus azért is gond, mert a problémamegoldásnak két oldala van. Az egyiken az intelligencia, a tanult dolgok, és hozzá kapcsolódó gyakorlat találhatók, – leendő vezetőnk ezen a területen rendelkezik professzionális ismeretekkel, és gyakorlattal, – míg a másikon az érzelmek találhatók, melyek között az Érzelmi Intelligencia, teremt kapcsolatot.

Bár nehéz elfogadni, – mert ehhez kapcsolódó ismeretekkel nem rendelkezik szinte senki sem, – intelligenciánkat is érzelmi programok szabályozzák. Érzelmek nélkül nem működik semmi sem. Ezek jelein keresztül van lehetőség mások szándékainak a felismerésére, – mert minden érzelemnek oka van, és adott szituációban az érzelmek jelei utalnak ezekre. E nélkül nincs vezetői hatalom, nincs befolyásolás, nincs szituációhoz történő alkalmazkodás. Ahol nem számolnak az érzelmi hatásokkal, ott ér véget a fejlődés. Megszakad az evolúció. Mármint az alkalmazkodás. Ez ugyanis nem csak emberi, hanem társadalmi, szervezeti képződmény is.  Friss vezetőnk meglehetősen tudatlan ezen a területen. Itt mindenki a maga kárára, és ártalmára a gyakorlatban sajátítja el a tudományát. Vagy megbukik.

Ismerős történet?

Álmatlan éjszakán magadban beszélsz. Valakit szeretnél meggyőzni, akivel szemben nincs igazad, és ezt mindenki tudja. Veszítettél. Magad is tudod, és ez erősen gyötri a lelked. Frusztrált vagy, és nem tudod mi a teendő. Lehet, – hogy bűntudatod van?

Más oka is lehet a nyugtalanságodnak. Előfordulhat, hogy túl gyorsan kell döntened, és még érlelni kéne a részleteken. A Harvard etika professzora Joseph Badaracco szerint minden vezető hasonló gondban van, ha a döntéseinek nagy tétje.

Előérzetük, lelkiismeretük előre jelez valamit.

Lehet, hogy ok nélkül, de ezt akkor ott nem tudják. Ilyen szituációt élhetünk át akkor is, ha két jó közül kell a legjobb megoldást kiválasztanod. A problémát csak tetézi, ha nincs jó megoldás. Csak rossz, és még rosszabb. Minden döntésnek van egy morális, etikai oldala. A mostani esetben is igyekeztél mindent végig gondolni. Mégis nehéz a döntés. A híres UCL kosárlabda tréner John Wooden egyszer azt mondta, hogy a „legpuhább párna a tiszta lelkiismeret”. Vasárnap este van, és képtelen vagy aludni.  Lehet, hogy valami gond van a lelkiismereteddel?

Üzletemberek, és profi vezetők sokat tudnak beszélni érzelmekkel telített szituációkról. Az érzelmekben hatalmas erők vannak, és állandó kísérői életünknek. A harag, a félelem, az undor, a megvetés, a szomorúság, a meglepetés, és az öröm, és ezek variációi mind jelen vannak a munkahelyen, és magánéletünkben is. Élettereink szorosan kapcsolóidnak egymáshoz, és érzelmeinket egyik területről visszük magunkkal a másikra. Sokszor emiatt nem tudunk aludni. Jól látszik rajtunk az is, amikor munkaidőnk kezdetére nem tudunk megszabadulni életünk válsághelyzeteitől. De hasonló módon visszük haza a munkahelyi gondokat is.

Emlékeznünk kell arra, amikor szerelmesek voltunk, úgy éreztük, hogy a boldogság csúcsán vagyunk. A boldogság, az öröm gyógyszer számos betegségre. De azt is tudjuk, hogy a negatív érzelmek képesek víz alá nyomni a fejünket. A félelem összeszorítja szívünket, és a többi is stresszt, aggodalmat okoz. Olyan ez, mint a méreg. Válásunk érzelmi hatásai megjelenhetnek munkahelyünkön is. A félelem, a bűntudat rontja problémamegoldási képességeinket. A bennünk onnan felgyülemlő harag, szomorúság, félelem csökkenti munkahelyi teljesítményünket is. Ha ezeknek munkahelyi következményei is lesznek, nagyon mélyre merülhetünk problémáink ingoványában. Az így felszabaduló érzelmek olyan emlékeket is felszínre hozhatnak, amelyektől már azt hittük sikerült megszabadulni. Ezek az érzelmi rohamok bénulást, bizonytalanságot, visszavonulást, menekülést és kritikus esetekben döntésképtelenséget is okozhatnak. Az érzelmek képesek romba dönteni a legerősebb személyiségek lelkivilágát is. Az így kialakult helyzetben nem az érzelmek erőssége, hanem összetettség fogja romba dönteni a szituációkhoz történő alkalmazkodásunk esélyeit. Vezetőknek ilyen esetekbe romlik az elemző, meggyőző képességük, nehezen döntenek, mert valami mindig eltereli a figyelmüket.

Vasárnap éjszaka van, és nem tudsz aludni. Forogsz, izzadsz, dobálod magad. A lepedőd is összegyűrted. Utálod az ilyen éjszakákat. Felborította a nyugalmad a holnapi megbeszélés. Már érzed, hogy rád haragudni fognak. A főnökség kiszámolt mindent, hogy a tervezett elbocsátásokkal mennyit tudnak megtakarítani. Takarékoskodnunk kell bérköltséggel. Hiába tiltakoztál, magadra maradtál a főnök javaslataival, és most ki kell kirúgni embereket. Hiába védted őket, mert ők a legjobb csapat, akikkel valaha dolgoztál. Magadat csak nem rúgathatod ki. Mit tegyél? Aludnod kéne. Úgy gondolod, hogy ettől kezdve ellenségnek fognak tartani a munkatársaid.

Zsákutcában vagy. Falak két oldalról. Nem tudod, hogy mit válassz, merre fordulj, ha elágazáshoz érsz. Onnantól kezdve érzelmi labirintusban fogod keresni a kiutat.

Főnök vagy?

Ha Te vagy a főnök, jelentős felelősséged lesz a szervezeti elvárások megvalósulásában, valamilyen speciális termék, szolgáltatás létrehozásában és a munkatársak motiválásában.  Azt hiszed, hogy korlátlan hatalmad van, amit a szervezeti keretek közé kell illesztened.

Te mutatsz irányt, te támogatod mások törekvéseit, és azt hiszed, hogy mindenkit helyes irányba vezetsz. Másokkal hasonló módon viszonyulsz információkhoz, amit személyre szabottan adsz tovább, mert többet tudsz munkatársaidról, mint bárki más, és ez sokkal több, mint amit tanultál. Ezzel együtt óvatos vagy. Nem osztasz meg minden információt, megőrzöd a szervezeti titkokat, és vigyázol arra, hogy tartásod is legyen.

Vezetőid, munkatársaid, beosztottaid bíznak abban, hogy jól vezeted azt a csoportodat. Ha Te vagy az első számú vezető, akkor bírod a tulajdonosok bizalmát is. Ez olyan felelősség, amivel élni kell. Környezeted elvár Tőled egy magatartást, és ők is úgy viselkednek, ahogy Te irányítod őket. Minden rezdülésedre vigyáznod kell. A környezet, és a média kíméletlen, ha funkciódhoz nem illő érzelmeket mutatsz. Erőt kell mutatnod. Akkor is, ha nehéz. Arcod belső életed hű tükre. Meg kell tanulnod szabályozni, és az adott szituációhoz illeszteni érzelemkifejezésedet. Érzelmed tartalmában, és érzelem erejében egyaránt. Helyes, vagy nem, örüljünk-e neki vagy nem, a vezetőnek szervezetük elvárásai szerint kell élniük. Már csak azért is, mert a beosztottak mindig valamilyen okot keresnek aktuális viselkedésedre. Nem tévesztheted meg őket. Ez a legnagyobb kihívás a magánéleteddel szemben is. Szükséged van egy támogató partnerre. Tudjuk! Minden sikeres férfi mögött ott áll egy nő. Ez így kicsit hím-soviniszta áthallású, de amikor ez s szólás született, akkor kevés volt a női vezetők száma. A mai világban tény: a sikeres nők mögött is kell lennie egy férfinak. Mit ne mondjak: családnak.

A vezető is ember

Maddock és Fulton a „Motiváció, érzelmek, és leadership” című könyvükben így írnak erről. „a leader egy másik személyiség. Fel kell venniük a másságot akkor is, ha nincs hozzá kedvük. A mindenkori szervezeti szerepük szerint kell élniük. Egyszerre kell jónak, és rossznak lenniük. Ha rosszul mennek a dolgok, akkor vissza kell térni a jó öreg módszerekhez: harag, önzés, irracionalizmus is „belefér” a magatartás készletükbe. A leaderek esetenként „természetellenes” útra is kényszerülnek, mert nehezen teljesíthető elvárásokat fogalmaznak meg, dirigálnak, kinyilatkoztatnak, amivel meghökkentenek másokat. Nem ezt szokták. A beosztottak a nyugalmat szeretik. Ilyenkor két reakció várható; – vagy elfogadják, és azt mondják. – Igen ilyen egy igazi leader, vagy elutasítják, mert csalódtak benne. Az élet, és az eredmények majd igazolják az ilyen irracionális stílust, de mindig csak utólag, és nagy ellenállás esetén. Egykor kutatásokat végeztem a szervezeti ellenállás témakörében. El sem hiszi senki, hogy milyen variábilis lehet a folyamat.

Tény, hogy a leader is ember. Számos más szerepet is betölt. Lehet szülő, barát, házastárs, partner, – aki együtt érez, vagy elutasít. Vannak ideái, értékei, hite, politikai választása, erkölcse. Pontosan olyan esendő ember, mint mások. Szakember, aki tudja magáról, hogy felkészült, van elegendő gyakorlata beosztásának az ellátásához. Egyet nem tud. Nem figyelmeztették várható munkája érzelmi nehézségeiről. Ezek kezelésére, megoldására sehol, egy iskolában sem készítették fel. Ezért egyáltalán nem biztos, hogy változások esetén, – amikor intenzív érzelmi kihívásokkal áll szemben, – megtalálja az egyensúlyt.

Szembe találja magát döntései érzelmi terheivel, és eljön az a pillanat is, amikor ütközni fog, mert ütköznie kell beosztottaival, főnökeivel, a tulajdonosokkal, és családjával is. Keveset tud az érzelmekről, kezelésükről, megküzdési stratégiákról, és magára marad. Egy ilyen szituáció akkor is felmerülhet, ha valakit előléptetsz, leváltasz, megjutalmazol, esetleg megbüntetsz. Mindig lesznek, akik ezt másként oldották volna meg, mert minden szituációnak vannak nyertesei, és vesztesei is. A legnagyobb kihívást a baráti kör kezelése jelenti. Ők mindig többet várnak tőled. Maguknak. Ezt a vágyukat nehéz kielégíteni úgy, hogy többség ne mutatná ki ellenérzését. A vezetők nagy részét úgy is jellemzik, mint akiknek magányosan kell megküzdeniük a kihívásokkal. De ott vannak az Érted aggódók. A közeli hozzátartozók, akik szerint két végén égeted a gyertyát. Nehéz megértetni velük, hogy ez a munkád velejárója. Erős érzelmeid adnak erőt a munkádhoz.

Elkötelezettség nélkül a romlik a teljesítményed.

Tényleg. Hogy is születik a kiégés, a korai elhasználódás, az érzelmi leépülés, a motiváltság elvesztés? – HÁT így.

A vezetői tapasztalatok megszerzésének útja

Iskola, oktatás, felkészítés hiányában a leaderi tapasztalatok nagy része érzelmi megrázkódtatásokból rakódik össze. Senki sem immunis ellene. A vezetők szervezeti érdekeket, célokat képviselnek. Olyan ügyeket, döntéseket is fel kell vállalniuk, melyek ritkán találkoznak a munkatársi érdekekkel.

Alkalmanként választaniuk kell a szervezet és a munkatársak között. – Ők a szervezetet választják.

Az ilyen helyzeteket stressz, és belső feszültség kíséri. A legjobbak legyőzik önmagukat is, miközben új fejlődési pályára állnak. Meglévő tudásuk, intelligenciájuk érzelmi tapasztalatokkal gazdagodik.

Így fejlődik az érzelmi intelligenciájuk. Lehetne spórolni a fájdalommal, de erre még nincs felkészülve az oktatási rendszer.

Lee Iacocca, a világ egyik legismertebb menedzsere és nem tagadta soha, hogy a Chryslernél megtapasztalta a földi poklot is. Később az egekig magasztalták. Reorganizálta, és új fejlődési pályára állította szervezetét. Úgy gondolta, hogy az áldozatoknak ára van. A családja mindenben támogatta, és erős hátországot biztosított számára. Munkája közben megtapasztalta az élet sötét oldalait. „Megvágtuk a költségeket, elbocsátottunk embereket, és mindez hasonló volt egy háborúhoz. Szenvedés volt. Az embereknek áldozatokat kellett hozni. Kivették a gyerekeiket a kollégiumokból, mert nem volt elég pénzük az iskolára, mások alkohollal kompenzáltak, és de sok volt a válás is. Óriási ára volt annak, hogy helyreállítottuk a céget.”

Folyt köv.

Dr. Pintér István

 

A spiritualitás II.

Spiritualitásunk területei

Spiritualitásunk négy nagy területen jelenik meg. Az egyik a köznapi, a másik a vallási, a harmadik a művészi, és a negyedik az ezoterikus. Közöttük a különbség abban van, hogy a köznapi spiritualitás kialakulásában az IQ és az EQ együttesen vesz részt, addig a vallásiban az IQ helyett egy, az adott vallásra jellemző spiritualitás jelenik meg, és lép kölcsönhatásba az érzelmi intelligenciával. Külön kell szólni a művészetekről. Itt is lehetőség van egy hierarchikus rendszer felállítására, de mert a művészi alkotások az esztétikai megítélés hatálya alá esnek, és koronként változóak, amit kulturális hatások is színesítenek, csak egy felvetés erejéig említem meg. A „mi, és miért szép” kérdésre csak spirituális választ adhatunk, ami és egyénenként is változó lehet. A spiritualitás negyedik területe az ezoterika. Ennek jellemzője, hogy híjával van minden tudományosságnak, távol van a vallásoktól, egy csöpp művészet sincs benne, mert az emberi tudatlanságra, babonákra, csodák várására épül.

A köznapi spiritualitás

Az elmúlt években az általános intelligencia egy differenciálódási folyamaton ment keresztül, és szélesedett a felosztása. Ezek szerint az intelligencia nem egységes értelmi képesség. Több, egymástól független intelligenciát különböztethetünk meg: nyelvi, logikai-matematikai, téri, zenei, testi-kinesztéziás, személyen belüli és a személyközi, továbbá a naturalista, és üzleti intelligenciát.

Ez azt jelentheti, hogy ha ezeket érzelmi intelligenciánkkal összekapcsoljuk, akkor létrejön a spirituális egzisztencia, az a tudati mező, amely az alkotás, a teremtés, az egyedi problémamegoldásra irányul.
Ezeknek legalább három szintje van.
A legalsó, a hétköznapi problémamegoldás szintje, amely a váltakozó szituációkhoz minden emberben jelen lévő alkalmazkodási képességekre vezethető vissza. Ennek mértéke, szintje, tartalma, megjelenési formája rendkívül szélsőséges képet mutat. Alacsony azoknál, akiknek hiátusa van intelligenciából, érzelmi tudatosságból, és bezáródtak biológiai szükségleteik börtönébe. Ezzel szemben variábilis, és gazdag azoknál, akik nyitottak a világra, csodáira, szinte függetlenül általános intelligenciájuk szintjétől, ha érzelmi intelligenciájuk magas.
A következő szint az alkotók, tervezők, a kreátorok szintje, akik szakmai ismereteiket új dolgok létrehozására fordítják.
A csúcson a tudósok, a felfedezők állnak, akik az emberiség tudománytárát gazdagítják.

A művészetek spiritualitása

A művészi alkotás egyszeri és megismételhetetlen. Megjelennek benne mindazok a hatások, melyek felkeltik az emberek érdeklődését, megmozgatják gondolkodásukat. Az alkotás maga a megtestesült spiritualitás és minden ember életében jelen lehet, mint önkifejezésük, önmegvalósításuk lehetősége. A kreatívtás minden ember sajátja függetlenül attól, hogy technikailag mennyire kifinomult az adott témában. Mindenki megtalálj azt a területet, ahol szívvel, lélekkel, elkötelezettséggel, kitartással képes valamit létrehozni. Ehhez nem kell festőnek, szobrásznak, zenésznek, költőnek… lennie. Nincs jelentősége annak sem, hogy kik, és hogy ismerik el a „művet”. Hobby tevékenységként szinte bármibe belekezdhetünk, ami foglalkoztatja a fantáziánkat. A művészi alkotás spiritualitás gyógyító erővel bír, mert belefeledkezve, munka közben eltűnnek a környezeti hatások, saját betegségünk tünetei, és személyes korlátjaink.
A művészek spiritualitása értékteremtő képességeikkel függ össze, ami esztétikai hatásokkal bír.

A keresztény spiritualitás

Minden vallás spirituális elemekből rakódik össze. A keresztény spiritualitás Jézus misztériumára, Istennel meglévő kapcsolatára épül. Mondhatjuk azt is, hogy a spiritualitások spiritualitása. Életfilozófia, és világnézet egysége. Lényege a teológiában fogalmazódik meg. „A spirituális teológia a spirituális tapasztalatokra épít, így logikus, hogy mindenek előtt az emberi tapasztalás általános értelemben vett jelenségéből kiindulva, annak összetettségét tudatosítva, kellő óvatossággal közelítsük meg a spirituális tapasztalat lényegét. … Minden keresztény spiritualitás a Názáreti Jézus emberi tapasztalatára épül, annak forrása és mércéje. … A Mester alapvető emberi tapasztalata realizálódik minden tanítvány életében, aki követésére szánta el magát, de ahogy ezt az első keresztény közösségek életében látjuk, nem utánzásról, hanem a megtestesülés logikáját követő születésről, újjászületésről van szó. A változatlan lényeg a változó körülményekhez igazodva, „testesül meg”, ölt alakot, születik meg a Szentlélek működése nyomán. … minden spiritualitás, akár személyes, akár közösségi, az objektív, mértékadó Jézusi spiritualitásnak az adott környezetben és kulturális kontextusban való szubjektív, de hiteles realizálódása.”
A kereszténység lényege az emberek Istennel való kapcsolatában fejeződik ki. Spiritualitásában kifejeződik a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a szívesség, a jóság, a hűség, a szelídség, és az önmegtartóztatás, hogy minél inkább hasonlóak legyünk Istenhez, aki a maga arcára teremtett minket.
A keresztény spiritualitás kultúránkba ágyazva jelenik meg. Ez a beágyazódottság területenként differenciált. Ott, ahol jelentősek a tradicionális társadalmi hatások ma is számottevő mértékben van jelen, és keresztény vonatkozási csoportok laza hálózata alakul ki. Máshol atomizálódik, és szórvány jeleket mutat, melyek között alig van személyi kapcsolat.
A keresztény kultúra, és a vallási spiritualitás kapcsolatában is megjelenek az akadémikus, ismeretek, melyek általános intelligenciánk alkotó kövei. A keresztény spiritualitás ismeretelemei azokban a humán tantárgyakban jelennek meg, melyek történelmi, irodalmi, művészeti ismereteket közvetítenek, és maguk is át vannak szőve vallástörténeti elemekkel, motívumokkal. Ennek spiritualizálódása az elmúlt évtizedekben inkább csak a rejtett tanterv keretei között valósult meg. Nem igazán alakult ki az intellektuális közvetítő közeg, amely kapcsolatot teremt a történelem és irodalom valamint a vallástörténet és egyházi irodalom között.

Az ezoterikus spiritualitás

Az ezotéria a beavatottak számára érthető misztikus, titkos tanok halmazát foglalja magába és sokak képzeletét foglalkoztatja. Ez is görög eredetű szó, és azokra utal, akik képesek felismerni titkos tanok jeleit, és azoknak jelentést, és tartalmat is adnak. Az internet világában elég nehéz titkokról beszélni akkor, amikor a szerzők a sejtéseiket is megosztják a világgal, ezért inkább a másik jelentését kell elfogadnunk. Az ezotéria a lélek belseje felé vezető utazás. Nincs olyan ember, aki nem indulna el rajta, és miközben élete legfontosabb kérdéseire keresi a válasz. Hitevesztett, túlracionalizált világunkban szomjazunk azokra, melyek megerősítik hitünket, értékeinket, azonosságtudatunkat. Az ezotéria változékonysága tartalmi sokszínűsége következtében minden igényünket kiszolgálja. Végtelen sok forrásból táplálkozik, és áttekinthetetlenül sok megjelenési formája van. Egy dolog biztos. Nincs tudományos alapja.

„Az ezoterikus szemlélet ma gyakorlatilag a társadalmi élet minden területén megjelenik. Az ezoterikus gondolkodás alapvető állításai – különféle eljárásokon, fogalmakon, jelképeken, illetve a különböző vallások összemosása révén – gyorsan terjednek. Jelen vannak a gyógyászatban, a nevelésben, az életformák, a párkapcsolatok, a cégvezetés stb.” Az ezotéria vallásnak sem nevezhető, hiszen elemei nem állnak össze egységes spirituális egésszé. Jellemzője, hogy eklektikusan épít magába tudományosnak tűnő elemeket, különféle tanokat, áltudományokat. Még inkább sajnálatos, hogy kiváló emberek adják hozzá a nevüket.
Az ezotéria világnézetünk része. Mindenkire hatással van. Közvetve, emberi szükségletek kielégítésére irányulva jelenik meg mindennapjainkban. Hazánkban egykor tiltott volt. Elsősorban azok a tartalmak, melyek valamilyen veszélyt jelentettek a hivatalos ideológiára. – Akkoriban valóban titkos tanokként terjedtek. – A rendszerváltást követően, a felszakadó gátak mögül elemi erővel tört előre. Manapság akkora az ilyen jellegű kínálat, hogy a társadalomban kialakult egy általános légkör, amely sokakat magával ragad anélkül, hogy tudnák. Kiváló piaci lehetőségek rejlenek benne. Nem csoda, hogy jelen van a kereskedelmi adók műsorán, ott vannak a könyvesboltokban, de az újságos pavilonokban is. Az ezoterikus eszmék észrevétlenül terjednek, és erőteljesen hatnak. Sokan úgy tesznek magukévá ezoterikus nézeteket, hogy nem is sejtik, honnan erednek. A következő, és még csak nem is teljes felsorolás jelzi, hogy mikről van szó: feng shui, a virágterápia, a reiki, a csikung, a taicsi, az asztrológia, a homeopátia, az alternatív gyógyászat, az „ingázás,” a kineziológia, a drágakő-terápia. Prána gyógyítás, jóslás, rontáslevétel, mágia, tantra, sámánizmus, boszorkányság, gnoszticizmus, kabbala, szufizmus, stb.
Az ezoterikus környezet jellegzetessége, hogy különböző vallásokból, vallási korokból, és fogalmakból építi fel önmagát.

Kultúrák kereteiben

Tévedés lenne azt hinni, hogy a spiritualitás bármilyen megjelenési formája önálló identitás lenne. Közös érintkezési pontok mentén hatnak egymásra, és befolyásolják egymást. Az ember szociális lény, és spirituális élménye mindenkinek lehet. Ráadásul a társadalmi közeg kultúrája is hat rá.

Az önismeret igénye, személyiségfejlesztésünk irányai, szociális kapcsolataink, társadalmi hatások és főleg sikerélményeink, fogják meghatározni azt, hogy milyen spirituális irányokba indulunk el. A köznapi spirituális (öröm) élmények megszerzéséhez elvezethet egy kiváló szakember, tekintély, tudományos vezető. A művészetek irányába egy aktív művész, és a vallásos irányba az egyházak tevékenysége. A bevonzás is rajtuk keresztül lehetséges. A vallási spiritualitás sajátossága, hogy indirekt eszközökkel, akadémikus kapcsolatokkal bármilyen irányból vonzóvá tehető az érdekeltek számára.

A spirituális transzformáció

A spiritualitás sajátossága, hogy bár számos letisztult, mindenki számára egységes jelentéssel bíró megjelenési formája van, a valóságban ezek keverednek egymással. Sőt! Közöttük átjárhatóság, és áthatás is van. Köznapi spiritualitásunk racionális, és tudományos elemei mellett megjelenik benne a művészetek, a vallás, és az ezotéria is. Nem vagyunk arra felkészülve, hogy problémamegoldásunkban ezeket elkülönítsük. Nincs is rá szükség. Egy matematikai feladat megoldása is lehet szellemes, és szép. Lakásunkat a feng shui szellemében is berendezhetjük, és a vallási ünnepek áhítata is megérinthet minket, és ettől még lehetünk ateisták. Az élmény szempontjából nincs jelentősége, hogy ezek hogy keverednek egymással. Természetes, hogy egy tudós, életében a racionalitás lesz a meghatározó elem, de a vallások egy részének, így a keresztény spiritualitásának is vannak tudományos alapjai. Elsősorban a régészet, a történettudományok területén. Egy vallási témájú műalkotás sem értékelhető a hozzá kapcsolódó história, misztikum hiányában.

Ha változatos spirituális élményeket szeretnénk átélni, akkor ahhoz „változatos” építőkövekre van szükségünk. A spiritualitásunkhoz kapcsolódó életérzés, érzelmi hatásrendszer fogja eldönteni, hogy melyik kerül domináns helyzetbe. A szituáció fogja eldönteni, hogy ezt miként rakjuk össze. Az ezotéria többek között – függetlenül annak racionális tartalmától – azért is indulhatott hódító útjára, mert sokan ebben találnak örömöt, és indulhattak el a lelkük felé vezető úton.
Óriási tévedésben vannak azok, akik az embert racionális lényként határozzák meg. Maximum ésszerűek lehetünk, ami óriási mértékben attól függ, hogy mivel van feltöltve az agyunk. A Lewin által kidolgozott mezőelmélet kiváló magyarázattal bír pszichológiai létünk ilyen irányú elemzéséhez. Ha problémánkat élettér elméletének tükrében vizsgáljuk, akkor a spirituális élmény átéléséhez tudatosítanunk kell annak minden elemét. Az élettér tartalma ugyanis ettől függ. Így leszünk tudósok, szakemberek, próféták, apák, és játsszuk el a szociális szerepeinket. A keresztény spiritualitáshoz is a kultúra specifikus hatásrendszerén, és egy elvárásrendszeren keresztül vezet az út. Lelkünk útja.

A spirituális ember

Spirituális emberek vagyunk, mert szükségét érezzük annak, hogy alapvető kérdéseket tegyünk fel születésünkről, létezésünkről, életünkről, annak értelméről. Spiritualitásunk, központi eleme hitünk, és meggyőződésünk. Erre épül a világnézetünk, amely irányt ad számunkra életvezetésünk folyamatában. Materialista, vagy idealista módon válaszoljuk meg a miértekre adott válaszainkat. Spirituális intelligenciánk támogatja önmeghatározási önismereti fogalmainkat is.
A témában megjelent elméletek egy része a spiritualitás fogalmi apparátusának leírása helyett a spirituális emberekre jellemző tulajdonságokra irányítja a figyelmet. Az biztos, hogy nyitottabbak a világra, szélesebb az a szituációs közeg, ahonnan inspirációikat kapják, ezért gondolkodásuk rugalmasabb, döntési helyzetekben nem ragadnak le megszokott sémáknál, vállalják az újat, az izgalmasat, a kihívásokat, ezzel döntéseik következményeit is. Ehhez kellő önismerettel rendelkeznek, képesek magukat elhelyezni virtuális terekben, átlátják életük kapcsolati rendszerét, és adott szituációkban képesek rangsorolni, és változtatni rajtuk. Életüket maguk irányítják, ehhez mérik képességeiket, és nem vállalják túl magukat. Intuitív módon viszonyulnak a változásokhoz. Konfliktushelyzetekben jól kezelik a veszteségeket, ezeket tudatosan is vállalják egy jobb jövő érdekében. Képesek a lemondásra, és jól kezelik érzelmeiket. Mondhatjuk azt is, hogy magas szinten van érzelmi intelligenciájuk, és tudatosságuk.
Bár a spiritualitás mindenkire jellemző, de sokan vannak, akik azonos rutinok, szokások mentén élik az életüket, és kevés gondolatisággal élik a mindennapjaikat. Számukra a vallás nyújthat spirituális élményt.

Számukra az igazodási pontot a végső igazság jelenti.
Sajnos a gondolkodók között is sokan vannak, akik erkölcsi mérlegre teszik az ateista, és a vallásos embereket. Teszik ezt annak ellenére, hogy a mindennapi életben, az együttműködésben ennek nincs nagy jelentősége, hiszen szociális létezésünk, együttműködésünk emberi létünk erkölcsi mércéje nem ezen a választóvonalon helyezkedik el. Keresztény kultúrkörben élünk, és életünket azonos értékek, szükségletek, szokások vezérlik. Az ateisták is lehetnek kiváló keresztények, mint ahogy a magukat vallásosnak tartó emberek gazemberek. Mindig lesznek, akik a megbocsátás lehetőségére építve elítélhető módon élik az életüket.

Spiritualitásunk fejlesztése

Spiritualitásunk minden területen érzelmi tudatosságukra, érzelmi intelligenciánkra épül. Ezek fejlesztése az ezekről szóló ismeretek közvetítése és tréningek segítségével révén valósulhat meg. sajnálatos, hogy – bármennyire is fontos lenne, – ezek az oktatás egyik szintjén sem részesei a képzési folyamatnak. A kiskamasz kor előtt lenne a leghatékonyabb. Ehhez természetesen meg kell oldani a képzők képzését is.
A fejlesztés másik nagy területe az akadémikus ismeretek területére vonatkozik. A tudományok gyakorlati alkalmazása magában hordozza a kreatív, az újszerű alkalmazás lehetőségeit, melyek spirituális elégedettséget, örömöt adnak a gondolkodók számára. A történelem, az irodalom, a művészetek, – mondhatjuk azt, hogy a társadalomtudományok területén – jelentős átfedések vannak a társadalmi kultúra, az általános, a vallási, és a művészeti spiritualitás ismeretelemei között.
A fejlesztés központi eleme az ember. A spiritualitás minden formája az emberek ismeretein, gyakorlatán, aktivitásán keresztül érvényesül. A világ oktatási rendszerei azt mutatják, hogy az igazán elégedett és teljesítőképes gyerekek nem a GDP-ben élen járó országok iskolarendszerében tanulnak, hanem ott ahol érzelmileg gazdagabb a légkör. A spirituális élmény életünk kísérő jelensége. Ösztönző, motiváló, erőt adó jelenség. Az, aki ezt táplálni, erősíteni képes, az hatalmat nyer az emberek fölött. A spirituális élmény bárhol, bármikor megszülethet. „Gordon Allport pszichológus ötven évvel ezelőtt elvégzett vizsgálatai megmutatták, hogy több ember él át vallásos élményt a hagyományos vallási intézmények szűk keretein kívül, mint e kereteken belül.”
A spirituális élmény megjelenéséhez nincs szükség kiemelkedően magas IQ-ra, és főleg arra sem, hogy valamennyi területen valaki kiemelkedően magas szintet érjen él. Az élmény forrása sem biztos, hogy összemérhető mások teljesítményével. Egy szubjektív érzésről van szó, amiben a személyiség összessége játssza a főszerepet. Spiritualitásunk fejlesztéséhez személyes, egyedi megközelítésre van szükség. Példának okáért gondoljunk egy konduktorra, aki mozgássérült gyerekek fejlesztésével foglakozik. Nap, mint nap adnia kell egy kis örömöt, hogy az érintett gyerek élvezettel folytassa tovább. Jóllehet soha sem lesz olyan magabiztos mozgású, mint társai.
Ezt az örömteli érzést kell biztosítania gyermeke számára minden szülőnek, pedagógusnak, művésztanárnak. Erre a „vonalra” kellene ráhangolódnia a vezetőknek, politikusoknak, egyházi személyeknek, kutatóknak… – MINDENKINEK.

Dr. Pintér István

A spiritualitás I.

Absztrakt:
A spiritualitás emberi tulajdonság, tudatunk kultúra függő terméke, amelynek kialakulásában metafizikai alapokon akadémikus tudásunk, tapasztalataink, általános-, és érzelmi intelligenciánk vesz részt. A spiritualitásban rejlik az a kompetenciánk, amely képessé tette az embert arra, hogy az evolúció folyamatában újszerűen alkalmazkodjon környezetéhez.

A spirituális problémamegoldás életterünk valamennyi területén megjelenhet, forrásai környezetünkben találhatók. Az embereknek szüksége van rá. Ez ad számukra élményt, örömöt, különösen a család, az iskola, a munkahely, baráti kör, a sport, a rekreáció, az önmegvalósítás lehetőségeinek a kihasználásával. A spiritualitást az Intelligencia (IQ) az Érzelmi Intelligencia (EQ) kölcsönhatásának eredményeként megjelenő Spirituális Intelligenciaként (SQ) értelmezem, és fejleszthetőnek tartom elsősorban az önismeret, az érzelmi tudatosság és a szituációk hatásmechanizmusának felhasználásával.

A vallási spiritualitás különlegessége, hogy kialakulásában a környezeti hatások mellett az adott vallás építő elemei, és erős érzelmi hatások vesznek részt. Vannak egyházak, melyek az elme-test kapcsolatára, mások közösségi élményre, és megint mások bonyolult, és titokzatos szertatásokra, transzcendens okkultizmusra, mágiára, alapozzák spiritualitásukat. A hitkörükbe történő bevonzásban emberi értékek, és szükségletek játsszák a főszerepet.
Az ezotéria a spiritualitás különleges forrása. Tudatlanságra, emberi hiszékenységre épül. Eklektikusan foglal magába áltudományos ferdítéseket, vallási elemeket, és megtévesztő módon nyújt reményt, bizakodást a követőinek. Művelői strukturált rendszerekben irracionális hitet építenek.
Kultúránk közvetítő hatásain keresztül minden ember megérinthető a kereszténység spiritualitásával.

Spiritualitásunk építő kövei

Nehéz helyzetben van az, aki tisztán szeretne látni a spiritualitás irodalmában. Zavaros a kép, mert a gondolkodók évszázadokon keresztül elemezték magyarázták, és alkották a teóriáikat. Ezek hatása ma is jelen vannak a témakör irodalmában, ami történelmileg, és tartalmilag rendkívül eklektikussá, zavarossá vált. Ebben az ezoterikus tanokat vallók járnak az élen.
A spirituális élmények kialakulásának rendszere nagy pontossággal felrajzolható. Minden eleme az alap, és a magasabb szintű érzelmek rendszerére épül. Spiritualitásunk észrevétlenül szövi át mindennapjainkat. Köznapi élethelyzeteink, probléma megoldásunk nagy része is metafizikai meghatározottsággal, gondolkodásunk révén, tudatunk szintjén zajlik.

Az biztos, hogy van egy transzcendens (közvetlen tapasztaláson túli) vonala, mint a fizikai valóság tudati leképeződése. Ezen belül hosszan, és variábilisan lehet sorolni a társadalmi, a szociális, a fizika, a tárgyi, és az emberi környezetünk filozófia szintű elemzését, amelyben benne rejlik egy idealista, és egy materialista megközelítés.

A problémakört tartalmasan és alaposan elemezi Domokos Áron „Az alternatív spiritualitás tipológiái” című írásában, de sem neki, sem az általa hivatkozott szakíróknak nem sikerült eljutnia a „végső” következtetés igazságához.
Nyilvánvalóan jelen van benne a metafizikai alapozás, amely erősen rokon vonásokat mutat a transzcendens irányzattal. A metafizika alapkategóriát Arisztotelész dolgozta ki, és minden elemében elvont fogalmakkal operált. Központi eleme a szubsztancia, ami egy „abszolút elvont” fogalom (létező, aminek a léte egy másik létezőtől sem függ) és ez hatással van valamennyi elemére, így azokat is spirituálissá alakítja.
A spirituális élmény is erős érzelmi, és környezetei hatásokra alakul ki az arra érzékeny, vagy érzékennyé tett személyeknél. Ebben is központi szerepet kap tudatunk, amely ennek hatáselemeit hordozza. A folyamatokban vallási elemek is közrejátszanak, így a spiritualitásnak van egy köznapi, és egy vallási-világnézeti leképeződése.
Emberi konstrukció
A spiritualitás a legemberibb, a legszemélyesebb és ezáltal a legrejtélyesebb tudati konstrukció. Egyediségénél fogva nehezen megfogható, hiszen kialakulásában mintegy 5000 génünk vesz rész. Mindenkinek joga van úgy látni a világot, ahogy látja, ugyanis a személyességet nem lehet uniformizálni. Az a bizonyos 5000 gén variabilitása ezt lehetetlenné teszi. Pusztán arra van lehetőségünk, hogy egy-egy csomópont köré, szervezzük az egymással rokonítható elemeket.
Problémamegoldásunkat, spiritualitásunkat, érzelmi programok szabályozzák. Észlelésünk személyiségünk szűrőin keresztül épül be a tudatunkba, és elraktározódik, vagy vált ki azonnali cselekvést, melynek tapasztalatai ugyancsak tudatunkat gazdagítják, és hosszú távon befolyásolják problémamegoldásukat. Értékeink, szükségleteink, hitünk, erkölcsi felfogásunk, személyiség beállítódásunk, szokásaink, kultúránk, és egy sor szubjektív tényező hat arra a folyamatra, minek során felépül bennünk egy virtuális világ, amelynek bár vannak „fizikán inneni” előzményei, mégis „fizikán túli” tartalommá válik. Minden elemének ezernyi köze van a létező, a fizikai világhoz, mégis minden eleme spiritualitásunkat erősíti, mert visszatérve Arisztotelészhez, így lesz valami létező, aminek a léte egy másik létezőtől sem függ.

Alap és magasabb szintű érzelmek
Az ember érzelmi hatások alapján szervezi az életét. Nagy hiba lenne elfogadni az a materialista felfogást, amely létünk tudatosságára helyezi a hangsúlyt, és elutasítja a spirituális hatásokat. Sőt a tudományok fejlődése elképzelhetetlen spiritualitás nélkül, mert egy elvont, és zárt materiális rendszeren belül nincs helye a szellem szabadságának.

Az újdonság alapjai spirituális gondolatként jelennek meg, melyeket később – ugyancsak – gondolati absztrakciókkal, és – jellegüktől, tartalmuktól függően – materiális elemekkel igazolhatunk. A spirituális problémamegoldás szoros kapcsolatban van a materiális világgal. Attól el nem szakítható, hiszen kialakulása is egy materiális felületen, agyunkban valósul meg. Az itt kialakuló filozófiai gondolkodás szükségszerűen válik spirituálissá.
Az érzelemtudományok szerint az érzelmek biztosítják, hogy az emberek, és a szervezetek egyensúlyban legyenek környezetükkel. Ennek a környezetnek vannak anyagi materiális, szociális társadalmi, és kulturális, lelki elemei. Az érzelmek központi szerepet töltenek be az emberek életében. Az alapérzelmek biológia létünk szabályozói. Automatikusan, reflexszerűen hatnak. Minden elemükben egyetemesek. A magasabb szintű érzelmek az emberek közötti kapcsolatok szabályozói. Gondolkodási elemeket is tartalmaznak. A két csoport egymással történő összevetés betekintést enged mások gondolkodásába, és segít felderíteni a hazugságokat. A gondolatolvasás, és a hazugságok detektálása egy gondolati, ezoterikus folyamat eredménye.
Létünk alapjait észlelésünk és ítéletalkotásunk érzelmi keretei határozzák meg. Követlek, mert… Szeretlek, mert… Elutasítalak, mert… haragszom Rád, mert… Isten hívő vagyok, mert… A következtetések mindegyike spirituális elemekere épül, mert sem a szeretetnek, sem a haragnak, nincs materializálható eleme, csak látható, és materializálható következménye.
Az öröm az emberi közeledést, a harag ellenségeink távoltartását, a szomorúság a szolidaritást, a megvetés erkölcsi elítélésünket, a félelem a bizonytalanság felszámolását az undor életünk védelmét szolgálja.
Az érzelmi stimulusokra mindenki egyéni indíttatása, léte, szokásai, ismeretei alapján ad választ. Ezek jó esetben összecsengenek.

Létezik egy érzelem, amely tudatunk, érzelmeink és magatartásunk egészének organizálásában vesz részt. Minden elemében transzcendens, és spirituális. Ez az előérzet: általunk ismeretlen területen jelentkezik, létezésünk valamennyi területén találkozhatunk vele. Olyan jövőbeni eseményekre, „várhatóságokra” irányul, melyek természeténél fogva csak elemeiben, és nagyon változatos összetevőkkel van jelen agyunk rejtett zugaiban. Bármilyen jövőbeni eseményre, dologra, tárgyra, változásra irányulhat. Ezekhez hozzárendel egy érzelmet, amivel a jövőbeni eredmény következményeire irányítja a figyelmünket, amit vagy elfogadunk, vagy elutasítunk. Kiértékelési rendszerünk, tudatunk számot vet a lehetséges variációkkal, analógiákat keres hasonló szituációkkal és optimalizálja azokat. Az ismeretlen közeg érzelmi következményeit figyelembe véve szabályozza magatartásunkat. Utat mutat az ismeretlenbe.
Az érzelmek szerepét kiemeli, hogy befolyásolják: – a figyelmünket; – észlelési mechanizmusunkat; – információink rendszerbe szervezését; – motiváltságunkat az információgyűjtésre; – memóriánkat; – egyedi következtetéseinket; – tanulásunkat; – vízióinkat, és a dolgok kapcsolatát; – érzelem kifejezésünket; – meglévő érzelmeink újra kalibrálását, az újra kalibrálást felszabadító hajtóerőket; – az érzelmi tervezést; – az érzelmek felfedező funkcióját; reflexeinket; fiziológiai állapotunkat; – energia szintünket; – értékeinket, attitűdjeinket; – hiedelmünket; – hitünket; motívumainkat, – motivációink rangsorát és – céljainkat. Nincs olyan tevékenység, amely kívül esne az érzelmek hatókörén, és a felsoroltak mindegyike szoros kapcsolatban van döntéseinkkel, a döntésekhez vezető folyamatban választásainkkal.
Ha újra áttekintjük a felsorolást, és arra gondolunk, hogy adott szituációban magatartásszabályozásunk, és alkalmazkodásunk érdekébe mindez egyszerre működik, akkor itt nem sok helye van a racionalitásnak. De ne vessük el ezt sem, mert vannak problémák, melyeket csak racionális mérlegeléssel oldhatunk meg.
Az érzelmi kommunikáció három eleme gyógyító hatással bír. Ilyen a „meghallgatás,” a „gyógyító beszéd” és a „gyógyító érintés. Ezek spirituálisan a feltétlen bizalomra, szeretetre, és a hit erejére építenek, és működési rendszerére a pszichiátria a mai napig nem adott választ.
„Az utóbbi időben a tudomány érzelmekkel kapcsolatos nézőpontja radikálisan megváltozott, amennyiben az érzelmeket ma már inkább a környezeti követelményekre adott nagyon is szervezett és szisztematikus válaszoknak tekintik, amelyek az alkalmazkodás elősegítésére fejlődtek ki.” A feladat: megértve az agy racionalizált működésének rendszerét, ismernünk kell az érzelmi összetevők szerepét is, a mérlegelésben, és a súlyozásban. Agyunk mindent mér, és összeveti tudásunkkal, korábbi tapasztalatainkkal. Ez nem természettudományos szabályok szerint zajlik. Ez a metafizika szintje Eredményei nagyon szubjektívek. Nem számszerűsíthető a szülői féltés, a kedves simogatása, és egy lelki masszázs sem. Az utóbbiak „mértékesítése” attól függ, hogy a milyenek a korábbi személyes tapasztalataink. „A helyzetek kiértékelésekor az egyén azt méri fel, céljai szempontjából potenciálisan ártalmas, vagy hasznos következményekre számít.” A probléma megoldásnak két dimenziója alakult ki. Az egyik a mennyiségi, a másik az elvont dolgokra vonatkozó mérlegelés.

Amint a folyamat elindul, a jelei rögtön megjelennek rajtunk. A beszéddel történő összevetéssel érezhetők a mondott, és a mutatott információk közötti különbségek. Láthatóvá válik a bizonytalanság, a félrevezetés, a hazugság épp úgy, mint a bizonyosság. Így teszünk különbséget „szerelmes” csókok és ölelések között. Így minősítjük feleségünk főztjét, és életünk egyébként „mérhetetlen” összetevőit.

A metafizika
„A metafizika elnevezés eredetére két magyarázat is kínálkozik. Az első felfogás szerint az arisztotelészi iratokat rendező Rhodoszi Andronikosz (i. e. 50) az „első filozófiát” a Phüszika nyolc könyve mögé (görög szó: meta ta phüszika) sorolta be, és innen ered a metafizika elnevezés. A másik és minden bizonnyal alaposabb magyarázat szerint Andronikosz azért adta ezt a nevet, mert jelezni akarta, hogy ez az alaptudomány a létezők érzékelhető, azaz fizikai sajátosságain túl levő (gör. meta ta phüszika) jellemzőivel és alapjaival foglalkozik.”
A metafizika összes jellemzője megjelenik a kevert érzelmek, és észlelésünk kiértékelésének a területén. Itt már erőteljesebbek a transzcendens hatások is. A szerelemben, ami maga is meglehetősen nehezen definiálható, egyszerre van jelen az öröm, és a bizalom. A bűntudatban a szomorúság, és az undor. A vétek az öröm, és a félelem keveréke. A vak hitben az pozitív előérzet, és a bizalom keveredik egymással.
Érzékszerveink folyamatosan szállítják az információkat az agy számára, és ezek kiértékelése automatizmusok alapján zajlik. Óriási mennyiségű információról van szó. A kiértékelési modellek – ilyen vagy olyan formában – magukban foglalnak valamilyen értékelést arról, hogy mennyire fontos az ingerhelyzet a személy számára, hogy kívánatos-e a helyzet vagy sem, hogy képes-e, illetve milyen mértékben képes-e megküzdeni a helyzettel, és hogy ki, vagy mi okozta helyzetet, illetve ki, vagy mi a felelős érte (vagyis kire és mire irányuljanak a megküzdési erőfeszítések.) A modell szerint a helyzeteket az emberek hét dimenzióban értékelik ki: „A motivációs relevancia annak kiértékelését jelenti, hogy mennyire fontos a helyzet az egyén számára. A fogalom kulcsfontosságú eleme a motiváció, mivel a helyzet fontosságát, az ember szubjektív, relatív értelemben értékeli ki, vagyis abból a szempontból, hogy fontos–e céljai és motívumai szempontjából mindaz, ami a kérdéses helyzetben történik. A motivációs kongruencia fogalma arra utal, hogy a helyzet mennyire van összhangban az ember aktuális céljaival, ami megint csak viszonylagos – ha körülményeket úgy ítéljük meg, hogy összhangban állnak a céljainkkal, akkor jól illeszkedőnek, vagy kívánatosnak fogjuk tartani őket; ha pedig úgy ítéljük meg őket, hogy ellentétesek a céljainkkal, akkor inkongruensnek vagy nem kívánatosnak értékeljük őket. A problémafókuszú megküzdési potenciál annak felmérése, hogy az egyén mennyire képes maga alakítani a helyzetet úgy, hogy kívánatosabb legyen, illetve kívánatos maradjon.

Az érzelemfókuszú megküzdési potenciál ezzel szemben azt a képességet jelenti, hogy az ember pszichológiailag alkalmazkodjon a helyzethez, ha az nemkívánatosan alakul. Az önelszámoltathatóság annak felmérését jelenti, hogy az ember mennyire tartja magát felelősnek a helyzetért, mások elszámoltathatósága pedig azt, hogy mennyire gondolja ezt valaki vagy valami másról. Végül a jövőbeli kilátások értékelése azt mutatja meg, hogy az ember – bármilyen okból kifolyólag – mennyire gondolja, hogy a körülmények a továbbiakban kívánatosabbak vagy nem kívánatosak lesznek.” A modell azt sugallhatja, hogy a helyzet kiértékelése egymást követő fázisokban zajlik. A valóság ettől összetettebb „Az egyetlen kognitív kiértékelési folyamat helyett több egymással párhuzamosan zajló és különböző kognitív mechanizmusokon alapuló kiértékelési folyamat létezik. Különösen a kognitív feldolgozás két olyan, jól elhatárolható módjára hívjuk fel a figyelmet, amelyek véleményünk szerint különösen fontosak a kiértékelés megértése szempontjából. Az egyik az asszociációs feldolgozás, ami az emlékek előtérbe hozását és mozgósítását foglalja magában, és gyorsan, automatikusan végbe mehet. A másik a logikus gondolkodás, ami tudatosabb és akaratlagosabb, mint az asszociatív feldolgozás – így rugalmasabb is az utóbbinál, de viszonylag lassú és nagyobb figyelmet igényel.”

Folyt köv.

Dr. Pintér István

Nézőpontok szintézise, avagy egységes “mezőelmélet”?

A lefutott Eon felső fizikájának legkimagaslóbb eredménye az a megállapítás volt, hogy a világtörvények definíciója a szemlélet alapját képező koordináta függvénye.
Ez az általános relativitáselmélet saroktétele. Sajnos, az egykorú tudomány már nem jutott abba a helyzetbe, hogy ennek az önmagában véve helyes tételnek összes következményeit levonja. Einstein korának fizikája nagyobb részt mégis megmaradt a primitív egy-aspektus szemlélet mellett.

És néhány elméleti fizikus – gondolkodó kivételével senki sem értette annyira ezt az axiómát, hogy arra gondolhattak volna, milyen lehet egy sok aspektusból leírt világ képe. Univerzális törvényeket, már valóban univerzálisokat, amelyek dimenziótani szempontból is maradandók, nem is sokat állapítottak meg ebben a korszakban.

Láttuk, hogy a bővített Kozmosz világképe azzal a követelménnyel lép elő, hogy a világ törvényeit először szimbolikus térben, heteropoláris (különböző pólusú) irányokból kell szemlélni, majd megvilágítani.

A természettudomány korszaknyitó axiómái akkor még nem voltak megfogalmazva, s a régi elvek mindenképpen kátyúba vezettek. Egyik legnagyobb malomkő volt a kutatás útjában a hibás tendencia, amely minden kozmikus jelenséget egy-két természettörvényre akart visszavezetni.
Ilyenek az energia megmaradásának elve, az entrópia törvény, a gravitáció, a kvantumelmélet és még néhány egykorú fizikai közhely.

Az úgynevezett törvényekről persze idővel kiderült, hogy nem is valóságos törvények, mert nem minden körülmények között működnek, vagy egészen hamis perspektívát adnak egynél több oldalról nézve. Csakugyan univerzális rendszerek akkor keletkeztek, mikor az új tudomány végre egységes heteropoláris nomenklatúrát állított fel.

TÉR-, IDŐ- ÉS ERŐKOORDINÁTÁK

A zűrzavarok korának csillagászata két nézőpontot ismert, de csak egyből kiindulva számolt a jelenségekkel. A ptolemaioszi vagy kopernikuszi szisztéma volt minden elképzelés alapja. Később ehhez járult még a titkos tudományok kozmocentrikus szemlélete, amely szélesebb távlatokat nyitott a gondolkodás részére. Mégis igazi, nagystílű haladásról azóta beszélhetünk, hogy a térkoordináták rendszerét bevezették az asztronómiába. Ezt később dimenziótani megfontolások kiegészítették az időkoordináták és erőkoordináták szektoraival.
Végre megvalósult hát a régiek “egységes mező elmélete”, de ez most másképpen fest, mint ahogy akkor képzelték.
A heteropoláris tudomány kiszámította, hogy a gondolkodóképesség fejlődésével az univerzális integráció folyamatában nem kevesebb, hanem több intellektuális kategóriának kell létrejönnie.

 

A világtér tágulása mindenekelőtt az individuumok fejében következik be, és hatalmas, rendezett mentálkoncepció-depotok megnyílásával jár. A táguló intellektus több komplex összefüggés-köteg organikus feldolgozására alkalmas. A térben és időben tekintélyesen megnövekedett Univerzum különböző halmazállapotú világszisztémák egymásba-fonódásának kombinációja. Ez pedig csak új fogalmak ezreinek segítségével tekinthető át plasztikusan. Megváltoztak a “realitás” a priori kategóriái. A dimenziótan egészen más jelenségeket nevez reálisnak. Antik koncepciók véglegesen a lomtárba kerültek. Megállapítják, hogy “realitás” az időszalaggal való bizonyos hosszúságú kapcsolat nélkül elképzelhetetlen. Az egykori fizika hemzsegett az irreális elképzelésektől. Ilyenek voltak az atomrészek, amelyek állandósága mindössze néhány másodpercre vagy ennél is kevesebbre tehető. Ehhez hasonló jelenségek futó természetük miatt a bővített térszemlélet alapján sem számítanak valóságosnak. Kimondják és definiálják, hogy léteznek időegységek, melyek arányában a jelenségek valóságosak, ellenkező esetben a szóban forgó koordináta szempontjából túl gyors tüneménynek nincs realitása.

A mi koordinátánkban szemlélve, a másodperc töredékéig tartó atomrészek különválasztásának és önálló névvel való felruházásának nincs értelme és létjogosultsága sem! Ilyen esetben az elektronokat hosszabb fázisukban kell megfogni, illetve jelölni. A mezon-állapot csakis mint periódus jelzés szerepelhet. Az új ideológia a három létbázist egymásba átmenő attribútumokkal ruházza fel. A Térnek, Időnek és Energiának vannak szattwikus formái is. A különbségek a sűrűség és mélység tendenciái által jutnak kifejezésre.
Ugyanaz a princípium létrehozhat térbeli, időbeli vagy energetikai egységet. A territóriumokat mozgási, áramlási vagy feszültségi keresztmetszetek hálózatai határolják el egymástól. Értékbeli sorrendben legmagasabb frekvenciát képviseli az Idő heterodimenzionális fonala, ezt követi az Energia sűrűbb mezőrendszere, s végül a Tér már ordinátákká kondenzálódott régiói. A teret energiává lehet alakítani, az energiát pedig idővé konvertálni! A transzformáció munkája óriási plusz frekvenciák bevetését követeli meg.

Fenti felismerés képezi a Dimenziókorszak technikájának alapját.
Ez lényegesen eltér a lejárt idő technikai elgondolásaitól. Ugyanis csakhamar kimutatták, hogy a Tér önmagában is gigászi energiák raktára. Ennek következtében lehetséges, és fel is tárult gyakorlati használatának kulcsa.
Térpozíciók azóta mint elektromos elemek cellái szerepelnek, amelyek összeköttetése távvezeték útján vagy rádióhullámokká alakítva, sokkal nagyobb energiák forrása a régmúlt áramforrásainál.

A nagy technikai átváltozás megérdemli, hogy külön fejezetet szenteljünk történetének. A teljesség kedvéért még megjegyezzük, hogy a Dimenzióéra további előretörése folyamán, hasonló felfedezésre jutottak az időt illetőleg. Itt is specifikus energiaforrás tárult fel, ami később leválthatja a térenergetika apparátusait.
A klasszikus időkben pusztán filozófiai absztrakcióként kezelt Tér-Idő koncepció az Új Érában a realitás leghatalmasabb erőforrásának bizonyult! A következő teremtési korszak fő tudománya az időfizika lesz.

Wictor Charon