Igazából ez egy nagyon jó kis videó. Egyetlen hiányossága, hogy kívül teremt ellenségképet. Tágítsuk ki a szemléletünket azzal, hogy az a bizonyos “rossz elit” szintén “megosztott”, ergo valódi irányításra képtelen. Utána meg ugorjunk egyet, még tágabb értelmezést véve eszközül.
“A Biosz egész területén mozgó spirálsávok viszik beteljesedésük felé a fizikai organizmusokat. Amit életnek nevezünk, valójában nem az Idő mozgása, hanem a Vitalitás mező elfordulása. Ez az oka annak, hogy Idővel minden kialakult forma átmegy az ellentétébe! Mert a fizikai sík formáinak, nincs más kiútja, a rettenetes feszültségű örvényekből, amelyek anyagukat mozgatják, mint vagy átmenni az ellentétükbe, vagy egy fokozattal feljebb lépni a dimenziók létráján. Ennek a folyamatnak az eredménye az öregedés, degenerálódás, de ez viszi a háromsíkú embert felfelé, a szattwikus magaslatok irányába.” Wictor Charon
A dimenzióváltás egy belső ciklikus folyamat, nincs itt semmiféle világvége, meg ilyesmi. Minden rendben van. Pusztán a dolgok reklámja “ilyen vagy olyan” .Most az ember, arra van kényszerítve, hogy szembe nézzen azzal; AKI. S itt már nem a “milyenségek dominálnak.
Ami talán a lényeg, hogy a mennyiségi faktor telítettsége jár mindig minőségváltozással. Az meg nem lehet kérdéses, hogy elszaporodtunk, s ezt ösztönszinten asszisztáltuk végig. A Magyarság mint olyan, egy minőségre való képességet jelent azon okból kifolyólag, hogy a legárnyaltabban lehet kifejezni, a lelki mélységeket és a magasságokat. Akár látni is lehet, hogy mekkora lehetőség van, hogy az ember újra felfedezze a saját kreativitását, teremtő, szellemi mivoltát, s valljuk be; – ezt alaposan elfelejtettük, mert annyira belefeledkeztünk az anyagba. Morfogenetikus mező, félanyagi dimenzió, egységes mezőelmélet, örök vadászmezők, stb, – itt nem lehet már hazudni magunknak. Csak az ego próbálja átmenteni magát, mindenféle elmetevékenységbe hajszolva biokémiai robotját. Van már fent cikk a küszöb örzőiről, s ez belül fészkel s bent mindegy, hogy kifelé milyen szerepet játszunk. Ezt a két srácot is próbálják folyamatosan ütköztetni, holott sokszor csak arról szól a dolog, hogy melyik agyféltekénk működik és hogyan. Gondoljunk bele, a yin yang szimbólumba, ott mind a kettő adja az egészet. Az egyetlen, ha lehet ilyet mondani, bűn a butaság.
S hogy mit tehetünk?
Ha már ösztönös energiák határozzák meg sok esetben a létezésünket, vegyük a bátorságot, hogy megismerjük, hogyan működnek, s akkor szépen magától változik meg életünk iránya, hisz csak az akarnok részünk akarja azzal elfoglalni magát, hogy majd én megoldom. Itt szintén visszautalok egy régebbi cikkre; A kulcs; Ébren légy! – Csináljunk valamit szívvel lélekkel, s ha képesek vagyunk belefeledkezni, akkor a pillanatban vagyunk. Niccoló Paganinitől kérdezték, hogy mitől vagy ilyen briliáns. Ő meg csak annyit válaszolt, hogy nem tudom, én csak félre állok a hegedű, meg a vonó útjából. – Na itt kezdődik a művészet, meg a morfogenetikus mező és azt a mezőt már nagyon sokan képezik le a saját leképező képességük függvényében. S ahogy Wictor Charon mondja, van aki a pocsolyában halászik, s van aki az óceánban.
A másodikhoz meg már egy többsíkú látás szükségeltetik. Ezt a közeljövőben egyre több ember fogja belátni, mert csak a disznónak kötelező a disznótor. Amikor az ember teremt, az egy másfajta gondolkodás, mint tudjuk, s annak sokkal nagyobb köze van a spontenaitáshoz. Einstein is mondta, hogyha ugyanúgy gondolkodunk, mint amikor a problémákat elkövettük, nem fogjuk tudni megoldani. Azt meg az küszöbök Őrei szavatolják, hogy ne tudjuk addig áthazudni magunkat a szabad energia hasznosításáig, mert ez az emberfajta kissé éretlen ehhez. Ami tehát meg zajlik, az a kreativitás csodálatos kibontakozása, hisz amikor kreatívak vagyunk akkor teremtünk, s ebben a formában vagyunk mi is teremtve Isten képmására. Mint fent, úgy lent. Ez az analógiája az állóhullámoknak is. Már az első méréseknél is kiderült a tesztelések folyamán, hogy a theta, intuitív impulzusok szignifikánsan kb. húsz százalékkal emelkedtek. Nem véletlenül építettek akkora piramisokat világszerte, minden egyes prehisztorikus kultúrában. Akkoriban nem állt rendelkezésre, technológia. Mindig más a társadalmi berendezkedés és technológiai még nem volt. Ezt onnan is lehet látni, hogy ez a társadalom élte fel és élt vissza a Föld jó pár éves fosszilisen felhalmozott energiájával. A szabad energia, meg – tényleg jól mondja a kisfilm, hangolódás kérdése, de alul és érdekvezérelt egyedeknek, mindig megvan a pasportja, hogy meddig mehetnek és mit képezhetnek le. S az ember nagyon ki tudja húzni a gyufát, s így aztán szembeszökő valóban a változás.
Murzsicz András
CHARON INSTITUTE 
“A Magyarság mint olyan, egy minőségre való képességet jelent azon okból kifolyólag, hogy a legárnyaltabban lehet kifejezni, a lelki mélységeket és a magasságokat.”-írod.Ezt igazából nem értem.Miért? Remélem, nem a film végén szereplő gondolatokra utaltál, amik 6 perc 54 másodperc- től hallhatók?Sajnos megint kezd újjá éledni egy a Magyarság spirituális jelentőségét, az ősi mivoltából fakadó kiválasztottságát forszírozó irány, amivel nem értek egyet. .Amúgy a film nem lenne rossz, elhangzik benne néhány jó gondolat, de a befejező gondolatok komolytalanná teszik. üdv.Zoli
Szervusz Zoli!
George Bernard Shaw drámaíró – az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve:
„Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”
A cikk elején utaltam arra, hogy kívül teremt ellenségképet. S a fenti idézet sem tömegszinten értelmezendő. A helyzet az, hogy az emberek és nemzetek, fogalmakat a saját szintjükön értelmeznek és sajátítanak ki jellemzően. Valahol ez érthető, nem is lehet igazán felróni nekik. Azok veszedelmesebbek, akiknek kolomp van a nyakukban és csak egy síkon hajlandóak értelmezni a valóságot. Ebben az értelemben lehet az ember és Isten közé állni. Ha megkérdezed Őket, szinte mindenki hisz, vallja a lélek, a tudat fennhatóságát, de a fejlődésünk során sokszor leragadhatunk a mennyiségi és milyenségi részleteknél. Magamat is rajta kapom néha ilyesmin. Ez történik velük is, de ha belegondolsz ez nagyon sok nemzetnél megvan, csak azokat nem nálunk reklámozzák.
Murzsicz András
Szia András!
Köszi a választ.Érdekes, amit G.B.Shaw mond és bizonyos fokig egyet is értek vele, főleg azok után,hogy a napokban olvasgattam Weöres Sándor A Teljesség felé című könyvét.:)Tényleg csodálatos kifejező erő rejlik nyelvünkben, de azért érdemes “óvatosan” bánni ezzel is mint sok mindennel, ami manapság a “Magyarság”-al kapcsolatban felvetődik.Az interneten lehet találni más idézeteket is ezzel(magyar nyelv) kapcsolatban ,de ezeket, inkább a lelkesedés diktálta,mint a “Realitás” és remek csemegét jelentenek ahhoz ,hogy “tömeg szinten” értelmeződjenek, és az “elavult” nemzeti öntudatot táplálják.
A magyar nyelvnek -“Spirituális érzékenysége valószínűleg sohasem volt,vagy igen régen elveszett,és ezt retorikával helyettesítették.Ezért mindaz,ami szellemi,magyarul egy kicsit szónoki,mintha nem lenne közvetlen és őszinte,hanem mesterkélt és oktató a kelleténél kihívóbb”
“A középkor végén,amikor az univerzális latin helyébe a nemzeti nyelvek léptek…..a nagy hagyományos nyelvek logos-közelségét nem is sikerült elérni,hiszen Európában minden nagyobb távlatú és mélyebbre nyúló szó ma is görög vagy latin….”
“De ha az európai nyelvek közül egyik sem vált univerzálissá,nyugaton komoly kísérletek történtek,hogy a nyelvek szellemiségét növeljék.Ilyen kísérleteket nálunk nem tettek.Az egyetlen nyelvújítás volt ilyen irányú törekvés,amely azonban nem a logos-érzékenységet növelte,csupán az elszegényedett szókincset akarta felfrissíteni.A törekvésbe fölöslegesen sok népnemzeti eszmét vittek úgy, hogy a szótár statisztikailag gazdag lett a nyelv azonban sokszorosan hígabb”
Ezeket a gondolatokat a magyar nyelv egyik “nagymestere” Hamvas Béla írta az Öt géniusz-ban (93.oldal-tól) és még sok minden mást is.Azért tanulta meg az archaikus nyelveket,hogy a kinyilatkoztatásokat eredetiben tudja olvasni,mert nem bízott a fordításokban.De nem szabad megfeledkezni az eredeti szövegek “mantrisztikus” hatásáról sem ,ami a magasabb energiák felidézését teszi lehetővé. Persze ezen idézetek teljes értelme,csak az egész mű összefüggésben rajzolódik ki ,de így is sokat sejtet.
Végül is Shakespeare jól “elboldogult” az angollal is:)))
“ripeness is all!”
üdv.Zoli
Szervusz Zoli!
Igazából, ha belegondolsz mindenki teszi a dolgát, s bizonyos dolgok azért maradnak meg mert energiát, fókuszt kapnak más emberek részéről. Nagyra becsülöm azokat, akiket említesz a leveledben, s azért Hamvas is elboldogult, a Magyar nyelv Neki sem jelentett gondot, hogy kifejezze magát. Voltak neki is hangulati állapotai s egy életműben ez el is fogadható. Mindig is voltak vízszintes és függőleges megkülönböztetések, az ember választási lehetősége, hogy mi az amire figyel, mi szerint állítja fel értékrendszerét. Igazából nincsen rálátásom a nyelvi különbségek mélyreható vizsgálatára, de ebben az életemben Magyarnak születtem, örülök hogy Magyar vagyok és szeretem is. Ha van is véleményem dolgokról, azok reakciók a bennünket körbevevő világra. Amire fókuszálok, azt teremtem, tehát inkább alkotom a világot, s ezt megtehetem Magyarul, a Magyart szeretve is. S tudod, főleg akkor lehet spirituális valami, ha megtanít bennünket a szavakon túlra látni és erre lehet minden nyelv képes, mert ha megtanulunk látni, akkor minden, de minden szellemivé válik. Mint ahogy egyszer mindannyian… – elkerülhetetlenül.
András
Szia András!
Az utóbbi válaszodból úgy érzem,egy kicsit elbeszéltünk egymás mellett,de ez az én hibám,mert nem adtam teljes képet.:) Nem véletlenül említettem Weöres Sándort, akiben Hamvas a “poeta sacert” ismerte fel,akinek a küldetése a “Szent Tűz” szolgálata,vagyis: „az ember és a transzcendens világ között levő kapcsolat folytonosságának fenntartása, az ember isteni eredetének tudata és az istenhasonlóságnak mint az emberi sors egyetlen feladatának megőrzése”.
A fiatal költőben “Látta” meg Hamvas ezt az érzékenységet, ami a magyar nyelvet az archaikus nyelvek intenzitásfokán tudja használni.Ezt értette az úgynevezett logos-érzékenységen.
Nem véletlenül emeltem ki a “Látta” szót,hiszen erről a “Látásáról” Szepes Mária is írt ,de még egy novellát is szentelt neki a Felhőszobrászban.
Van itt egy nagyon jó tanulmány:Hamvas Béla irodalom- és nyelvszemlélete http://www.prokontra.hu/content/view/204/2/
(az 5.pont nagyon fontos)
üdv.Zoli
Szervusz Zoli!
Weöres Sándor valóban letett valamit az asztalra, s az a minőség amit képviselt méltán illethető a “szent tűz” szolgálatával. Szepes Mária és Hamvas Béla szenzitivitása meg ugyancsak megkérdőjelezhetetlen. Mindannyian azt a gondolkodást képviselték, melyet nehezen nevezhetnénk “vízszintesnek”. A tanulmányban,amit ajánlottál, a nyelvtani minőséget emelném ki, ami a szakrális információk alanyi jogú feldolgozását hiányolja. Szerencsére a tudomány is, mint olyan fel tudja venni a tempót, de a kognitív ágaknak előbb még meg kell majd hajolniuk a múlt és a hagyományok előtt. A mennyiségi értelmezés pedig elkerülhetetlen, így hát lesznek mindig is olyanok, akik akárcsak a tudás, illetve a Magyarság fogalmát a fizikai síkon próbálják magyarázni, kisajátítani. Aki meg tornászni, vagy harcolni szeretne, az még ebben a civilizációban fog találni hozzá szereplőket.
Tartalmas napszakot!
Murzsicz András