Az Időfolyam a kozmoszt már sokszor terelte a maihoz hasonló utakra. Volt ennél az Univerzumnál jobb és volt rosszabb világ. A szattwikus látás világosan mutatja, hogy sok kísérlet történt a mostaninál szebb Bioskonstrukció létrehozatalára. Mert a Poliverzumban Idő nincs; amit annak gondolnak, mindössze a formaváltozások menetrendje, irányító hatalom szerint.
Ennek a folyamatnak axiómáját a köznapi tudás csak ritkán érzékeli, mert az nem más, mint az idő visszafolyásának törvénye. Nemcsak kultúrák ismétlődnek, hanem az elérhető ideálok is elfelejtett scenáriumok alapján játszódnak újra.
Még nem született sehol agy, amely áttekinthette volna a Poliverzum teljességének összefüggéseit. Az azonban bizonyos, hogy a planetáris keletkezés intelligenciája nem tud olyat kigondolni, ami valahol már meg ne valósult volna és ezért a fantázia sem más, mint a kreáció iránytűje és egyetlen gangliontest sem tud más téglából építkezni, mint a valóságban lehetséges elemek alapján. Itt a lehetőségek még az őrültség perverz kombinációit is felölelik és a legbolondabb eszmék éppúgy megvalósulnak, mint a legszebb koncepciók. Kialakult világképek mindenesetre bizonyos méltóságteljes vezéreszmék alapján nyernek hosszabb rövidebb állandóságot. Más eszmekötegek hosszú eonokon át uralkodnak szívós fundamentális elveikkel. Ezeket már manvantaráknak vagy Eonoknak lehet nevezni, bár a nómenklatúra időhatárai nem felelnek meg a jelzett folyamatok élettartamának. Manvantarákról és Eonokról csak szimbolikusan beszélhetünk. A mitológiai elnevezés mindenesetre közelebb áll a kozmikus Eszkatológia grammatikájához, mint a tudományos hagyomány korlátolt számításaihoz.
Az Idő és Tér teremtményei akkor válnak Eonokká vagy Manvantarákká ha a bennük kifejeződő elvek tartós kapcsolódásra alkalmasak. Más szóval bizonyos morális princípiumoknak kell párosulnia esztétikai elgondolásokkal, hogy a Káoszból civilizáció merülhessen fel. Ez olyasmi, mint az Olimpiai Istenek születése, Vénusz kiemelkedése a habokból, vagy Pallas Athéné kipattanása Zeus fejéből, de itt elképesztő nagyságrendű kozmikus tengerről van szó, amelyet fényévek milliárdjaival sem lehet távolságokra váltani. És a Zeus fej az Univerzum minden megelőző kreatív gondolatának foglalata egy poliverzális térközpontban. A keletkezés Ideái, az összes megelőző tapasztalatok és elvek mindenkor szabadon úsznak a felső dimenzió kiterjedések vizein. De tudjuk, hogy az eszméknek magnetikus szimpátiái mérhetetlen időközökben összehozzák a harmonizáló komplexumokat egyetlen centrummá. Ebből alakul ki a Zeus fő, vagy nevezzük azt bármely alkotó egységnek tetszés szerinti nómenklatúra megjelölésével. Az egymással összekapcsolódott omega-ideon kötegek szükségszerűen akcióba lépnek és kialakítják saját univerzumukat. Látható formák értelme azonban mindig a láthatatlan dimenziókban van. Ezért a puszta empíriára alapozott tudás sohasem éri el a rejtett mozgató faktorokat. A firmamentum gazdag képsorai a tendenciák kiállítási csarnokai, amelyeket mint a kozmosz kromoszómáit csak a szellem frekvenciáira kell kapcsolni s kitárják értelmüket. Az Univerzum kimeríthetetlen eseménypalettájának fontos szerkezeti eleme az Idő. Minden, ami az Univerzumban egymástól különböző törekvéseket valósit meg, az Idősáv frekvenciájával van elválasztva.
A fejlettebb bolygókon, ahol már sok előző Eon feljegyzései vannak rögzítve a mélytengeri formák világában, könnyű lenne a Kozmosz bölcsességét hatásos technikává átváltoztatni. De ez a könnyítés nincs megengedve tökéletlen planétalakók részére. A Dimenziókondenzátor és a Szuperhumán potenciométer élettani kifejlesztése nélkül a kondenzátorokból nyert ismeretek csak az emberfajta azonnali pusztulásához vezethetnének. Gondoljunk az atomtudomány zsákutcájára s némi fogalmat szerezhetünk az itt várakozó veszélyekről. Pedig a korlátlan időpotenciál fegyveréhez képest az atomhasadás kataklizmái csak gyermekjátékok. Önkéntes vagy kiprovokált atomkatasztrófák mindennapos jelenségei a csillagvilágnak. Végső mivoltában a Napok erőemissziója sem egyéb mint valami felsőbbrendű szabályozás által megfékezett maghasadás technikája. Az energiagyárak néha elromlanak, ilyenkor Novák és Supernovák jelennek meg a tejúton. De ezek még nem pusztítják el a teljes életsávot. A felső régiók vezérlése biztosítékokat épített be Novakatasztrófák ellen. Nem így lenne ez, az Időszűrő hozzáférhetővé tétele után. Az Időreaktor egész dimenziókat s koordinátaláncokat tüntethet el amennyiben azok alapjait az antianyag áramlatával tölthetné meg. Univerzumok pillanatok alatt megsemmisülhetnek, ha az Idősáv frekvenciájának megváltozik az intenzitása.
A kozmosz formáit oszcillációk tartják össze s van egy neutronritmus, ami az energiakötegeket szétveti. Az Idő végül is mindent elnyel, mint ahogy mindent létrehoz a teremtés indulása óta. Az élet kibontakozása és tavaszponti virágzása kifejezéstelen oscillográfiát alakított ki. Ami él rezgéseket ad le, légkörrel rendelkező térségekben zenei hangokat is produkál, melyek a biológiai folyamat lényeges részei. Az állati ének, a jelző hangok, nemcsak a hangulatok kifejezői, hanem a létért való küzdelem elengedhetetlen kellékei. Megvannak az oscillációi a kozmikus testeknek, Napoknak, planétáknak, sőt a térzónák is vibrálnak, és rezgéseiket hangokká lehet transzformáln. A természet hangjai, vagy oscillációi, legyenek azok bár éterrezgések vagy frekvencia impulzusok magukon viselik a bennük működő erők karakterét. Ez számunkra különösen az állatok esetében bír jelentőséggel, mert az animális élet minden fázisa tipikus dallamokat és tendenciákat használ tematikába foglalva.
Az embernek azonban az is megadatott, hogy a merőleges dimenziók érzelmi töltéseit megszólaltassa.
Wictor Charon
