4 comments on “Kristálypogramozás I.

  1. Szia András!
    Nagyon tetszik amiket ebben a cikkben írsz.Annyira érdekes,hogy a stabilizátorral kapcsolatban én is úgy gondoltam,hogy valami kristályt is használtok,valamint nekem is “szöget ütött” a fejemben már ez az agyhomok jelenség. Sai Baba?Jól tetted,hogy belecsúsztál a személyes hangvételbe, mert csak ez viszi előre a dolgokat.:)

    Viszont, kiragadtam egy idézetet az írásból, és ezzel kapcsolatban szeretnék feltenni egy “szkeptikus” találós kérdést?:)

    “egy sima egyszerű kopott cuccban volt, de ami meggyőzött, az a szeme volt…”-írod a Sadu Babáról

    Honnan tudod,hogy nem a “szeme” volt az, ami tényleg meggyőzött a vele kapcsolatos tapasztalatokban?Remélem érted mire gondolok?( nem a szem látványára gondolok,ami a spirituálisan magas szintet elért emberekre annyira jellemző)

    • Szia Zoli!

      A találós kérdésedre a Valóban irányítanak bennünket -ben, találsz nem szkeptikus találós választ.
      A személyes hangvétellel kapcsolatban, meg azt hiszem vannak hiányosságaim, s azt kifejtheted, hogy hogyan visz előre dolgokat. Valószínűleg vannak olyan szempontok, amiket nem látok jól.

      András

      • Szia András!

        Elolvastam, remek gondolatok vannak a Valóban irányítanak bennünket-ben is.
        “Akik igazán számítanak, azokat viszont pont a tudásuk árulja el.”-írod .Ez nem vitás,csak a “tudás” az ami számít, az a tudás ami a földben is gyökeret ver.Persze a szemből kiáradó lélekerő és gondolatáramlattal létrehozott csodák mögött is a tudás áll,nem is kicsi.Az úgynevezett siddhik bírtokába jutott emberek, amúgy megrekedt jógik, ehhez nagyon értenek.:)Ez a tudás is tudás,de csak felesleges kolonc ami az útjába áll az igazi kiteljesedésnek, és nem valószínű, hogy komolyan vehető ember ezzel él.Ezért is használtam a “szkeptikus” jelzőt,mivel ez a tudás teljesen értéktelen és csak az amúgy is a káprázatok szintjén rezgő jelenségeket szaporítja,persze már közvetlenül az elme keretei között.Az elme nem más mint a gondolatformák összessége,viszont a gondolat a Hinduk szerint a “prána” legfinomabb formája.A hétköznapi én tudat az első gondolatforma, amiről persze tudjuk, hogy egy lefokozott tudati mechanizmus, ezért nem is nehéz neki olyat mutatni ami valaminek “látszik”. Biztos ismered a “kötéltrükköt”, amivel az indiai falusiakat kápráztatták a fakírok. Brunton csak annyit mondott erre:”egy mindig több mint száz nulla”.:)

        A személyes hangvételt a Sai Babáról írt tapasztalatodra értettem és nagyon tetszett annak ellenére is,hogy szerintem finoman fogalmaztál vele kapcsolatban.A saját véleményemet most nem szeretném hangoztatni,de legyen elég annyi,hogy szerintem nem kell túlfejlett karakterológiai érzék ahhoz, hogy……… a többit úgyis tudod.:)
        Amúgy, a személyes hangvétel ,ha személyes megélt tapasztalatból születik, mindig hordoz egy kis érzelmi, asztrális töltést, ami ad egy kis “fűszert” vagy hőt az amúgy elvont gondolati formáknak, és hidat teremthet a két véglet között.

        A “viktimológia” részhez hozzátenném még, Kahlil Gibran: A próféta művéböl a Bűn és Bűnhődés fejezetet: “És most a bennetek lévő emberről fogok beszélni”-mondattól

        http://terebess.hu/keletkultinfo/gibran.html#bun

        üdv:Zoli

  2. “Amúgy, a személyes hangvétel ,ha személyes megélt tapasztalatból születik, mindig hordoz egy kis érzelmi, asztrális töltést, ami ad egy kis “fűszert” vagy hőt az amúgy elvont gondolati formáknak, és hidat teremthet a két véglet között.”

    Ezt a mondatot egy kicsit emésztettem.
    Az érzetek személyes fluidummal való feltöltése valóban az, ami feljogosít az “érzem” személyes megélésére. Egy zönge jut erről eszembe;

    Érzelem

    …Aztán, néha még mindig sírok
    Hiszen érzek
    Olykor eggyé válok az érzelemmel.
    – Uram.

    Van, hogy ezért
    Van, hogy azért
    Könnyeket hullatok a pokolba
    És haragom szánkázik
    Felhők lankáin, az egekben.
    Látom a síró énemet…
    Látom a haragvót…
    – A csendből a halandót…

    Aztán ha belegondol az ember, – mennyire tudjuk ezt tagadni, – megtagadni. Mennyire választjuk esetleg a langyosabb életet. Mennyire fagyunk meg inkább érzelmileg, mennyire vagyunk képesek gyakorolni, vagy megélni, hogy mit jelent valójában az együttérzés. Tudod Zoli! Jó kis szellemi táplálék ez a fajta fűszer, ezzel a fajta tűzzel. Sokáig hihetjük, hogy tartunk valahol, aztán ebből is csak a valahol marad. Majd ezen az irtózatos nagy semmi közepén tüzet rakunk, körbenézünk, de csak az árnyékunk mozog velünk együtt. – Minden más mozdulatlan. Olyan, mint egy bődületesen nagy mágnes. Amit látunk az semmi ahhoz képest, mint ami valójában történik. Vonzás, taszítás melyeket személyességgel ruházunk fel, hogy aztán érzelmek legyenek belőle, a biológiai sorsunk által. A biokémiánk, meg nagy ívben tud tenni arra, hogy mi az amit akarunk, vagy szeretnénk.
    – Szóval sokan megállnak a csodák földjén egy kicsit pihenni, legyenek azok Siddhik, vagy csak megfáradt emberek. Esetleg megfáradt csoszogó Siddhik, mint Sai Baba, akivel sokan osztották meg önkéntes börtönét. Tudta, hogy elcseszte, de megöregedett már ahhoz, hogy elkezdjen “tornázni”, vagy újra megtanuljon táncolni. – Azt írod finoman fogalmaztam. – Igazából nem hibásnak láttam, hanem áldozatnak. Mások előtt gyakorolt, – rácsodálkozott, mint Neo amikor a tükör érintése után kicsit megváltoznak a dolgok. Aztán minden irányítás már kiesett a kezéből. S nem volt elég erős ahhoz, hogy nemet mondjon arra, hogy kurvát csináljanak belőle. Amikor hajnalban megérkeztünk és átmentünk a tortúrán, majd behajtottak bennünket a reggeli csordagyűlésre, s mire kijöttünk a helyi beavató népszokásnak megfelelően egy pár nyugati turistával egyetemben egy ideig kerestük a lábbelinket. Természetesen egy idő után feladja az ember a teljesen nyilvánvalóan felesleges tevékenységet. No akkor haragudtam. – Nagyon. A másik Sai Babánál is Shirdiben, amikor kiderült, hogy hiba van a Matrixban, no ott is haragudtam. – Nagyon. Ma már szép emlékek ezek is.
    Írod; Csak a földben gyökeret vert tudás számít… – És hányan válnak hajléktalanná közben mégis?
    De ebbe már bele se megyek. Köszönöm az emlékezni kényszerítő mondataidat.

    András

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s