A technológia története több olyan hasznos információt is magába foglal, ami bárki számára tanulságos lehet, aki a műszaki fejlődésben látja a 21. század problémáinak megoldását.
Lélegzet elállító látvány lehetett, amikor 1405-ben Cseng Ho admirális kihajózott flottájával a kelet-kínai Szocsoui kikötőjéből. A flotta több száz hajóból állt, melyek a méretben a kor európai hajóinak az ötszörösei voltak, a vezérhajón 500 ember kapott helyet. A kínaiak már ekkor használták az úgynevezett vízhatlan rekeszeket, és a trapéz alakú vitorlázatot. A flotta összesen hét expedíciót teljesített, hirdetve a Ming dinasztia hatalmasságát szerte az Indiai-óceánon, azonban amikor utoljára tértek vissza a kikötőbe, a hajókat szétbontották, eltüntetve a bennük megtestesült műszaki tudást is. A következő néhány évszázadban Kína tengerjáró eszközei az összehasonlíthatatlanul szerényebb dzsunkák voltak.
Hihetetlennek tűnik, hogy egy ilyen lenyűgöző és hatékony tudástömeg így eltűnhetett, a történelem azonban tele van hasonló példákkal. Amikor a régészek a 18. században elkezdték feltárni Pompei városát, egy római vízvezeték hálózatra bukkantak, ami fejlettebb volt az akkoriban használtaktól. Az egyiptomi piramisok mind a mai napig nem tárták fel teljes egészében építészeti titkaikat, de hogy még messzebb menjünk vissza az időben, a dél-afrikai Poort Shelter leletei azt bizonyítják, hogy az ott élők rendkívül kifinomult kőeszközöket késztettek egészen 60.000 évvel ezelőttig, amikor ismeretlen okból visszatértek az egyszerűbb eszközökhöz.
A műszaki fejlődésre általában egy exponenciális görbeként tekintünk, ami egy viszonylag egyenes vonallal indul a korai kőkorszakban, majd egyre meredekebben emelkedik napjainkig. Az utóbbi idők kutatásai azonban azt sugallják, hogy mindez könnyen lehet egyfajta illúzió. Ha nagyító alá helyezzük, a látszólag egyenletes görbe előre-, vissza-, majd újabb előrelépések kusza sorozatára bomlik, amit Peter Richerson a kulturális evolúció kutatója „rögtönzéses” evolúciónak nevez. Valójában az emberiség története során feltehetőleg több innovációt veszthettünk el, mint ami jelenleg a birtokunkban van, tette hozzá Luke Premo, a Washington Állami Egyetem antropológusa.
Ez egy kijózanító gondolat, amikor a hi-tech megoldásoktól reméljük a megoldást a jelenkor problémáira, az éghajlatváltozásra, túlnépesedésre, a fertőző betegségekre és még sorolhatnánk – jön a hír, hogy nem fejlődünk feltartóztathatatlanul egy technológiai Nirvána felé. Mindezek ellenére a technológiák fejlődésének alaposabb megismerése értékes leckéket tartogathat a jövőre nézve, segítségével azonosíthatjuk azokat a szálakat, amik működni fognak és azokat, amik nem.
A műszaki fejlődés egyik legrégebbi rejtélye, hogy kőkorszaki őseink miért fektettek olyan minimális leleményességet szerszámaikba. Az eddig fellelt legősibb eszközök 2,6 millió éves múltra tekintenek vissza és a mai Etiópiai területéről származnak. Ezek jelzik a kezdetét annak a folyamatnak, ami csupán 2 millió évvel később érte el csúcspontját, ekkor készültek az igazán hatékony kőbalták. Ezt a lassú folyamatot, a technikai fejlődési görbe kezdeti lapos szakaszát a korai hominidák korlátozott kognitív képességeinek számlájára írták. Mivel nem voltak előző generációk, akiktől tanulhattak, minden egyednek a nulláról kellett indulnia, ami megmagyarázza az úgynevezett kumulatív kultúra hiányát.
A kumulatív kulturális evolúció, /egymást erősítő fejlődés/ amire az emberek és más főemlősök közötti választóvonalként tekintünk, két fő képességen alapul: a társadalmi tanuláson, ami a tudás átadását jelenti a csoport új tagjai számára, valamint egy viselkedés nagyfokú lemásolásának képességén, ami magába foglal lényegtelen, vagy véletlen elemeket is, lehetővé téve a viselkedés és kontextusának átadását. Több kutató is meggyőződéssel állítja, hogy a kumulatív kulturális evolúció csak 100.000 évvel ezelőtt, a Homo sapiens-szel vette kezdetét, Dietrich Stout, az atlantai Emory Egyetem antropológusa és kőeszköz szakértője azonban megingatta ezt a nézetet.
Egy innováció általában akkor jön létre, amikor szándékosan, vagy sem, de másolási eltérés keletkezik egy folyamatban. Ezek gyakorlatilag ugyanolyanok, mint a biológiai evolúció előnyöket eredményező genetikai mutációi, melyek ezáltal tovább öröklődnek. A korai ember is rendelkezhetett azzal, ami az elődöktől való kognitív /megismerésen alapuló/ tanuláshoz szükséges, állítja Stout. A rendkívül egyszerű eszközök esetében, azonban nem igazán volt esély a másolási eltérésekre. “Egy kőbaltán nem sokat lehet változtatni, amennyiben azokkal a funkciókkal szeretnénk felruházni, amire egy kőbaltának szüksége van” – magyarázta, hozzátéve, hogy ha egy eszköz bonyolultsága nő, az innováció lehetősége is nőni fog.
A társadalmi tényezők mellett az elmúlt évezredben a piaci erők és politikai tényezők is diktálhatják az innováció ütemét. A kézműves társadalom fenntartásához és fejlődéséhez általában elengedhetetlen egy módos felső osztály. A kézműveseknek hosszú időn át kell tanulniuk, hogy műtárgyaik kielégítsék az igényeket. A szabadalom a szó modern értelmében a 15. században jelent meg a köztudatban, előtte más módszereket kellett találniuk, hogy találmányaikból a lehető leghosszabb időn át profitálhassanak, ami nagyban befolyásolta a kérdéses technológiákat. A szaktudás védelmére céhek jöttek létre az árakat magasan, míg a tudásátadók számát alacsonyan tartva, így ha a körülmények változtak, az adott szakma vívmányai könnyedén eltűnhettek.
Egy adott technológia lényegéből fakadó tényezők ugyancsak meghatározhatják a fejlődését. Erre példa a japán katana, a szamurájok kardja, ami évszázadokon át változatlan maradt. Egy-egy kard hosszú hetek kitartó munkájának gyümölcse, amit csak a legkiválóbb kardmesterek vállaltak fel, egyetlen kovácsolási hiba hatalmas kárt okozott, elbátortalanítva a kísérletező kedvet. “Hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a költség-haszon arányokat” – mondta Shennan. “Valami, ami egy rendkívül hasznos újításnak tűnik, mégis eltűnhet a járulékos költségek miatt”
Ennek ellentettjeként egy technológia elterjedhet a jobb alternatívák kárára is, mivel a bevezetésére már annyit költöttek, hogy nem érné meg elvetni. Erre jó példa a QWERTY billentyűzet, aminél vannak gyorsabb gépelést is lehetővé tevő billentyűzet kiosztások, ilyen a Dvorak, azonban mire kidolgozták, addigra több százezer írógépet gyártottak le QWERTY billentyűzettel, átalakításuk pedig túl sokba került volna. A fordulatra az 1930-as évek végén kerülhetett volna sor, ekkor azonban a II. Világháború kitörésével az USA Hadügy Minisztériuma minden írógépét QWERTY billentyűzettel rendelte meg, mivel ez volt a legelterjedtebb, így a kiosztást nem sikerült megreformálni, sőt a világ angol nyelvterületein továbbra is monopol helyzetben van.
A szóbeszéd is képes alakítani a technológia pályáját. A múltban egy új eszköz vagy gyógyfű alkalmazásával a kísérletező kedvűeket könnyedén boszorkánynak bélyegezhették, ami arra késztette az embereket, hogy elrejtsék vagy eltitkolják találmányaikat. A vallásnak jelenleg is különleges ereje van, morális vagy spirituális értéket fűzhet egy innovációhoz, ami akadályozhatja, vagy akár elő is segítheti a terjedését.
Mit hozhat mindezek fényében a jövő?
– Van még azonban valami más is, ami a háttérben munkálkodik. Ahogy a technológiák egyre komplexebbé válnak, a hozzájuk kapcsolódó összefüggő (kontextuális) vagy kauzális tudás kezd elveszni. /Itt a kontextuális és a kauzális látásmódot kicsit csúsztatva állítja párhuzamba. Az összefüggésekben való látás nem korlátozódik pusztán az ok-okozati összefüggés rendszerre. Azt a hasonlatot lehetne itt felvonultatni, ami úgy hangzik, hogy; Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. – tehát az összefüggésekben, analógiákban való életértelmezés nagyságrendekkel meghaladhatja a kauzális látásmódot, gondolkodást. A szek. /A mai autóépítők nem szükségszerűen ismerik egy gépjármű működését, mivel csak egy-egy részét szerelik össze, vagy éppen a folyamatot teljes egészében elvégző robotot irányítják. Az még nem ismert, hogy ez mekkora probléma, mivel az információ rögzítésre kerül, az az embertömeg, ami érti, bár viszonylag kicsi, még mindig elegendő lehet a megőrzéséhez. Felfedezéseinek publikálásával Mesoudi inkább provokatív akart lenni, mintsem pesszimista. Véleménye szerint a hosszú tanulási folyamat problémájának egyik megoldása lehetne a tudomány kollektivizálása. Ami jellemzően egy egyén tevékenysége volt, az ma már egyre inkább olyan csoportok sajátja, amik összeadják közös tudásukat, a kaptártudat kiaknázásának pedig potenciális előnyei lehetnek.
Mesoudi reményei szerint a fenti adaptációk beépítésével a műszaki evolúciós modellekbe, a kutatók képesek lesznek pontosabb előrejelzésekre, illetve az innováció sikerét vagy kudarcát befolyásoló tényezők azonosítására, melyek jelentős részére aligha lehet magának a feltalálónak, az újítónak befolyása. Összességében viszont minimalizálható lehet Cseng Ho sorsának megismétlődése, aki a világ valaha látott legnagyobb flottáját vesztette el.
Forrás; sg.hu
