Valami visszafordítatlanul megváltozott és mi még mindig azt hisszük, hogy élünk. Ma, hogy az utolsó nap van ebből az évből, tudomásul kell vennünk, hogy továbbra is változni fogunk, úgy kívül, mint belül. Nem váltott meg senkit semmi, hacsak az a fajta megváltást nem vesszük figyelembe, ami azt akarja mondani mindannyiunknak, hogy ezt mégiscsak magunknak kell végigcsinálni. Megváltás ez a javából, mert annak felismerése, hogy isten gyermeke még az is, aki elnyomja az elnyomottat, az emberi elme számára kiábrándító. Egyben ez biztosítja azt is, hogy biztosan belefáradjon a valamivel szembeni automatikus ellenállásba. – Ebben mindenki tart valahol.
Azt észre lehet venni, hogy az írott és hivatalos történelmünk mellett van egy párhuzamos történelem és tudomány is, ami ténylegesen irányítja a jelenünket és azokat a dolgokat, amik ezután fognak velünk történni. Rengeteg információ kering a köztudatban, de ezeket ennyire felhígítva alig fogja fel a ma embere.
Mikről is van szó? Az ominózus kijelentés, hogy akinek van füle az hallja, akinek van szeme, az látja, mára még legtöbb esetben szavak maradtak. Igazából az, hogy a kollektív tudat ebben a döbbenetesen gyorsuló információáramlásban, még mindig a jövőbe helyezi a megváltás fogalmát, végérvényesen bebizonyította, hogy nem járható ösvényre vezette az emberi elmét.
A legnagyobb színjáték ez, amit az ember és isten együtt ki tud találni. Azért jövünk valójában ebbe a fizikai létformába, hogy belefeledkezhessünk egy időre, hogy aztán újra felnyíljon a szemünk és újra egységben érzékeljük azt a valóságot melyből kiszakadtunk. Ahogyan Lao Ce mondaná; Kipróbálhassuk a Taotól eltérő elképzeléseinket.
Az, hogy valami végérvényesen megváltozott, azt jelenti, hogy ez egyre inkább le fog lepleződni és fog látszani. – Hála a ragyogó Foton-övnek! 🙂 A nagy változást nem fogja senki sem megúszni. Ez több síkon is be van biztosítva, vagyis mindegyiken, mert a síkok törvény-rendszere önmagán belül, önmaga fenntartására törekszik. De ezt csak akkor lehet már látni, ha több síkot is be tud azonosítani az ember Önmagán belül is. A víz szintje meg tud ám bodrozódni, ami minden esetben hullámokat jelent még az ötéves gyermek számára is. Ez természetesen szintén minden szinten biztosítja azt, hogy ennek megértése is síkon belül maradjon és a mindennapi „milyenségekkel” foglalkozó ember számára meg egyre inkább felismerhető poklot jelentsen. Az, amiben létezünk az maga az “árnyék-világ”. És ennek, hogy tudományos megfogalmazással éljünk, – hullám-természete van.
Persze ez is csak a létezésre érvényes, mivel a valódi történelem ciklikus, bármeddig is próbálnánk hinni a lineárisan hullámzó tudatfejlődésben. Két síkot, vagy dimenziót viszont minden esetben állóhullámok kötnek össze és erről már szintén nagyon sok szó esett. Ebből a szempontból mutatkozik meg, hogy az a bizonyos isten mennyire türelmes, az oly sok mindent „akaró” rapszodikus és skizofrén elmével szemben. A saját jelenlétünk elfogadása és megértése egyre inkább kényszerítő erőként működik még a műkedvelő tudomány és a felébredést már kereső, szintén műkedvelő ezoterikusok számára is.
Valamikor az utunk során rádöbbenünk, hogy egyedül vagyunk. Először nagyon fáj. – Majd nagyon örömteli. Aztán, hol ilyen, hol olyan, de közben kitágul csendesen valami kívül is meg belül is. Azt ami viszont belül van, azt nem lehet megmutatni, de a tér az döbbenetesen kitágul, újrastrukturálódik a tudat-küszöb és az összes küszöbőrző mosolyogva engedi át az “utazót”.
A párhuzamosan működő valóság is egy jóval tágabb világegyetem létét bizonyítja és a hivatalos tudomány is már vallja, de felfogni, csak az egyéniség képes, akinek egyre inkább van rálátása erre. Ez egyfajta kiemelkedést is jelent az előbb említett horizontális „adok-kapokból”. És higgyük el, egyre inkább átszövi a mindennapjainkat ennek a fraktál-univerzumnak, az egyéniségekből “álló”, vagy skalárhullámként működő térháló-szerkezete.
– Ha csak az elmúlt húsz évet vesszük, nem is nagy idő a történelemben. Ez alatt szűkebb hazánkban is voltak nem kis változások, még a gazdasági és politikai szférában is. Ami valójában számottevő, hogy ma már a vízcsapból, meg a kereskedelmi csatornákból is folyik a; – „Majd én megoldom helyetted és megmondom a tutit, csak tejeljél” című össznépi majomkodás, ami természetesen egy szükséges lépcsőfok szükségszerűen elkényelmesedett társadalmunkban. De ezzel, hogy ez mégis van, – megadja az alapokat és a lehetőséget, hogy nagyon sok ember ezeken továbbléphessen.
Ha belegondolunk ez is szerves része a „Dimenzióváltásnak”, csak ezt egy „másfajta” szemmel lehet követni elfogadni és látni, mert a kocka az rendesen el lett vetve, de ebben a kockában valami van.
Ami igazából számít, az az emberek fókusza, a gondolkodás, a figyelem ezen irányokba való terelése. És ez az állítólagos “kaporszakállú”, nagyon jól tud görgetni. És addig-addig csinálja ezt, ameddig az emberi elme fel nem ismeri a szögletes mivoltának a működési mechanizmusát.
– Hogy aztán minden, de minden kiteljesedjen, – ahogyan a folyó görgeti a követ, – lekoptassa az éles sarkait, melynek következtében senki se tudja többé azt hátrakötni.
Ebből a szempontból még az összeesküvés elméletek is hasznosak, mert nagyon sok feszültség halmozódik egyre inkább ebben a 3D univerzumban és nagyon rendes dolog az összeesküvőktől, hogy vállalják a céltábla szerepét az elégedetlenkedni akarók számára.
Azt már sokszor leírtuk, hogy minden új rend kialakulásához szükség van az előző káoszára, de míg ez is csak a szavak szintjén van értelmezve, addig mindig lefelé görget bennünket a víz. Azt is említettük már párszor, hogy ami megosztott, illetve valamelyik oldalon, valami ellen harcol, vagy valamit polarizál, az mulandóságra és változásra van ítélve. Sokan játszanak sokféle szerepet, de a szerepeknek mindig minden esetben a halál vet véget. A lélek fogalma, meg egyre inkább újra és újra fog értelmeződni egészen addig, míg megtisztul az elme lineáris tevékenysége által és alól.
– Szóval mégis jól van ez így. Az ember egocentrikus korszaka is egyre inkább fénybe kerül és egyre kevésbé lesz letagadható. Ebben az értelemben vallható a Dimenzióváltás eszmeisége. És mint már azt egyre többen tudják ez egy belső változásról szól és az, ami kívül van, az csupán ennek a tükre. – Ha jól körbenézünk, – jó sok trágyánk van és ettől az egész Föld képes immár megújulni. Aggódni is csak egyfajta maszturbáció a fenntartható fejlődés, meg a Föld ökonómiája miatt.
„A Föld készül ropni táncát, – lerázni az ego igáját”
Ha csak az egy képpel feljebbi fazonra nézek, be kell vallanom, hogy egyre inkább jókedvem van.
– Mindnyájan rettenetesen gazdagok vagyunk lehetőségekben és lelkileg. Csodálatos a világítás ebben a transzverzális rezgésektől hemzsegő fizikai valóságban. Az evangéliumok is örömhírt jelentenek szó szerinti fordításban is. – Bár nem tűnnek annak sokáig, hiszen csak a szenvedés értelmének meghaladása után kapnak új tartalmat a pszichikai hullámzásaink. Ezek meg azt bizonyítják, hogy mennyire döbbenetes a fantáziánk, mennyire széles perspektívái vannak a biokémiai reakcióinknak. Nem is csoda, ha ennyire finom csúsztatásokkal próbálják társítani a mentális dimenzió ideáival például a reklámiparban, vagy a politikában.
És itt be is zárul a kör.
Magunk megyünk elébe a megváltásnak. Mert a ma alkalmazott marketingstratégiák, ego-játszmák és egyebek megpróbáltak visszaélni a még emberi aggyal is felfogható ideák szentségével. Ezek viszont belülről jártak át bennünket, emelték és emelik észrevétlenül a rezgésünket. És ebben tényleg nem is kell semmit sem misztifikálni. általános iskolás tananyag; – közlekedő edények elve. – Hát most mindenki meg fogja enni ezt a “levest”. Sokkal közelebb van a megváltás, mint ahogy ezt gondolja a ma embere. És ettől egyre derűsebb a világ. Angyalok és démonok, mind azt szolgálják, hogy az ember ezt megtalálja.
Talán ez a cikk is ezért sikeredett ennyire színesre. – Elvégre az új év, új reményeket ad. S bár nem nevezhető könnyűnek ami előttünk van, valamikor nagyon meg fog szépülni. De akkor már a reményre sem lesz szükségünk, mert visszanézve olyan lesz, mint amikor valaki megpihen a jól végzett munka után. – S a Föld munkásai ébredeznek.
Mivel ebben az évben ez az utolsó bejegyzésünk, köszönjük mindenkinek az eddigi figyelmét és hogy ennyi helyről követitek blogunkat.
Mindannyiunknak megértésekben gazdag, tartalmas esztendőt!
Murzsicz András
