Technológia, tudás és mentalitás

Minden bolygónak ciklikusan van aktív korszaka, amikor már olyasmiben is lehet gondolkodni, hogy kultúrák egy bizonyos fejlettségi fokon, nyomokat hagyhassanak maguk után. – Mondjuk, mi még itt nem tartunk, bár technológiailag már részleteiben elértük, de még a megfelelő és elégséges  „mentális színezet” nélkül. És azt is tudjuk, hogy a legtöbb dimenzióban van mennyiségi faktor és ez a minőség is szeret hazabeszélni.

Mit is jelent ez? Egy Óriási csúsztatásról, hadd szóljak. Ha már mindenféleképpen kikívánkozunk a világegyetembe, miért az a cél, hogy ott is csak csőcselék legyen az ember. A jelenlegi ember nem alkalmas arra, hogy a Kozmosz állampolgárává váljon.

Hol fogható meg ez a legjobban?
Nagyon sok esetben a Sci-fi filmeknél, amik azt hitetik el velünk, hogy kivihetjük ezt a fajta gondolkodást, látásmódot a világegyetembe, amikor korlátolt és regionális a legtöbb esetben agresszív és birtokolni vágyó a hozzáállás. Ugyanez vonatkozik a „szabad energiás” kérdéskörre is egyébként. A dimenzióváltást is leredukálhatjuk fogalmi értelmezésben rezgésekre szintén. S ekkor a rezgések frekvenciája egyben azt is meghatározza, hogy egy-egy objektum, milyen frekvencia-tartománnyal bírhat. Ez vonatkozik a visszacsatolva megint a „megértésre” is. Ezt nagyon fontos megértenünk. És ennek is lépcsőfokai vannak, mely minden esetben mélységeket jelent. Valamelyik nap a Spektrumon láttam egy dokumentum filmet, ami a hajléktalanokkal foglalkozott. Közismert személyiségeket kértek fel, hogy tapasztalati szinten vegyenek részt ebben a kísérletben. Marlboro hercege is részt vett, és ez a kontraszt miatt is érdekes.

Ugyanis három mélysége a dolognak azonnal adódik.
TV felvétellel,
TV nélkül, mégis annak tudatában, hogy ez csak három napig tart, tehát csak ideiglenesen.
Illetve legyen még egy mélység, – valóban megélve, amikor ezek élesben történnek velünk, amikor nincs kilépési, visszatérési lehetőség tudatilag sem.

Tehát a fentiekből következően, a valóságból, a filmben csak egy szeletet láthattunk, de mégis szerintem sok embert megérintett. Volt mindenkinek aki szerepelt a műsorban megrendítő élménye. A lényege, hogy megjövendölhető, kiszámítható és törvényszerű, hogy ha egy dolgot időbe helyezünk, akkor azon belül fog hullámozni minden egyed, amelyik annak részese. De mi van akkor, ha mint mennyiségi tényező, csak igenben és nemben vagyunk hajlandóak „tárgyalni” dolgokat. Érdekes és valóban megindító volt, amikor Marlboro hercege a végén sírva mondta a feleségének, hogy nem tudta, hogy van ilyen. – “Nem tudtam, hogy létezik ilyesmi.”
– De tudta. Csak ezen tapasztalás közben meg is élte, szívig hatolt az élmény, agyilag nem tudta ignorálni mivel a komfortzónája ködbe veszett.
És itt kezdődik a hinni tudni és megélni fokozatok értelmezhetősége minden ember életében. Ehhez pedig tapasztalások kellenek. – Az érdekes az volt benne, hogy ezt a mondatot már hallottam mástól is szó szerint. Aztán egy barátom is ilyesmit szokott mondani. – Idézve egy filmből, amikor pofán vágja az Élet, – de ugyanez vonatkozik a Csodákra is;

„Tudtam, tudtam, – csak nem sejtettem.”

Van egy kedvenc történetem az előbbi ködöt egy kicsit kibontva, a sok ezer kedvenc közül. 🙂
“Másik világgal találkozni nem csupán képzelgés. Előfordulhat az emberrel. Az állattal is. Olykor a határok elcsúsznak vagy egymásba folynak: csak éppen ott kell lenni az adott pillanatban. Magam láttam, amint ez egy hollóval megesett. Ez a holló a szomszédom. Soha semmit sem követtem el ellene, de ő mindig gondosan a fák tetején tanyázik, magasan száll, és kerüli az embert. Az ő világa ott kezdődik, ahol azén gyatra látásom csődöt mond. Egy reggel az egész környékünket mérhetetlenül sűrű köd ülte meg, tapogatózva mentem a pályaudvar felé. Váratlanul a szememmel egy magasságban egy óriás csőr, egy hatalmas fekete szárny bukkant fel, nyomban tovalebbent az egész, mint a villám, olyan rémült rikkantással, amilyenhez hasonlót soha életemben nem szeretnék hallani. Egész délután kísértett az a rikoltás. Olykor odamentem a tükröm elé, megnéztem magam, és azon tanakodtam, vajon mi lehet bennem olyan ijesztő…
Azután végre megértettem. Két külön világunk közt elcsúszott a határ a köd miatt. A holló úgy vélte, megszokott magasságában repül, egyszer csak felkavaró, az ő szemében a természet törvényeinek ellentmondó látvány tárult elébe. Levegőben járkáló embert látott a hollók világának kellős közepén. Különös jelenséggel került szembe, holló ennél különösebbet fel sem foghat: repülő embert látott.
Ha mostanában meglát odafentről, rikoltozni kezd, s rikoltásaiban ráismerek a szellem bizonytalanságára, amely szellem világképe megrendült. Ez a holló már nem olyan, mint a többi holló, soha többé nem is lesz olyan.”
„Loren Eiseley amerikai antropológus

Az „életvezetés” törvényrendszere gondoskodik arról, hogy bizonyos fajok, csak megfelelő érettségi fokon, vagy másképpen megfogalmazva rezonancia frekvencián válhassanak a „kozmosz állampolgáraivá” is. – Mi még sokszor csak az állatok szintjén vagyunk kulturáltak.

Szóval, minden ember életében hol spontán, hol így, hol úgy de történhetnek dolgok, amikor még ha pillanatokra is, de kikerülünk abból a síkból, ami a megfagyott agyú tömegek fókusza árán tartható fent. És vajon mi is az a köd, másképp megfogalmazva? Az a mélységi tapasztalás, ami pl Marlboro hercegénél is történt. Ilyenkor szétfoszlanak az illúzióink megértjük mi a különbség a tudás és a tapasztalás között.
Mondhatnánk azt is, hogy – lehet, hogy nem tudtam, hogy létezik ilyesmi, de már soha nem tehetek úgy, mintha nem tudnék ennek a dolognak, a kognitív mélységéről. Ilyen az, amikor elkezdenek bődületesen lengék lenni Maya fátylai. Ezek után már csak abban lehetek biztos, hogy Marlboro hercegének van mit szívnia több síkon is. – Mint ahogy mindannyiunknak, ha elindulunk ezen az úton. Hiába tudunk az eszünkkel egy csomó dolgot, amikor végre elkezdünk valamikor Emberek lenni, valami belül, csendben mindent felülír.

Egy másik, példa a mélységekre, a Hieroglifák, a Mayák írása, vagy akár a Magyar rovásírás, hogyan lenne értelmezhető, ábrázolható, pl. 3D-s ábrázolás esetén. Erre már a jelenlegi számítógépes technológia szerencsére alkalmas. Gondoljunk bele! A grafológia egyik poénja, hogy a személyiség-zavaros gyermekeknek az írását módosítják és ebből kifolyólag a személyiség viszont-változik. Mennyi mindent beindíthat az agyban, már csak, ha “ráhangolódik egy térbeli szimbólumra.- Igazából erre utaztak a “titkos iskolák” is.

Ne felejtsük el, hogy ma, csak a démotikus írás értelmezése maradt fenn a hieroglifák esetében is. – Ide írhattam volna a démonikust is… 🙂 – És ez pedig csak egy, még a háromból. – Vagyis hogy inkább csak arról van szó, hogy a többi értelmezés egyben más agytevékenységet is igényel és nem veszett el, csak nem értelmezhető lineárisan. Egyébként, csak, hogy egy icipicit jobban megvilágítsuk, a „titkos iskolák”, a misztikusok az ezoterikus irányzatok képviselői, foglalkoznak a pszichikai, asztrális síkokkal, ahol beszélnek asztrális szimbólumokról, melyeket bizonyos állapotokban sokan misztikus élményként élnek meg. És ezek is három dimenzióban láthatóak. Mindezeknek a geometriai és energetikai értelmezése, mennyivel többet árul majd el, mint a sima kétdimenziós felfogási lehetőség! De ide sorolható még a sokak által már ismert Flow ábrázolása is, amit szintén egy Magyar úriembernek köszönhetünk.

Azt is tudomásul vehetjük, hogy az agy sem kettő dimenziós és sokat foglalkoztunk már a “mélységi tengely” fogalmával is.

Azok, akik meg kutatják az emberi és tágabb dimenziók világát a határtudományok bármely területén, mind mind vagy elvesznek a részletekbe, vagy pedig valamilyen szintézist alkalmazva, Ők maguk is megváltoznak ettől. – Jól ki van ez találva.

Valamelyik nap találkoztam egy találós kérdéssel. Van egy zárt üvegkalitka, amelynek folyamatosan tudják mérni a súlyát. Ebben a zárt üvegkalitkában van harminc galamb. Mi van akkor, ha ez a harminc galamb egyszerre repül fel, – változik-e a kalitka súlya? A helyes válasz egyébként az, hogy nem. És gondoljunk bele! Ugyanígy vagyunk például az érzelmek, a gondolatok dimenziójával is. Ha zárt térben, vagy időben feszülünk neki valaminek, akkor igazából izomfeszültség helyett pszichikai, vagy mentális szinten keltünk impulzusokat, de a kalitka egészét véve nem történik semmi. Vagyis az egyensúly szempontjából nem mutatható ki szignifikáns változás. Ezek mind belső impulzusok, melyek minden esetben bennünk is kell, hogy elcsendesedjenek. Ezeket nevezzük lineárisan, folyamatként értelmezve, – pszichikai dimenzióban érzelmeknek, – mentális szinten, pedig gondolkodásnak.

De bontsuk tovább, ha a fizikai sík a fókuszunk, akkor például dolgok, „milyenségek” eléréséért, vagy elkerüléséért fejtünk ki energiát. Ha én azt tudom mondani, hogy a fizikai dimenzió az enyém, akkor ezt csak úgy tehetem meg, hogyha másoknak is ez a kialakított véleménye. Ezért azt kell tennem, hogy valamilyen formában mások is ugyanígy érezzék, higgyék és gondolják. A csapda az, hogyha tudja mindenki, hogy ez hogyan működik, akkor nem biztos, hogy mindig ugyanabba a „homokozóba” szeretnénk játszani. Hogyha el tudom érni, hogy mentális tevékenységet ne végezzen valaki, illetve mentális síkon ne legyen tevékeny, akkor több energia jut a pszichikai és a fizikai síkra. Jelenleg már egyre inkább látszó dolog, hogy a pszichikai dimenzió egyre telítettebb. Ezt a mindennapokban, az egyre fokozódó érzelmi hullámmozgáson keresztül figyelhetjük meg, de ezt hagyjuk a végére. Társadalmi szinten meg úgy jelenik meg, hogy valamit már muszáj lenne tenni. Az Egészségügyi Minisztérium próbál labdákat dobálgatni, pl a Magyar Pszichiátriai Társaságnak, de igazából senki nem tudja, hogy mit is lehetne valójában tenni, hiszen az egész már régóta, – úgy ahogy van merga. Lehoczky úrék is valójában tehetetlenek. Társadalmi tünet, hogy kedves választópolgárok több mint száz százaléka mentális problémákkal küzd. A politikusok és egyéb vezetők tudják, hogyan lehet dominanciát kifejteni pszichikai és fizikai síkon. De ez meg csak azt jelenti, hogy kolomp van a nyakukba. És hát azt is tudjuk, hogy egyenlőre nem lesz “Rezgés-ügyi Minisztérium” sem és csak a fényképészetben használnak nagylátószögű optikákat.
Ez a „Veled uram, de nélküled.” nagy poén. Kétfajta „gondtalan élet” van. egyik a „még”, a másik a „már”. A kettő között ez ember feszül a saját személyiségkomplexumának a keresztjén. Veled ékeskedek Uram, de az esti bulira nem kell, hogy gyere. – Nem tudom már ki mondta, hogy; Hatalmat azokra bízzál, akik már nem akarják. És itt nagyon fontos a „már”, mint kifejezés, mert a „még” kategóriába tartozó egyed esetében borítékolva van a „megfeszülés” című fejezet. Törvényszerűen gondolkodni fog és néha még jó is szeretne lenni, de mindenféleképpen akarni fog, – hol „ezt”, hol „azt”. Mivel meg a csorda vezetője csak az a megnyugtató számára, ha kerítésen, „dimenzión” belül tartom, tudom a csordám tagjait.

Ezért például elszégyellhetné magát minden politikus is, manapság, de ha mélyebben belegondolunk, valójában segítenek abban, hogy az embereknek valamikor végképp elegük legyen ebből az – „Odaállok az ember és az Isten közé, mert azért mindig pénz jár” – közvetítői jutalékból. Ezt mindaddig meg lehet tenni, amíg a pszichikai nyomás el nem éri azt a pillanatot, amikor a kukta megszólal. És ez a nyomás belülről jön és ezzel sem az Egészségügyi minisztérium nem fog tudni kezdeni semmit, sem pedig a Pszichiátriai társaság. – Ezek belül vannak csak úgy mint az érzelmeink.

Ez egy érdekes cikk és mint tudjuk egyre több minden kerül a felszínre.

Testtérképen látszanak az érzelmeink

A kutatók régóta tudják, hogy az érzelmek képesek kiváltani egy sor élettani változást, ha dühösek vagyunk, sokszor úgy érezzük, hogy felmegy a vérnyomásunk, hevesebben ver a szívünk, kipirulunk, ha zavarban vagyunk. Most az is kiderült, hogy az érzelmi állapotok univerzálisan kapcsolhatók bizonyos testi érzetekhez, kultúrától, nyelvtől függetlenül. Az eredményeket a Proceedings of the National Academy of Sciences című szaklapban publikálták.

A képen világossal látszanak azok a területek, ahol az alanyok éreztek valamit, sötéttel, ahol nem. (Kiderült, hogy a boldogság Ironman, szégyen pedig Pókember.)Fotó: Lauri Nummenmaa, Enrico Glerean, Riitta Hari, Jari Hietanen / blogs.discovermagazine.com
Finnországból, Svédországból és Tajvanból több mint 700 önkéntes vett részt az érzelmeket a testi érzetekkel összekapcsoló kísérletekben. A résztvevőkkel érzelmekkel terhelt szavakat, videókat, arckifejezéseket és sztorikat olvastattak, nézettek.
Ezután saját maguk értékelték, hogy hol éreznek máshogy a testükben, mint az anyagok megtekintése előtt. Két, számítógéppel létrehozott sziluetten kellett beszínezniük azokat a területeket, ahol csökkent vagy nőtt a testi érzet.
A kutatók statisztikailag elkülönülő területeket tudtak kimutatni minden letesztelt érzelemnél. A boldogságnál, szerelemnél, lenézésnél a válaszadók nemzetiségétől függetlenül összhangban voltak az eredmények. A kutatók ellenőrizték, hogy a nyelvben lévő fordulatok, például az angolban a hideg láb mint a félelem metaforája, nem torzítják-e el az eredményeket.
Miután a kutatók több érzelem testtérképét elkészítették, találtak néhány átfedő felületet. A harag és a félelem a mellkas felső területén jelentkezett, valószínűleg a légzés és a szívverés megnövekedése miatt. A boldogság volt az egyetlen a letesztelt érzelmek közül, ami a teljes testben jelentkezett.
Az eredmények segíthetnek megérteni, hogyan dolgozzuk fel az érzelmeket. A kulturális és nyelvi különbségek ellenére a fizikai élményeink nagyon hasonlóak a különböző populációkban. A kutatók szerint az ilyen új, érzelmi térképek kifejlesztése segíthet az érzelmi zavarok azonosításában és gyógyításában.
Forrás; Index

Azt leszögezhetjük, hogy az érzelmeink azok okozatok, azaz reakciók, méghozzá biokémiai. – Ez bennünk az állati rész. és ez teljesen jól van így.
De Csak ennyik lennénk?
De Mello mondja, hogy a megvilágosodás után is ugyanolyan depressziósak leszünk, csak már legfeljebb nem válunk vele eggyé.
Szóval érzelmeken innen van az állat, érzelmeken túl meg az Isten. A kettő között meg az ember feszül. Most fülembe cseng egy mondat, amit még a Csillagkapu sorozatban hangzott el.

„A gyermekek sokszor engedetlenek, – nem mindig fogadnak szót.”

Ez társadalmi szinten is érvényes és mi még Ön és közveszélyesek vagyunk. Nem tudjuk áthazudni magunkat egy jobb korszakba, hiába ígérget bárki bármit. És ettől dobja le az ékszíjat egyre több ember agya, de emiatt is ébredezik mégis sok sok ember.
Lehetőségünk van, hogy évezredes fogalmakat, mint pl. az együttérzés, megtapasztalhassuk. – Szóval teljesen rendben van minden. A technológia, – ha nem nő fel mentálisan az ember, – túlnő rajtunk. És hát, mint tudjuk nem csak a Multik ütemeznek és a helyére fog kerülni minden.

Murzsicz András