12 comments on “Egy anyag, ami megváltoztat mindent

  1. 20x hatekonyabb napelem? Az jo, a mostaniak kb15-20%-ot tudnak, tehat akkor a grafrnbol csinalt napelem 3-400%-ot tud? Biztos?

    • Kedves Balázs és Pityka!

      Úgy érzem igen-nem válaszra vártok. Ha nem is konkrétan ebben a témában, de több helyen meg azon munkálkodnak, hogy hogyan butítsanak vissza dolgokat, hogy az emberek számára beadható legyen.

      – Igazából olyan nagyságrendű változások történnek napjainkban és olyan nagyságrendű változások előtt állunk, amit egyre nehezebb belegyömöszölni a megszokott “mennyiségi” kifejezések és keretek közé. Erről biztosan Ti is sokat tudnátok mesélni.

      A cikkben nem teljesen tisztázott az elem és az akkumulátor fogalma és inkább tájékoztató jellegű szerintem, hiszen nincsen kibontva, hogy valójában milyen paramétereket rendeltek a számszaki megközelítéshez. Arról is esett már szó egy másik cikkben, hogy a grafén csak a kezdet volt a nanotechnológiában, ami kiverheti sokaknál a biztosítékot.

      Mi úgy véljük, hogy inkább a minőségi robbanás az, ami lényeges, – ennek érzékeltetésére abszolút megfelelnek a fenti sorok. Az energia, illetve ennek tárolása, mint olyan, főleg ha egy kicsit szabadabb energiáról beszélünk, tudomásul kell vennünk, hogy van és pár év múlva, ahogy újrastrukturálódik a társadalmunk már csak az “indító energia” mikéntje lesz maximum téma.

      Kevésbé látom értelmét, hogy ragaszkodjunk a százalékos megközelítéshez. Annyira, de annyira sok dimenziós ez a létezés.

      “… Ott volt David Bohm munkája, aki a kvantum-non-lokalitás elméletét alkalmazta egy rendszer meghatározásához; őt már említettem a holografikus paradigmával kapcsolatban. Ám Neumann János (1955.) volt az első, aki a fizikába – és így a tudomány egészébe – beépítette a tudatot, azt állítva, hogy a tudat választja ki a megtapasztalást az összes olyan kvantumlehetőség közül, amelyeket egy objektum képvisel a kvantumfizikában. Az ő feltevése magyarázatot ad a megfigyelői hatásra („observer effect”) – a megfigyelők egyértelműen mindig átalakították a kvantumlehetőségeket konkrét megtapasztalásokká. A hetvenes években Fred Alan Wolf volt az (1970., 1984.), aki népszerűsítette Neumann elképzelését a következő jelmondattal: „Mi hozzuk létre a saját realitásunkat”… ” (Goswami)

      Talán tegyük fel másképp a kérdést!
      – Mennyit szeretnénk?

      Murzsicz András

      • Dear charoninstitute!

        Először is köszönet a grafén bemutatásáért, itt hallottam először róla.

        Van 2 pontatlanság a cikkben. Az egyik, hogy az elektron biztos, hogy nem megy gyorsabban. Annak állandó a sebessége. Valamivel lassabb a fénynél, de állandó az elektron sebessége is. Hát hogy a grafén ohmos ellenállása 10x kisebb a réznél, az taps! Ez már óriási haladás az áramvezetés tekintetében.
        A másik az inkább ellentmondás a szövegben. Mert ugye felvetődik a vékonyság, mint probléma – nagyon jó érvekkel egyébként. És a gyártás az meg hántolással történik. Hát akkor nem hántolok annyit, és máris több atom vastag a grafén, így elkerülendő a vékonyság. De, ha grafitból hántolok, akkor a grafén nem egy új anyag, hanem csak egy 1 atom vastag grafit. Érted. És akkor így nem világos, hogy most mindenképpen kell az 1 atom vastagság, vagy lehet a grafén több atom vastag is biztonságosan, tehát hogy a rétegek például nem csúsznak el egymáson. Meg hát gondolom a szénatomok kristályrácsának elrendezésében van itt a kulcs. Tehát akkor nem grafitot vékonyítanak, mert az végig grafit marad, és akkor meg a hántolási technológia válik értelmetlenné. No, hát ennyi igazából. Nem rosszindulatból írtam! Meg köszönöm, hogy most már ismerek egy új főnevet. 🙂

  2. Dögöljek meg, ha értem… Ha valami ilyen erős az atomnyi vastagságra vékonyított anyagában, akkor minek egyáltalán nagy küzdelemmel levékonyítani? Százszor, ezerszer, milliószor, milliárdszor vastagabb, vagy eredeti vastagságában ennyiszeresen erősebbnek kellene lennie, nem? Ezért ellentmondásosnak tűnik, hogy a hagyományos ceruzáim hegyét mennyit kellett farigcsálnom anno… Valami apró részlet kimaradhatott az anyag szerkezetének módosítására vonatkozóan a cikkből… Szerintem…

    • Kedves László!

      Annál a fránya elektronnál tényleg vannak problémák, mert a diszkontinuitás, mint olyan gőzerővel működik nála is. (folyamatosság, folytonosság megszakadása) Azaz, – kilép az általunk megszokott linearitás keretei közül. Ergo van olyan állapot, amikor az elektron időfüggetlen állapotba más tulajdonságokat mutat és megszűnik az állandósága.

      Mondanék akkor még vagy két főnevet. 🙂 Szilicén és Foszforén
      – Ezek szintén “bajnok-aspiránsok”

      Kedves Mátyás!

      Kérlek ne dögölj meg még annak ellenére se, hogy esetleg egy ideig még nem is fogod!

      Még nem köztudott igazán, hogy az anyag, amikor halmazállapot változáson megy keresztül akkor megváltozik. – Pedig nap mint nap kiveri a szemünket, – gondoljunk csak a jég, víz, gőz állapotokra.
      Ezt Tesla is nagy titokként kezelte, emlegette. Idézik is ezt Tőle elegen.
      Az meg még kevésbé köztudott, hogy a dimenziók esetében is ugyanez játszódik le.
      Ezért kellett a két dimenziós anyag-szerkezetig lemenni, mert itt módosul a térbeli rácsszerkezet.
      Ugyanaz a metódus, mint az alkimistáknál, de ezekről már írtunk sokat.

      Javasolnám mindkettőtöknek, ha megengeditek, hogy a legutolsó cikket olvassátok el. (jobbra fent)
      Az általatok felvetett paradoxon feloldásához is vezethet.
      És bocsánat, hogy nem mentem bele mélyebben a témába.

      Murzsicz András

  3. ‘Az egyik, hogy az elektron biztos, hogy nem megy gyorsabban. Annak állandó a sebessége.’ –
    Szondi László

    Ezt honnan vetted? Hallottál már a röntgen csőről, például? Fermi szintről? Sommerfeld modellről? Még a fotonokat is meg lehet _állítani_, megfelelő körülmények között.

    • Hát hogy a fotont meg lehet állítani, azt azért nem hiszem, de most hagyjuk a fényt.

      Arról beszélek, ha VEZETŐN megy az áram. Nem 1 db elektronról van most szó! Hanem áramvezetésről. Áramvezetésnél eleve csak a külső elektronhéjakon megy a brigád. És ott az áramlás iránya eleve egységes, ott “szinte” állandó a sebességük. A katódsugárcső az teljesen más, meg a nukleonok körül keringő elektron is más. Mármint ebből a szempontból.

  4. Két kérdés:
    1: ha valóban ilyen kemény, akkor a grafitceruza belseje miért törékeny, és miért kopik?
    2: a többi réteget le nem választva miért nem olyan szuper kemény? Hiszen vastagabb! És ha az azt borító rétegek puhábbak is, attól még a közepében lévő grafén miatt nem kéne eltörni, jól gondolom?
    Vagy van erre is ésszerű magyarázat? Ha igen, akkor érdekelne. 😀

  5. Kedves Péter!

    Az utolsó intézeti hozzászólásban pontosan erre a két kérdésre lett utalva.

    Továbbá tájékoztatásul még annyit, – nem fogadunk több hozzászólást ehhez a cikkhez, már így is túl magas az olvasottsági hullám.
    Ez a cikk fenn van még máshol is az interneten, kérjük azokat osszák meg, ha tehetik.

    Köszönettel; Murzsicz András

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s