Nemrég volt nőnap, Magyarországon a közösségi médiában a nők fizikai és verbális bántalmazása volt a fő téma. Ez lenne a női sors minálunk?
Azt hiszem, nem. Egy különös és korábban soha nem tapasztalt helyzetet élünk meg a férfi és a nő viszonyában. Az élet igazán fontos területein a nők kezdik átvenni a vezetést. Amerikában, Európában, Mexikó vagy Brazília nagyvárosaiban a nők egyre több területen előzik meg a férfiakat.
Jobban teljesítenek az iskolában, a munkahelyen, a családban. Rettentően izgalmas a gondolat, ezért illik megjegyeznem, hogy ezt elsőként Hanna Rosin könyvében olvastam. Lenyűgöző ez a kulturális változás, és ennek jeleit látjuk már Budapesten is. Igaz, a magyar vidék eléggé lemaradt, itt változatlanul a macsó mentalitás az uralkodó. Ennek ellenére szerintem már kijelenthető, hogy 2000 éven keresztül a férfi volt a falkavezér, de ez az időszak véget ért. A kérdés csak az, hogy ez egy múló jelenség, vagy egy új világ kezdete.
Mitől emelkednek így fel a nők?
A változás régen elkezdődött, csak az elmúlt 20 évben rettenetesen felgyorsult. A nagyanyámnak még nem volt választójoga. Anyáink még nem jártak egyetemre. Ma pedig Amerikában két diplomás férfire már három diplomás nő jut, és a doktori hallgatók 62 százaléka nő. Most először fordul elő, hogy a munkaerőpiacon több a nő, mint a férfi. Először tapasztaljuk azt is, hogy városi környezetben a fiatal nők többet keresnek, mint a fiatal férfiak. Az elmúlt években 8 millió – döntően termeléshez köthető – munkahely szűnt meg Amerikában, és az esetek 80 százalékában férfiakat rúgtak ki. A növekvő új típusú gazdaságnak, a szolgáltató szektornak viszont inkább nőkre van szüksége. Részint ez az oka annak, hogy a gazdaságban, üzletben a nők ma már sikeresebbek, mint a férfiak.
Amerikában ma már a cégek 40 százaléka női tulajdonban van. Kínában is a vállalkozók 40 százaléka nő. A sikeres kínai üzletasszonyok körében az új státuszszimbólum a tűzpiros Ferrari. Szóval egymás után dőlnek le az ismert klisék. Ilyen az is, hogy az üzlethez, a pénzhez, a befektetéshez inkább a férfi ért. Nincs így, ezért a magyar nőknek is érdemes újragondolniuk a helyzetet. Nemrég százezer portfóliót elemeztek, és kiderült, hogy a nők befektetései 15 százalékkal többet hoznak, mint a férfiakéi. Úgy gondolják, hogy azért, mert a nők megfontoltabban kockáztatnak, és hosszabb időtávban gondolkodnak előre. Egyébként Amerikában a gazdag nők száma kétszer olyan gyorsan nő, mint a gazdag férfiaké, és a becslések szerint 15 éven belül a nemzeti vagyon 60 százaléka már a nők kezében lesz. A változás földindulásszerű. A Marlboro Man eltűnt.A hagyományos férfi túl merev, nehezen változik, nehezen igazodik a gazdaság új elvárásaihoz. Ugyanakkor megjelent a fiatal városlakó nő.
Ugyanolyan okos, mint a férfi, és van hozzá egy csomó jó tulajdonsága. Ez a réteg elvan egyedül, segítség nélkül, és tökéletesen képes az életét szervezni, irányítani. Nagyon egyszerűen fogalmazva, a modern világban azt látjuk, hogy a nők jobb fejek, mint a férfiak.
És vajon ez az új kultúra átszivárog Európába, illetve Magyarországra?
Igen, és ennek egyre több jele látható. A szolgáltató, a kreatív szektor virágzik. Az új típusú gazdasághoz új készségek kellenek, és úgy tűnik, hogy ezek inkább a nőket jellemzik: türelem, nyitottság, jó kommunikáció, képesség arra, hogy másokat meghallgass, alkalmazkodóképesség, a figyelem megosztása vagy az együttműködés készsége. Ezeket a nőiesnek tartott készségeket az új-gazdaság nagyon is honorálja. Ma ezekkel lehet érvényesülni. Természetesen sok férfi is rendelkezik ilyen készségekkel, de itt a nők előnyben vannak. Nekünk, magyaroknak pedig látnunk kell, hogy csak akkor van esélyünk fejlődni, ha nem beszivárog, hanem egyenesen elönt minket ez az új, „nőies” kultúra. A konok, pökhendi macsó kultúrával csak lemaradni lehet, de teljesen.
Mi lesz a férfiakkal?
Sok férfi számára nehéz időszak következik. Volt a világnak egy rendje, és az teljesen megváltozik. Először jönnek az intelligens városlakó nők, és sorban elfutnak mellettünk, mintha teljesítményfokozót reggeliznének. A populáris kultúra már megfogalmazta a változást: Amerikában az apa lett az új hülye, ahogy korábban a szőke nő volt. Az apa, aki lassú, merev, és alig ért valamit az új világból. A vicclapokban, a komédiákban, a reklámokban az apa már szánalmas fickó, aki szörcsög, náthás, és mindenen átesik. Persze az intelligens férfi már felismerte, hogy a „nőies” készségekkel, a mosollyal, az együttműködéssel többre jut, mint a régi parancsolgatós stílussal. Tanulnia kell a nőktől, és akkor semmi sem veszélyezteti a helyzetét, ugyanakkor a világ sokkal színesebbé válhat. Budapest érdekes hely. A fiatalabb és iskolázottabb nemzedék számára természetes a nők előretörése. Csak az nem látja, aki nem akarja, hogy az életünk számos területén már a nők a főnökök. Nők költik el a pénz 75 százalékát. Ők döntenek arról, hogy mi kerüljön a család asztalára, hol tanuljon a gyerek, hova menjen nyaralni a család, de még arról is, hogy a férj mikor menjen orvoshoz. Életünk legfontosabb kérdései inkább a nők kezében összpontosulnak. De jóval több nőt látok színházban koncerten, múzeumban, könyvesboltban. Arról pedig már beszéltünk, hogy az egyetemeken is több nő van.
Itthon a politikában, a vállalatok vezetésében alig találunk nőt.
Ez érdekes ellentmondás, és így megy ez a világ nagyobbik részén is. 195 országból csak 17 helyen nő a miniszterelnök. A nagyvállalatok vezetőinek 95 százaléka férfi, miközben az egymás után születő felmérések eredményei szerint a nő jobb vezető. A változás mégis szembetűnő. A felső vezetők között folyamatosan emelkedik a nők száma, középvezetők szintjén pedig sok helyütt a nők többségben vannak. A skandináv országokban a parlamenti képviselők 40 százaléka nő. Svédországban közel 50 százaléka, és a svéd kormány tagjainak fele szintén nő.
Budapest persze lemaradt, legalább 10 évvel, a vidék inkább 25 évvel. De a folyamat elindult és nem állítható meg. Mindezt látva, valljuk be, elég zavaró a magyar politika stílusa. Amikor a kormányfő kezet csókol Angela Merkelnek, az félreértés. Ahogy a militáns, kioktató hangnem is. A mindig én, a mindig fent, a mindig győztes attitűd vesztésre ítéltetett.
Gyakori lesz, hogy a munkájában nagyon sikeres nő nehezen talál partnert, mert a férfiakban komplexusokat ébreszt?
Ha a férfi jó fej, akkor képes együtt élni, örülni a nő sikerének. Persze ezt is tanulni kell, de érdemes, mert a nő sokszor fogja túlszárnyalni a partnerét. A fiatal nők már nincsenek kiszolgáltatott helyzetben, és egyre kevésbé fogják feláldozni saját karrierjüket.
A közéletben sokszor előforduló harcnak, háborúnak, a másik mindenáron történő legyőzésének tehát vége?
Azt remélem, hogy a nők előretörésével tapintatosabb lesz a világ. Tapintatra van szükségünk, meg a másik érdekeinek elfogadására, a tudás és a javak megosztására. A win-win helyzetekre, amikor a legvégén mindkét fél mosolyog. Persze mindez csak remény. Nem tudjuk, hogy mit hoz majd a nők új kultúrája. Csak remélem, hogy a sok száz éves méltatlan helyzetük nem a bosszút hívja elő.
A férfiak azt érezhetik, hogy férfiasságuktól fosztja meg őket ez a helyzet, könnyen lehet, hogy identitásvesztésük további frusztrációt okoz.
Itt a legvégén valamit szeretnék tisztázni. A modern gazdaságnak nem nőkre vagy férfiakra van szüksége, hanem úgymond nőies készségekre.
Ha egy férfi ezeket eltanulja, akkor továbbra is nagy a használati értéke és magas poszton maradhat. Ha a férfi nem változik, akkor fájni fog. Mi férfiak ezer és ezer éve háborúzunk, egyszer kipróbálhatnánk, milyen békében lenni.
Rényi Ádám; Interjú Bruck Gáborral
– Hát igen. Társadalmunkban a cikk témájával egyre több helyen találkozhatunk és e téma fejlődésünk, “túlélésünk” egyik alappillére is. De mit is jelenthet ez a ma embere számára? A befogadó minőség genetikailag is determinatív a nők esetében, mivel képesek “magot” befogadni. S ami talán a legfontosabb, hogy soha nem szültek a férfiak, így messze nem tudják értékelni annyira az életet, mint a nők. Ez már eleve hatalmas különbséget jelent látásmódban is. A női minőséghez hozzátartozik még az érzet is, amit szintén tudunk tágabban is értelmezni abban a folyamatban, amikor az érzetből érzés, majd a további kisajátítási folyamat következtében érzem, – érzelem lesz. /Emóció – Latin; kimozdulást jelent/
A macsó attitűd számára az érzés “még nem megengedhető”, mivel sebezhetővé, érzékennyé, szociálissá tesz, „átégni rajta”, megérteni nem hajlandó, illetve ennek amplitúdóit kevésbé tolerálja. Inkább szerepeket játszik, nagyon de nagyon komolyan veszi magát, – mondjuk egy iszonyatosan fontos sárgarépalé gyártó ipari konszern éves részvénybeszámolói közgyűlésén. Életéből kizár viselkedési mintái miatt sok mindent, – választja inkább a boldogtalanságot, amit viszont sokáig le lehet tagadni. A “már nem az érzéseim befolyásolnak” azaz „döntenek helyettem” kategória pedig még messze van ébredező társadalmunkban. Ehhez a pszichikumunkat, személyiség-dominanciáinkat tisztán javallott látni. A bölcsesség is, mint fogalom jelentéstartalma szerint az jellemzi, hogy nem az érzelmeitől, pontosabban érzelmi, pszichikai hullámmozgásától teszi függővé a döntéseit. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy le is tagadja. – Azt inkább meghaladja, – látva, megértve a saját pszichikumán keresztül.
De mit is jelenthet ebben az esetben a kielégítő megértés?
Anno Lao Ce azt mondta, hogy amit kívül hangsúlyozunk, abban belül hiányt szenvedünk. – A folyamatos „pozícionálás” minden esetben nagyfokú „az élettel szembeni” félelemről tesz tanúbizonyságot. Ennek utána lehet gondolni és érdemes is. Amit megfigyelhetünk, hogy mai társadalmunkban, hatványozottan tágul tapasztalásaink mélysége. A tapasztalásaink, viszont a pszichikumunk felvállalása és meghaladása nélkül egyre inkább kényszerítő erőként hat és ezért is egyre nagyobb „feladatot” jelent. Ennek hatása jelenik meg mentális stresszként, amit közigazgatásilag egyenesen lehetetlen is orvosolni a hagyományos kereteken belül. Nem véletlen, hogy minden merev rendszer a szétesés jeleit mutatja, bár ezt a tőlük telhető módon az utolsó pillanatig megpróbálják kitolni. Ebből kiút minden esetben csak egyéni szinten, önmagunk megtapasztalása útján történhet. De hogyan? A tömegmegváltás soha nem is létezett?
Gustave Le Bon A tömegek lélektana című könyvből következzen egy rész;
„Nagyon körültekintő legyen, mikor olyan következtetésről van szó, amit a logika látszólag közvetlenül nyújt. Ennek a szabálynak megtartására még egyéb okok is utasítják. A társadalmi tények olyan összetettek, hogy nem lehet őket egységükben felfogni és nem lehet előre látni kölcsönös befolyásuk eredményét. Úgy látszik, hogy a látható tények mögött is sokszor száz meg száz láthatatlan ok rejlik. A látható társadalmi jelenségek egy óriási öntudatlan munka eredőjének látszanak, melyet analízisünkkel gyakran nem tudunk megközelíteni. Az érzékelhető jelenségeket a hullámokhoz hasonlíthatnánk, melyek az óceán színén mutatják a talaj alatti rázkódásokat, de eredő helyükről nem tudunk. A tömegek, tetteik nagy részét tekintve, roppant alacsony értelmi állapotról tesznek tanúságot; de viszont egyéb cselekményeikben mintha valami titokzatos erő mozgatná őket, mit a régiek végzetnek, természetnek, gondviselésnek neveztek, mi pedig holtak hangjának nevezünk. Mert legnagyobb presztízsük épen a holtaknak van, kiktől már nem félünk, mint pl. Nagy Sándor, Caesar, Mohamed, Buddha. Hatalma félreismerhetetlen, de lényegéről nincs sejtelmünk. Bizonyos, hogy ezzel az árral szembeszállni már nagyon késő. Csak a tapasztalat, a népek e végső tanítómestere lesz hivatva megmutatni tévedésünket.”
Vegyünk egy pillantást arra, hogy hogyan is épül fel ez a minőség. Nézzük meg például, hogy hol is jelenik meg legszembetűnőbb módon ez a jelenség. Vajon hol próbáljuk meg legmerevebben megtartani akár az érzelem-mentességet is az ortodox logikát előtérbe helyezve, mert ha ez nincs a tekintély oda. Így járt ezzel a vallás, a tudomány, a gazdaság és a politika is és minden, ami bármilyen szempontból megosztott. Amit megfigyelhetünk az az, hogy a személyes élménytartalmak, egyértelműen túlmutatnak a személyes és kollektív elme és érdekek fogalmán. Azzal már foglalkoztunk oldalunkon, hogy az a változás mely előttünk van, nem kívülről hangolja át az embert, hanem belülről és ezt nagyon sokan próbálják is megfogalmazni, de a legtöbb esetben túl is misztifikálják, azaz kevés ember számára teszik ezt befogadhatóvá, a tömeget meg nem igazán érdekli a dolog. Felszíni valóságformánkban és felszínes gondolkodás esetén ez nem is lehet meglepő. Jó pár cikkel ezelőtt foglalkoztunk azzal, hogy az Egészségügyi Minisztérium megbízta a Magyar pszichiátriai társaságot, hogy ugyan találjanak már ki valamit, a már statisztikailag is durván jelentkező mentális problémákra. Tudomásunk szerint ebben sem született, még csak érdemleges javaslat sem.
Nem érthető például, hogy az érzelem meghaladása, nem egyenlő annak megtagadásával. Vannak már olyan filmek, melyek ezt a témát taglalják, természetesen abszolút hiányos módon akár félelem-keltően is. És mint már tudjuk nagyon sok összetevős az a játék, amit létezésnek, “súrlódási övezetnek” nevezünk, s a történelem, amit mi ismerünk, köszönőviszonyba sincs a valósággal. Visszakanyarodva a fenti cikkhez valóban egy ciklikusan megjelenő tendenciáról beszélünk akkor, amikor az „egyensúly” a helyére billen. Ehhez nincs köze már a lineárisan gondolkodó elmének, bármit higgyenek is a „csak okos” emberek, csoportok és egyéb érdekszövetségek.
Lao Ce egy másik intelme így szól; – Keresd magadban a nőt! Ez azért is megfontolandó, mert a civilizációnk gondolkodásmódja talán soha nem volt ennyire eltolódva a hatalom és az „erő használatának” az erővel való visszaélésnek az irányába, amit Földünkön valóban a férfi princípium testesít meg, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ez alól nagyon sok kivétel van.
– Tudjuk, hogy vannak jang típusú nők és jin típussal rendelkező férfiak is. Ezeknek esszenciális keveredése nagyon cizellált és széles skálán mozog. A kreatív zseniktől az alul-vezérelt, alul-szelepelt macsóig. És talán az első pár Ádám és Éva, mint név sem véletlen. A férfi szimplán sár, föld, míg a nő életadó, élethordozó minőséggel bírt az eredeti jelentéstartalmat tekintve.
A végére még csak annyit, hogy most már, – hogy ezt egyre többen tudjuk, – azért vagyunk felelősek, hogy ezt hogyan éljük meg külső és belső világunkban egyaránt, – a mindennapjainkban. Tanácsként, ha mondhatunk ilyet, egy Szufi mondás első sora illik ide; „Ha nem tudja, hogy nem tudja, – kerüld el!” Így elég gyorsan ki fog halni az, aminek ki kell halnia. Ezt már a birkáknál is igazolták a villany-pásztorral és a „száz majom” effektus esetében többszörösen is egyértelműen bizonyítva lett. S hadd vonjunk le még egy konzekvenciát immár sokadszorra, reflektálva a fenti riportra; Amit most élünk, az egy ciklikusan ismétlődő korszak-váltás. A Külvilág milyenségétől függetlenül, ezt belül kell mindannyiunknak a helyére tenni, illetve egyensúlyba hozni.
Murzsicz András
CHARON INSTITUTE 