A Bohr szemléletet a tudomány, a viszonylagos műszeres valóságra alapozottsága miatt, nem találta „mély valóságnak”. Neumann János, e szemlélet indítványozója, egy lépéssel tovább ment, mint Bohr.
Mivel a kvantumvilág éppen nem illeszkedik az arisztotelészi vagy/vagy logikához, dr. Neumann feltalált egy háromértékű logikát, ami jobban illeszkedik a kvantumvilághoz.
Arisztotelész két választási lehetőséget hagyott nekünk hátra: „igaz” vagy „hamis”. Neumann János hozzátette a „lehet” eshetőséget is. Ez néhány formában megfelel dr. Rapoport „köztes” állapotának, de más formákban határozottan kizárja az „értelmetlenséget”, amelyet, Bohrhoz hasonlóan dr. Neumann is teljesen kitiltott a tudományos társalgásból. Néhány fizikus (pl. dr. David Filkenstein) azt hitte, hogy Neumann János „minden” látszólagos ellentmondást megoldott (vagy lehet sombunall – némely, de nem minden?), amelyek mégis tovább éltek miután elfogadtuk Bohr koppenhágai elvetését a „mély valóságról”. Mások a 3 értékű kvantumlogikát csak, mint puszta „formalizmust” vagy „trükköt” ismerték el és nem egy a kvantum események bizonytalanságának és határozatlanságának tisztázó eszméjét.
Mindazonáltal, a QL (quantum logic – kvantumlogika) nagyon jól működik a mindennapi eseményekben, teljesen ellentétes azok véleményével, akik biztosítanak bennünket, hogy a kvantum bizonytalanság nem tör be a mindennapi életünkbe és csak az elemi részecskék szintjén (szubatomi szinten) marad meg. Például, feldobok egy pénzérmét. Hacsak az élére nem esik (ritka esemény), az érme határozottan egy arisztotelészi vagy/vagy-ban helyezkedik el – fej vagy írás – amikor éppen padlót ér. Nincs „lehet”. De milyen állapotban van az érme, amíg a kezemből a levegőben forogva a padlóhoz ér? Az előre elrendelés néhány metafizikai tana kijelenti, hogy az érme fej vagy írás állapotban van, mielőtt padlót ér, mert az előre meghatározott, hogy az érme milyen módon érkezik le. Tudományosan, egy ilyen feltételezés túl fekszik az ellenőrizhetőség határain és így „értelmetlennek” kell tekintenünk. Operacionális vagy fenomenológiai szinten az érme egy neumanni „lehet” állapotban van, amíg földet nem ér.
Hasonlóan, a tranzakcionális pszichológia feltárja, hogy az érzékek mindig a „lehet” állapotból indulnak ki. Lesétálok az utcára, és egy fél házzal arrébb látom a jó öreg Joe-t. Ha nem az elme tudományát vizsgálnám, biztosra venném, hogy akit ott látok az Joe, majd eléggé meglepődnék, amikor az alak közelebb jönne és most csak egy Joe-hoz kissé hasonló férfit látnék. Érzékelésem egy „lehetet” tartalmazott, de az arisztotelészi logika miatt nem vettem ezt figyelembe és a felfogásom csak egy túl korai bizonyosság volt. (Ezt a leírást a logikai tisztaság miatt leegyszerűsítettem. Valójában a visszacsatolási hurok az érzékeléstől a felfogásig és vissza az érzékelésig olyan gyorsan működik, hogy azt „látjuk”, amit úgy gondolunk, hogy látnunk kellene és a „lehet” látszólag soha sem érzékelődik, egészen addig, amíg újra nem képezzük magunkat az érzékelés terén.)
Az, hogy valami az „igaz/hamis” osztályba vagy a „lehet” osztályába tartozik-e, az időtől is függ. Az érme pár másodpercig a lehetségesbe tartozik, amíg a levegőben tartózkodik, de vagy/vagy-ban helyezkedik el, amikor padlót ér.
A „Mari nem jött ma iskolába” kijelentés igaznak tűnik a tanárnak, mivel látja a „tanuló hiányát” vagy gyakorlatilag „a Mariság (a Marihoz fűződő jelenség) hiányát” az osztályban, de „lehetté” válik, mihelyt valaki azt állítja, hogy Mari feltűnt a távolban és éppen rohan az osztály felé. A „Mari nem jött ma iskolába” állítás a hamis kategória felé tolódik el, és az osztályba lépés pillanatában felcserélődik a „Mari elkésett” kijelentésre.
Sok érzékelés nemcsak, hogy kezdődik a „lehet” állapotban, hanem örökre ott is marad, mert a tér-idő események, amelyek őket kiváltják, nem múlnak elég gyorsan a határozott beigazolásukhoz. Ennek ellenére, ezt figyelmen kívül hagyjuk és az arisztotelészi szokások által vezérelve határozott ítéleteket állapítunk meg. Ilyennek látszanak azon fizikusok magyarázatai is, akik oly gyakran kijelentik, hogy a bizonytalanság csak a kvantumvilágban játszik szerepet.
Robert Sheaffer a „The UFO Verdict” (Az ufó ítélet) című műve a túl korai bizonyosságot tartalmazza, ahogyan azt a címe is jelzi. Mr. Sheaffer tudja hogy „mik valójában” az ufók – valójában átejtés és hallucináció az egész. Hasonlóan, a „Flying Saucers Are Real” (A repülő csészealjak léteznek) Donald Keyhoe-tól a cím által is látható dogmatizmust hordozza magában. Keyhoe őrnagy szintén tudja „mik is valójában” az ufók – „valójában” bolygóközi űrhajók. Az érzékelési pszichológia megjegyezné, hogy az ufók általában olyan gyorsan jönnek és mennek, hogy legtöbbjük soha sem kerülhetne a „lehet” kategóriába. De kitágítjuk egy megfelelő hellyé.
Az arisztotelészi dogmatikus szokás is megerősíti és megerősítetté is válik az emlősök ősi területi igénye miatt. A vad fő-emlősök, más gerincesekhez hasonlóan, fizikai területre tartanak igényt, a háziasított főemlősök (ember) „mentális” területre tart igényt – filozófiákra és vallásokra. Így ritkán halljuk a kvantum „lehet” szót Roosevelt és Ronald Reagan gazdasági politikáinak megvitatásakor. Hasonlóan Sheafferhez és Keyhohoz, a legtöbb ufó-hívő és ufó leleplező sem ért egyet mindenben, és leginkább a „lehet” szótól való idegenkedésüket osztják meg egymás között. Sohasem hallunk ilyen dolgokat, „Jézus lehet, hogy az Isten fia volt” vagy „az iszlám lehet, hogy téves vallás”.
Az emberek figyelmen kívül hagyják a kvantum lehet állapotot, mert nagyreszt soha sem hallottak kvantumlogikáról vagy tranzakcionális pszichológiáról, hanem ezeket is figyelmen kívül hagyták, mert a hagyományos politika és vallás az eljövendő boldog korra készítette fel az embereket – és mégis arra képezték őket, – hogy türelmetlenséggel és túl korai bizonyossággal telve cselekedjenek.
Általában az emberek „férfiasan” ítélik meg a dolgokat, dogmatikus ítéleteket hoznak és harcolnak értük. De a kvantum bizonytalanságot elismerve (a Neumann-féle „lehet”) az ilyen ítélet már „férfiatlannak” látszik. A feminizmus gyakran kihívja ezt a típusú hozzáállást, de épp oly gyakran bizonyos feministák azt gondolják, hogy erősebbnek látszanak, ha olyan tudománytalanul és dogmatikusan beszélnek és viselkednek, mint a legostobább férfiak. Ez a túl korai ítéletre való hajlam jelentékeny megerősítést kap attól a programtól, amit agyunk szokásosan használ – nyelvünktől és jellegzetes nyelvi szerkezeteinktől.
Shepherd a „News of the Weird” (Különös esetek, Cohut and Sweet, New American Library, 1989) – a tisztességes újságokból összeállított majdnem hihetetlen, de látszólag igaz történetek – könyve szerint 1987-ben egy férfi Rochesterben, New York államban, véletlenül lelőtt egy asszonyt, mert azt hitte a felesége az. „Bocsánat” – mondta a rendőrnek. „A feleségemet akartam lelőni, de otthon hagytam a szemüvegemet.” A férfi világa ugyanúgy épült fel, mint Sheafferé és Keyhoe-é, gyors ítéletekre és semmi „lehet-re”.
Ugyanabban a könyvben – egy férfi Westchesterben vadászat közben lelőtte a feleségét. A rendőröknek azt mondta, hogy azért tévesztette el, mert egy mormotának nézte.
Egy másik férfi Virginia Beach-ben az anyósát ölte meg baltával és kijelentette, hogy azért tette, mert mosómedvének nézte.
Ezek a történetek lehetségesek a lehetségesek között. Úgy értem, hogy ezekből az emberekből páran lehet, hogy nem kétségbeesésből állították az alibijüket.
Azután, újra megemlítve, a világ nem csak ufókból (Unidentified Flying Object – azonosítatlan repülő tárgy) áll, hanem UNFO-ból is (azaz Unidentified Non-Flying Object – azonosítatlan nem repülő tárgy): és a Neumann-féle háromértékű logika nélkül gyakran túl gyorsan fogják megérteni és azonosítani őket.
Ha a város forgalmas részen élünk, nézzünk ki az ablakon. Figyeljük meg milyen sok UNFO halad tovább olyan gyorsan, hogy sohasem emelkednek ki a „lehet” állapotból az „azonosított” állapotba.
Robert Anton Wilson; Kvantumlogika
AZ ÚJ EÓN LOGIKÁJA
A dimenziókorszak logikai rendszere a következő:
Az első a hieroszinkronion, mely a psziché, a felsőbbrendű én szemléletmódja. Ebben a gondolat nem halad pontról pontra, hanem átvágja a normál logika spiráljáratait. Gondolatkomplexuma megvilágosodásszerű kibontakozáshoz vezet. A hiero-szinchronion mentális tevékenységével járó logikai tevékenység különleges metafizikai érzetek kíséretében jelzi a helyes utat.
A pszichoszinkronion intuíciószerű értékelés, mely azt a transzcendentális bizonyosságot adja, hogy helyes-e a meglátás vagy sem. Az intuíció helyt-állóságát mindig az igazolja, hogy a normál logika által megismert tények, illetve életjelenségek már ismert menetét jobban megvilágítja, mélyebbre hatol a lényegbe, magasabb szempontokból tárva fel a valóságot. Minden grandiózus természettudományos felismerés, így Einstein elméletének legabsztraktabb részei is hasonló természetű meglátásból születtek.
Ily módon több, eddig megmagyarázhatatlan probléma nyer ellentmondásmentes magyarázatot.
Az ideonszinkronion nem halad pontról pontra, nem vág át spirálszektorokat, nem támaszkodik intuitív megérzésre, hanem vertikálisan kiemelkedik a részletmeglátásból, és az egészet áttekintve alakítja ki ítéletét. A részletekből való kiemelkedés az alsó koordináták elhagyását is jelenti.
A látószög, melyből a jelenségeket szemléli, alapjában megváltozik: ugyanaz a jelenség többet árul el valóságos lényegéből, ha távolabbról és tágabb szemszögből nézik. Az ideoszinkronion speciális, összetett perspektívája adja meg az univerzális értékelés lehetőségét. Eszköze a kreatív analógia. Az analógia helyességét mindig a tökéletesebb eredmény igazolja. (A helytelen analógiák zsákutcába vezetnek!)
Wictor Charon
Hieroszinkronion: szent egyidejűség. (nem megkülönböztető, hanem szintézisre való képesség állapota, – ez már meghaladja az arisztotelészi gondolkodás vagy-vagy logikáját)
Pszichoszinkronion: lelki egyidejűség. (heuréka állapot, a lelki, érzelmi hullámmozgás az adott időpillanatban egy új megértési tengelyt kap )
Ideoszinkronion: gondolati egyidejűség. ( “már érzelem-független” gondolkodás-mentes megfigyelő állapot a “alternatív és lehetségességi rendszerek” meghaladása, – annyit még hozzátennénk, hogy az érzelem függetlenség nem egyenlő az érzelem mentességgel, inkább egyfajta objektív együtt-érzést feltételez döntésben és látásmódban egyaránt. Tovább ragozva a dolgot a gondolkodás-mentesség sem egyenlő a gondolatok nélküliségével.)
CHARON INSTITUTE 