A katarzis elött

Most, hogy így tovább gyorsulnak az események, – pusztán csak egy-két megjegyzést engedjenek meg,

Követve a társadalmi és gazdasági erőáramlatokat, már letagadhatatlan módon, mindenki érzi a változások “szellemét”. A korszak-váltás szükségességét is egyre inkább látjuk kibontakozni. De azon is el lehet gondolkodni kicsit, hogyha nem lenne ma az, ami van, akkor nem lenne “mihez képest” sem beszélni a korszakváltásról. – A mi civilizációnk elkényelmesedett és nem életképes már. Ez tény. Hiába tudjuk, most azon megyünk keresztül, hogy ezt kötelező jelleggel a saját bőrünkön tapasztalva meg is kell élnünk. Ennek a vajúdásnak vagyunk a kezdetén.

Még egyszer; – hogyan beszélhetnénk bármilyen megjósolt, vagy időszerű korszakváltásról, ha minden simán csak csodálatos lenne? Rengeteg következetes munka van abban, hogy így el legyen terjedve a káosz. Az ide vonatkozó paragrafus pedig az, hogy minden új rend kialakulásához szükség van az előző káoszára. Ezt folyamatosan ragozzuk oldalunkon, bár a napi ilyen és olyan véleményezésből jó ha kimaradunk. Ütköztetik a tömegeket, dívik az általánosításon alapuló ítélkezés, az elfojtott indulatoknak, fel nem ismert félelmeknek szabad teret adó elégedetlenség, ami tulajdonképpen nem fakad másból, mint hogy simán nem ismerjük Önmagunkat, de a saját világunkat sem. Egy dolgot ismerünk és ez pedig az elvárásunk, s hogy ennek másképp kéne lennie. Ezeket függővé tesszük vallástól és mindenféle hovatartozástól. És igen szinte mindenben simán általánosítunk. Legyen az migráns-kérdés, vagy akár Amerika, vagy a “nyugat” megítélése és még sorolhatnánk a végtelenségig a felsorolást.

Csak gondoljunk bele! Onnan tudhatom, hogy „tömegember” vagyok, hogy gondolkodás nélkül simán általánosítva ítélem például a migránsokat, – Pedig simán – hallgatólagosan azért szétziláltuk a Közel keletet, Afrikát és ezt is lehetne folytatni és nem kellemes amikor visszanyal a fagyi.

– Vajon miből alakultak ki a “jóléti társadalmak”? Mint ahogy a fáma mondja egyetlen hópehely sem érzi magát felelősnek a lavináért… – Aztán… Simán elítéljük Amerikát is, pedig már ott is a megkeseredett emberek fegyveresen lázadoznak pl. Oregonban. Persze hírzárlat volt, csak úgy mint ahogy pl. Kölnben is megpróbálkoztak vele. Eladtuk a felelősségünket simán az arctalan „csak okos embereknek”.

Dívik a kedves összeesküvőknél is az “akarat-bajnokság” meg a szertartásos mágia és ez csak messziről látja az élet valódi értelmét.

Ennek így, simán nincs köze a titkos tanokhoz. Teljesen más dolgokat titkolnak és ezek jóval prózaiabbak. – Egy dolgot jó lenne ha megértenénk! Legyenek azok szabadkőművesek, és minden efféle, kikről feltételezzük, hogy okult tanítások, feltételezett ismeretek birtokában vannak. Az nem az! – Az illúzió, vagy maximum “költői megszemélyesítés”. Pusztán több információval rendelkező sokat agyaló egyedek halmaza. Egy dolgot leszögezhetünk. – Vádolni Őket bölcsességgel, simán ügyészi túlkapás lenne.

Tisztában vagyunk vele, hogy sok kísérlet folyt az okult képességek megszerzésének irányában és valameddig el is jutottak a katonai alkalmazásban, de valós szignifikáns eredményeket nem érhetnek el, mert polarizált létezésben a homogén rossz sem létezik és morál nélkül az objektivitás sem képzelhető el. Amit meg annak neveznek jellemzően, az csak azért szükséges, hogy a tiszta ideákból táplálkozó legbensőbb Emberiességre vonatkozó igény megmutatkozzon. Értsük meg! Míg össze nem omlik a jelenlegi társadalmi struktúra, addig nem lehet újat építeni helyette. Toldozni foldozni a nagyját elhazudni nem lehet már. S kreativitásban nincs hiány… – Az energia-kérdés, a környezetszennyezés és egyebek az nem probléma, hanem feladat és megoldható.

– Szóval a prózai okok pedig a valódi technológiai fejlettségünk, – szűkebb és tágabb “környezetünk” valós információi. Az emberi identitás valódi működési mechanizmusa. És ezt hosszú hosszú évszázadok óta igyekeznek elfedni. Tehát nem rendelkeznek semmiféle különleges képességgel, amit a titkos tanokban résztvevők bármilyen szinten is bírhatnak.

– Félreértés ne essék! Legmélyebb tiszteletem azoknak, kik kivételek ezen megállapítások alól. Sőt tiszteletem azoknak is, kik táblahordozó élharcosai a most kialakuló katarzisnak. – Azoknak is, kik belebetegednek a hatalom és pénz talmi csillogásának bűvkörébe, melyért akár csontig hatoló lelkiismeret furdalással is lehetnek kárpótolva. Nem könnyű út egyik sem, mindennek megvan és meg is lesz az ára.

Miért is kell az információkat birtokolni? – Mert másképp nem lehetne terelni az embertömegeket. – Egymásnak ugrasztani őket… Politikusokból kakasviadalt rendezni… – és ezt is lehetne sorolni bőven. Viszont ahol – „csak sok okos ember” van együtt magasabb eszme rendszerek nélkül, – ott mindig simán borulni fog a bili.

És nem utolsó sorban elmaradna érdeklődés hiányában még a korszakváltás is.

De hát kérem! Ekkora információ-robbanásban, hogyan lehetne simán titkolni sokáig valamit is. Figyeljük meg, hogy a történelem során, mindig rendelkeztek plusz információkkal, azok akik formálták azt.

De milyenekkel?

Hogy vannak párhuzamosan velünk létező más civilizációk, hogy van élet egy csomó bolygón?

Hogy síkokra, dimenziókra van tagolva a létezés?

És hogy ezek nem csak a messzi jövőben lesznek majd, hanem ma is meghatározzák a mindennapjainkat?

– Mert mindent a rezonancia határoz meg. Ennek van egy kollektív tehetetlenségi faktora, de a lavina már nem visszatartható. A demokráciában, csak az állatembert sikerül mindig megjeleníteni és ennek tudnak örülni egy ideig azok a birkák, akiknek kolomp van a nyakukban. Hisz hatalmuk képzelt vágyakból és félelmekből táplálkozik.

Szóval csak hajrá, – történjenek az események, bízunk benne, hogy egyre több józan ember fogja felemelni a fejét. Persze ez tragédiákkal fog járni, igazságtalanságokkal, borzalmakkal és csodákkal. És mindez miért? Mert időszerű. Megértek erre a feltételek, megvannak a szereplők, mint az archaikus Görög drámákban és most a harmadik felvonás vége felé járunk. – Ez pedig a katarzis és pár év múlva be fogjuk látni, hogy minderre szükség volt, hogy az legyen ami lesz.

Murzsicz András