A spiritualitás II.

Spiritualitásunk területei

Spiritualitásunk négy nagy területen jelenik meg. Az egyik a köznapi, a másik a vallási, a harmadik a művészi, és a negyedik az ezoterikus. Közöttük a különbség abban van, hogy a köznapi spiritualitás kialakulásában az IQ és az EQ együttesen vesz részt, addig a vallásiban az IQ helyett egy, az adott vallásra jellemző spiritualitás jelenik meg, és lép kölcsönhatásba az érzelmi intelligenciával. Külön kell szólni a művészetekről. Itt is lehetőség van egy hierarchikus rendszer felállítására, de mert a művészi alkotások az esztétikai megítélés hatálya alá esnek, és koronként változóak, amit kulturális hatások is színesítenek, csak egy felvetés erejéig említem meg. A „mi, és miért szép” kérdésre csak spirituális választ adhatunk, ami és egyénenként is változó lehet. A spiritualitás negyedik területe az ezoterika. Ennek jellemzője, hogy híjával van minden tudományosságnak, távol van a vallásoktól, egy csöpp művészet sincs benne, mert az emberi tudatlanságra, babonákra, csodák várására épül.

A köznapi spiritualitás

Az elmúlt években az általános intelligencia egy differenciálódási folyamaton ment keresztül, és szélesedett a felosztása. Ezek szerint az intelligencia nem egységes értelmi képesség. Több, egymástól független intelligenciát különböztethetünk meg: nyelvi, logikai-matematikai, téri, zenei, testi-kinesztéziás, személyen belüli és a személyközi, továbbá a naturalista, és üzleti intelligenciát.

Ez azt jelentheti, hogy ha ezeket érzelmi intelligenciánkkal összekapcsoljuk, akkor létrejön a spirituális egzisztencia, az a tudati mező, amely az alkotás, a teremtés, az egyedi problémamegoldásra irányul.
Ezeknek legalább három szintje van.
A legalsó, a hétköznapi problémamegoldás szintje, amely a váltakozó szituációkhoz minden emberben jelen lévő alkalmazkodási képességekre vezethető vissza. Ennek mértéke, szintje, tartalma, megjelenési formája rendkívül szélsőséges képet mutat. Alacsony azoknál, akiknek hiátusa van intelligenciából, érzelmi tudatosságból, és bezáródtak biológiai szükségleteik börtönébe. Ezzel szemben variábilis, és gazdag azoknál, akik nyitottak a világra, csodáira, szinte függetlenül általános intelligenciájuk szintjétől, ha érzelmi intelligenciájuk magas.
A következő szint az alkotók, tervezők, a kreátorok szintje, akik szakmai ismereteiket új dolgok létrehozására fordítják.
A csúcson a tudósok, a felfedezők állnak, akik az emberiség tudománytárát gazdagítják.

A művészetek spiritualitása

A művészi alkotás egyszeri és megismételhetetlen. Megjelennek benne mindazok a hatások, melyek felkeltik az emberek érdeklődését, megmozgatják gondolkodásukat. Az alkotás maga a megtestesült spiritualitás és minden ember életében jelen lehet, mint önkifejezésük, önmegvalósításuk lehetősége. A kreatívtás minden ember sajátja függetlenül attól, hogy technikailag mennyire kifinomult az adott témában. Mindenki megtalálj azt a területet, ahol szívvel, lélekkel, elkötelezettséggel, kitartással képes valamit létrehozni. Ehhez nem kell festőnek, szobrásznak, zenésznek, költőnek… lennie. Nincs jelentősége annak sem, hogy kik, és hogy ismerik el a „művet”. Hobby tevékenységként szinte bármibe belekezdhetünk, ami foglalkoztatja a fantáziánkat. A művészi alkotás spiritualitás gyógyító erővel bír, mert belefeledkezve, munka közben eltűnnek a környezeti hatások, saját betegségünk tünetei, és személyes korlátjaink.
A művészek spiritualitása értékteremtő képességeikkel függ össze, ami esztétikai hatásokkal bír.

A keresztény spiritualitás

Minden vallás spirituális elemekből rakódik össze. A keresztény spiritualitás Jézus misztériumára, Istennel meglévő kapcsolatára épül. Mondhatjuk azt is, hogy a spiritualitások spiritualitása. Életfilozófia, és világnézet egysége. Lényege a teológiában fogalmazódik meg. „A spirituális teológia a spirituális tapasztalatokra épít, így logikus, hogy mindenek előtt az emberi tapasztalás általános értelemben vett jelenségéből kiindulva, annak összetettségét tudatosítva, kellő óvatossággal közelítsük meg a spirituális tapasztalat lényegét. … Minden keresztény spiritualitás a Názáreti Jézus emberi tapasztalatára épül, annak forrása és mércéje. … A Mester alapvető emberi tapasztalata realizálódik minden tanítvány életében, aki követésére szánta el magát, de ahogy ezt az első keresztény közösségek életében látjuk, nem utánzásról, hanem a megtestesülés logikáját követő születésről, újjászületésről van szó. A változatlan lényeg a változó körülményekhez igazodva, „testesül meg”, ölt alakot, születik meg a Szentlélek működése nyomán. … minden spiritualitás, akár személyes, akár közösségi, az objektív, mértékadó Jézusi spiritualitásnak az adott környezetben és kulturális kontextusban való szubjektív, de hiteles realizálódása.”
A kereszténység lényege az emberek Istennel való kapcsolatában fejeződik ki. Spiritualitásában kifejeződik a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a szívesség, a jóság, a hűség, a szelídség, és az önmegtartóztatás, hogy minél inkább hasonlóak legyünk Istenhez, aki a maga arcára teremtett minket.
A keresztény spiritualitás kultúránkba ágyazva jelenik meg. Ez a beágyazódottság területenként differenciált. Ott, ahol jelentősek a tradicionális társadalmi hatások ma is számottevő mértékben van jelen, és keresztény vonatkozási csoportok laza hálózata alakul ki. Máshol atomizálódik, és szórvány jeleket mutat, melyek között alig van személyi kapcsolat.
A keresztény kultúra, és a vallási spiritualitás kapcsolatában is megjelenek az akadémikus, ismeretek, melyek általános intelligenciánk alkotó kövei. A keresztény spiritualitás ismeretelemei azokban a humán tantárgyakban jelennek meg, melyek történelmi, irodalmi, művészeti ismereteket közvetítenek, és maguk is át vannak szőve vallástörténeti elemekkel, motívumokkal. Ennek spiritualizálódása az elmúlt évtizedekben inkább csak a rejtett tanterv keretei között valósult meg. Nem igazán alakult ki az intellektuális közvetítő közeg, amely kapcsolatot teremt a történelem és irodalom valamint a vallástörténet és egyházi irodalom között.

Az ezoterikus spiritualitás

Az ezotéria a beavatottak számára érthető misztikus, titkos tanok halmazát foglalja magába és sokak képzeletét foglalkoztatja. Ez is görög eredetű szó, és azokra utal, akik képesek felismerni titkos tanok jeleit, és azoknak jelentést, és tartalmat is adnak. Az internet világában elég nehéz titkokról beszélni akkor, amikor a szerzők a sejtéseiket is megosztják a világgal, ezért inkább a másik jelentését kell elfogadnunk. Az ezotéria a lélek belseje felé vezető utazás. Nincs olyan ember, aki nem indulna el rajta, és miközben élete legfontosabb kérdéseire keresi a válasz. Hitevesztett, túlracionalizált világunkban szomjazunk azokra, melyek megerősítik hitünket, értékeinket, azonosságtudatunkat. Az ezotéria változékonysága tartalmi sokszínűsége következtében minden igényünket kiszolgálja. Végtelen sok forrásból táplálkozik, és áttekinthetetlenül sok megjelenési formája van. Egy dolog biztos. Nincs tudományos alapja.

„Az ezoterikus szemlélet ma gyakorlatilag a társadalmi élet minden területén megjelenik. Az ezoterikus gondolkodás alapvető állításai – különféle eljárásokon, fogalmakon, jelképeken, illetve a különböző vallások összemosása révén – gyorsan terjednek. Jelen vannak a gyógyászatban, a nevelésben, az életformák, a párkapcsolatok, a cégvezetés stb.” Az ezotéria vallásnak sem nevezhető, hiszen elemei nem állnak össze egységes spirituális egésszé. Jellemzője, hogy eklektikusan épít magába tudományosnak tűnő elemeket, különféle tanokat, áltudományokat. Még inkább sajnálatos, hogy kiváló emberek adják hozzá a nevüket.
Az ezotéria világnézetünk része. Mindenkire hatással van. Közvetve, emberi szükségletek kielégítésére irányulva jelenik meg mindennapjainkban. Hazánkban egykor tiltott volt. Elsősorban azok a tartalmak, melyek valamilyen veszélyt jelentettek a hivatalos ideológiára. – Akkoriban valóban titkos tanokként terjedtek. – A rendszerváltást követően, a felszakadó gátak mögül elemi erővel tört előre. Manapság akkora az ilyen jellegű kínálat, hogy a társadalomban kialakult egy általános légkör, amely sokakat magával ragad anélkül, hogy tudnák. Kiváló piaci lehetőségek rejlenek benne. Nem csoda, hogy jelen van a kereskedelmi adók műsorán, ott vannak a könyvesboltokban, de az újságos pavilonokban is. Az ezoterikus eszmék észrevétlenül terjednek, és erőteljesen hatnak. Sokan úgy tesznek magukévá ezoterikus nézeteket, hogy nem is sejtik, honnan erednek. A következő, és még csak nem is teljes felsorolás jelzi, hogy mikről van szó: feng shui, a virágterápia, a reiki, a csikung, a taicsi, az asztrológia, a homeopátia, az alternatív gyógyászat, az „ingázás,” a kineziológia, a drágakő-terápia. Prána gyógyítás, jóslás, rontáslevétel, mágia, tantra, sámánizmus, boszorkányság, gnoszticizmus, kabbala, szufizmus, stb.
Az ezoterikus környezet jellegzetessége, hogy különböző vallásokból, vallási korokból, és fogalmakból építi fel önmagát.

Kultúrák kereteiben

Tévedés lenne azt hinni, hogy a spiritualitás bármilyen megjelenési formája önálló identitás lenne. Közös érintkezési pontok mentén hatnak egymásra, és befolyásolják egymást. Az ember szociális lény, és spirituális élménye mindenkinek lehet. Ráadásul a társadalmi közeg kultúrája is hat rá.

Az önismeret igénye, személyiségfejlesztésünk irányai, szociális kapcsolataink, társadalmi hatások és főleg sikerélményeink, fogják meghatározni azt, hogy milyen spirituális irányokba indulunk el. A köznapi spirituális (öröm) élmények megszerzéséhez elvezethet egy kiváló szakember, tekintély, tudományos vezető. A művészetek irányába egy aktív művész, és a vallásos irányba az egyházak tevékenysége. A bevonzás is rajtuk keresztül lehetséges. A vallási spiritualitás sajátossága, hogy indirekt eszközökkel, akadémikus kapcsolatokkal bármilyen irányból vonzóvá tehető az érdekeltek számára.

A spirituális transzformáció

A spiritualitás sajátossága, hogy bár számos letisztult, mindenki számára egységes jelentéssel bíró megjelenési formája van, a valóságban ezek keverednek egymással. Sőt! Közöttük átjárhatóság, és áthatás is van. Köznapi spiritualitásunk racionális, és tudományos elemei mellett megjelenik benne a művészetek, a vallás, és az ezotéria is. Nem vagyunk arra felkészülve, hogy problémamegoldásunkban ezeket elkülönítsük. Nincs is rá szükség. Egy matematikai feladat megoldása is lehet szellemes, és szép. Lakásunkat a feng shui szellemében is berendezhetjük, és a vallási ünnepek áhítata is megérinthet minket, és ettől még lehetünk ateisták. Az élmény szempontjából nincs jelentősége, hogy ezek hogy keverednek egymással. Természetes, hogy egy tudós, életében a racionalitás lesz a meghatározó elem, de a vallások egy részének, így a keresztény spiritualitásának is vannak tudományos alapjai. Elsősorban a régészet, a történettudományok területén. Egy vallási témájú műalkotás sem értékelhető a hozzá kapcsolódó história, misztikum hiányában.

Ha változatos spirituális élményeket szeretnénk átélni, akkor ahhoz „változatos” építőkövekre van szükségünk. A spiritualitásunkhoz kapcsolódó életérzés, érzelmi hatásrendszer fogja eldönteni, hogy melyik kerül domináns helyzetbe. A szituáció fogja eldönteni, hogy ezt miként rakjuk össze. Az ezotéria többek között – függetlenül annak racionális tartalmától – azért is indulhatott hódító útjára, mert sokan ebben találnak örömöt, és indulhattak el a lelkük felé vezető úton.
Óriási tévedésben vannak azok, akik az embert racionális lényként határozzák meg. Maximum ésszerűek lehetünk, ami óriási mértékben attól függ, hogy mivel van feltöltve az agyunk. A Lewin által kidolgozott mezőelmélet kiváló magyarázattal bír pszichológiai létünk ilyen irányú elemzéséhez. Ha problémánkat élettér elméletének tükrében vizsgáljuk, akkor a spirituális élmény átéléséhez tudatosítanunk kell annak minden elemét. Az élettér tartalma ugyanis ettől függ. Így leszünk tudósok, szakemberek, próféták, apák, és játsszuk el a szociális szerepeinket. A keresztény spiritualitáshoz is a kultúra specifikus hatásrendszerén, és egy elvárásrendszeren keresztül vezet az út. Lelkünk útja.

A spirituális ember

Spirituális emberek vagyunk, mert szükségét érezzük annak, hogy alapvető kérdéseket tegyünk fel születésünkről, létezésünkről, életünkről, annak értelméről. Spiritualitásunk, központi eleme hitünk, és meggyőződésünk. Erre épül a világnézetünk, amely irányt ad számunkra életvezetésünk folyamatában. Materialista, vagy idealista módon válaszoljuk meg a miértekre adott válaszainkat. Spirituális intelligenciánk támogatja önmeghatározási önismereti fogalmainkat is.
A témában megjelent elméletek egy része a spiritualitás fogalmi apparátusának leírása helyett a spirituális emberekre jellemző tulajdonságokra irányítja a figyelmet. Az biztos, hogy nyitottabbak a világra, szélesebb az a szituációs közeg, ahonnan inspirációikat kapják, ezért gondolkodásuk rugalmasabb, döntési helyzetekben nem ragadnak le megszokott sémáknál, vállalják az újat, az izgalmasat, a kihívásokat, ezzel döntéseik következményeit is. Ehhez kellő önismerettel rendelkeznek, képesek magukat elhelyezni virtuális terekben, átlátják életük kapcsolati rendszerét, és adott szituációkban képesek rangsorolni, és változtatni rajtuk. Életüket maguk irányítják, ehhez mérik képességeiket, és nem vállalják túl magukat. Intuitív módon viszonyulnak a változásokhoz. Konfliktushelyzetekben jól kezelik a veszteségeket, ezeket tudatosan is vállalják egy jobb jövő érdekében. Képesek a lemondásra, és jól kezelik érzelmeiket. Mondhatjuk azt is, hogy magas szinten van érzelmi intelligenciájuk, és tudatosságuk.
Bár a spiritualitás mindenkire jellemző, de sokan vannak, akik azonos rutinok, szokások mentén élik az életüket, és kevés gondolatisággal élik a mindennapjaikat. Számukra a vallás nyújthat spirituális élményt.

Számukra az igazodási pontot a végső igazság jelenti.
Sajnos a gondolkodók között is sokan vannak, akik erkölcsi mérlegre teszik az ateista, és a vallásos embereket. Teszik ezt annak ellenére, hogy a mindennapi életben, az együttműködésben ennek nincs nagy jelentősége, hiszen szociális létezésünk, együttműködésünk emberi létünk erkölcsi mércéje nem ezen a választóvonalon helyezkedik el. Keresztény kultúrkörben élünk, és életünket azonos értékek, szükségletek, szokások vezérlik. Az ateisták is lehetnek kiváló keresztények, mint ahogy a magukat vallásosnak tartó emberek gazemberek. Mindig lesznek, akik a megbocsátás lehetőségére építve elítélhető módon élik az életüket.

Spiritualitásunk fejlesztése

Spiritualitásunk minden területen érzelmi tudatosságukra, érzelmi intelligenciánkra épül. Ezek fejlesztése az ezekről szóló ismeretek közvetítése és tréningek segítségével révén valósulhat meg. sajnálatos, hogy – bármennyire is fontos lenne, – ezek az oktatás egyik szintjén sem részesei a képzési folyamatnak. A kiskamasz kor előtt lenne a leghatékonyabb. Ehhez természetesen meg kell oldani a képzők képzését is.
A fejlesztés másik nagy területe az akadémikus ismeretek területére vonatkozik. A tudományok gyakorlati alkalmazása magában hordozza a kreatív, az újszerű alkalmazás lehetőségeit, melyek spirituális elégedettséget, örömöt adnak a gondolkodók számára. A történelem, az irodalom, a művészetek, – mondhatjuk azt, hogy a társadalomtudományok területén – jelentős átfedések vannak a társadalmi kultúra, az általános, a vallási, és a művészeti spiritualitás ismeretelemei között.
A fejlesztés központi eleme az ember. A spiritualitás minden formája az emberek ismeretein, gyakorlatán, aktivitásán keresztül érvényesül. A világ oktatási rendszerei azt mutatják, hogy az igazán elégedett és teljesítőképes gyerekek nem a GDP-ben élen járó országok iskolarendszerében tanulnak, hanem ott ahol érzelmileg gazdagabb a légkör. A spirituális élmény életünk kísérő jelensége. Ösztönző, motiváló, erőt adó jelenség. Az, aki ezt táplálni, erősíteni képes, az hatalmat nyer az emberek fölött. A spirituális élmény bárhol, bármikor megszülethet. „Gordon Allport pszichológus ötven évvel ezelőtt elvégzett vizsgálatai megmutatták, hogy több ember él át vallásos élményt a hagyományos vallási intézmények szűk keretein kívül, mint e kereteken belül.”
A spirituális élmény megjelenéséhez nincs szükség kiemelkedően magas IQ-ra, és főleg arra sem, hogy valamennyi területen valaki kiemelkedően magas szintet érjen él. Az élmény forrása sem biztos, hogy összemérhető mások teljesítményével. Egy szubjektív érzésről van szó, amiben a személyiség összessége játssza a főszerepet. Spiritualitásunk fejlesztéséhez személyes, egyedi megközelítésre van szükség. Példának okáért gondoljunk egy konduktorra, aki mozgássérült gyerekek fejlesztésével foglakozik. Nap, mint nap adnia kell egy kis örömöt, hogy az érintett gyerek élvezettel folytassa tovább. Jóllehet soha sem lesz olyan magabiztos mozgású, mint társai.
Ezt az örömteli érzést kell biztosítania gyermeke számára minden szülőnek, pedagógusnak, művésztanárnak. Erre a „vonalra” kellene ráhangolódnia a vezetőknek, politikusoknak, egyházi személyeknek, kutatóknak… – MINDENKINEK.

Dr. Pintér István