Az agyunkban lévő apró kristályokról

A magnetit az egyik legmágnesesebb anyag a Földön. Valószínűleg ki tudja találni, hogy sokféle felhasználása van; a hűtőmágnesektől az elektromos áramtermelésig. De amire valószínűleg nem gondolnál, hogy az agy valójában ezeket a kristályokat szintetizálja, és több száz millió van ebből az emberi fejben.

A tudósok továbbra sem tudják teljes bizonyossággal, hogy ezek a kristályok milyen szerepet játszanak az agy működésében. A tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy szerepet játszhat a hosszú távú memóriában is. Az állatoknál, mint például a mézelő méhek, a galambok és a delfinek, – úgy gondolják, hogy a magnetit összekapcsolódik a föld mágneses tereire reagáló képességgel.

Noha hasonló vizsgálatokat még nem végeztek el emberekre vonatkozólag, tudjuk, hogy a föld mágneses terei mindent befolyásolnak, a hangulatunktól kezdve a tanulási képességig. A jelenleg is folyó kutatások vizsgálják a kapcsolatot, bolygónk elektromágneses tere és a pszichés képességek között. Lehetséges, hogy ezek a kristályok olyan apró antennákként működnek, amelyek összekapcsolják az agyunkat egymással és az egész bolygóval? Úgy tűnik, hogy ez messzire vezet, de meglepő módon a bizonyítékok megvannak.

Először nézzük meg, mit tudunk az agyunkban lévő magnetitről? – Őszintén szólva, keveset.

1992- ben tették közzé az ásványi anyagok első bizonyítékait az emberi agyban. Megdöbbentő volt kideríteni, hogy ezt az erősen mágneses anyagot valójában a testünk szintetizálja. Bár nem tudjuk még pontosan, hogy milyen funkcióját játssza az agyi tevékenységnek, de máris született néhány érdekes elmélet. A 2009-es hipotézis szerint a magnetit jelentős szerepet játszik a hosszú távú memóriában. Arra utal, hogy az agy sejtkomponensei mágneses jeleken keresztül kommunikálnak egymással, a magnetit részecskék pedig apró antennákként működnek, és információkat közölnek egymással az agy különböző részei.

A magnetit antennaként szolgál a külső elektromágneses mezőkhöz is, ideértve magának a Földnek a geomágneses mezőjét. És itt kezd érdekes lenni a dolog. Itt egy hatalmas kutatási terület alakult ki, amely lényeges összefüggéseket mutat a mágneses mezők és a kognitív funkciók között.

1978-ban, Dr. Robert C Beck kutató fizikus előzetes kutatást tett közzé a rendkívül alacsony frekvenciájú mágneses mezőknek az emberi alanyok hangulatára gyakorolt ​​hatásáról. A 6,67 Hz, 6,26 Hz és az alacsonyabb ELF mezők zavart, szorongást, depressziót, feszültséget, félelmet, enyhe hányingert és fejfájást okoznak. Másrészt a 7,8, 8,0 és 9,0 Hz-es oszcillációk szorongást enyhítő és stresszcsökkentő hatást fejtenek ki, amelyek korrelálnak néhány meditációs állapottal.

A közelmúltban a mágneses tereket sikeres klinikai gyakorlatban alkalmazták a depresszió és a bipoláris rendellenesség kiküszöbölésére és eddig már több mint 1300 orvosi kutatási cikk jelent meg ezzel kapcsolatban. A nem invazív kezelés, az úgynevezett ismétlődő transzkraniális mágneses stimuláció, pálca alakú eszközt használ a depresszió következményeinek elkerülésére.

Mindez érdekesen hangzik, de közben előkészíti az utat új terápiákhoz és kezelésekhez. Jelenleg a kanadai Laurentian Egyetem kutatócsoportja tárja fel az elektromágneses erők szerepét a szélsőségesebb kognitív funkciókban is.

Dr. Michael Persinger idegtudós, aki azt állította, hogy minden jelenség, ideértve a tudatot , a szellemi élményeket és még a „ paranormális eseményeket is” – fizikai mechanizmusokkal magyarázható, és tudományos módszerrel igazolható . 1971 óta kutatja a biológiai organizmusokra gyakorolt elektromágneses mezők hatásait. Dr. Persinger a laboratóriumban kimutatta, hogy a mágneses agyi stimuláció olyan tudatállapotokat hozhat létre, amelyek elősegítik például az emberi telepátia kialakulását. . Egy nemrégiben elvégzett kísérlet két embert helyezett bizonyos távolságra és különböző helyiségekbe, miközben mindegyiket azonos, – számítógéppel vezérelt mágneses tér vette körül. Amikor az egyik szemében fény villogott, a másik szobában levő személy úgy reagált agyműködésében, mintha a fény villanását ő is látná.

Ahogyan Dr. Persinger kijelentette:

„Úgy gondoljuk, hogy ez óriási, mert ez lehet a kvantumkapcsolat, vagy az úgynevezett kvantum-összekapcsolás első makro demonstrációja. Ha igaz, akkor a kommunikációnak egy másik módja is van, amely fizikailag alkalmazható például az űrutazásban. ”

Sokkal szélesebb körben kimutatták ezt a korrelációt a bolygó geomágneses erői és a különféle, – a nagy populációkat átfogó különféle hatások között is. Egy 2003. évi tanulmány szerint; – „erőteljes empirikus támogatást nyújt a geomágneses viharok hatás-vizsgálatához, illetve a tudatállapotok fenntartásához, visszarendezéséhez”. Továbbá „bizonyítékot vonultat fel, a lényegesen magasabb értékeknél is a világ minden táján a csendes geomágneses aktivitás időszakaiban”.

Más kutatások a geomágneses aktivitást az öngyilkossághoz, a szívbetegséghez és még a születési arányhoz is kapcsolják. Egy különösen érdekes globális hatás, – egy “álló” elektromágneses hullámhoz kapcsolódik, amely a Föld felszíne és az ionoszféra között létezik. A Schumann-rezonancia néven ismert hullám frekvenciája 7,8 Hz, és gyakran hivatkoznak a tudat alternatív elméleteiben. Dr. Persinger mérései kimutatták, hogy a Schumann-rezonancia alapvető és harmonikus elemei érzékelhetők az emberi normál agyi tevékenységben, és valójában megfelelnek Dr. Beck szorongáscsökkentő extrém-alacsony-frekvencia tereinek.

A „Távolba nézés”: a CIA-ban dolgozó „pszichés kémek” által alkalmazott technika, amikor képesek voltak látni távoli helyeket, mintha ott lennének; és még az időben is mozoghatnak. Ingo Swann volt az egyik első és legpontosabban látó ebben a műsorban. Amikor Dr. Persinger megmérte az agyának elektromágneses aktivitását a megfigyelési ülések során, 7 Hz frekvencián tapasztalt egy aktivitási tüskét, amely korrelált a legpontosabb megfigyelésekkel. Lehetséges, hogy Swann képes volt kivetíteni tudatát a Föld álló geomágneses hullámaira hangolva?

Mindez egy izgalmas kapcsolatot teremt az agyunk és a megosztott mágneses mező között nemcsak bolygónk, hanem potenciálisan az egész világegyetem számára. Vitathatatlan, hogy az agy helyi és globális szinten reagál a mágneses erőkre. Bár senki sem tudta bizonyítani a magnetit ilyen jellegű hatásmechanizmusát – úgy gondoljuk itt javallott keresni a következő “lépcsőfokokat”. Ha megtanuljuk felhasználni az agyunkban lévő apró antennák erejét, ki tudja, milyen pszichikai erőket szabadíthatunk fel?

Johnny Woods