Lao Ce a dimenzióváltásról

A helyesen alkalmazott analógiákkal nem lehet nem egyet érteni. Ennek egyik legnagyobb mestere Lao Ce. Mondjuk ez tekinthető axiómának is, de talán felesleges lenne ezt még bizonygatni is.  – Ma oly divatos téma a dimenzióváltás és ha nyitott szemmel vonjuk le a konzekvenciát, be kell látnunk, hogy a legtöbben azt se tudják miről is van szó, mit is szeretne közölni velünk, mire is hívja fel a figyelmet. Nézzünk először egy elgondolkodtató kontrasztot, vagy kiindulási pontot.

“Pszichológia górcső alatt”
Vajda Zsuzsanna és Bodor Péter előadássorozata az ELTE Tudománytörténet és Tudományfilozófiai tanszékén

A pszichológiát gyakran emlegetik „divatos tudományként”. Mintegy másfél évszázados történetében kétségkívül szokatlan népszerűségre tett szert. Ha konfliktusok, nehézségek keletkeznek, egyre többen várnak megoldást a pszichológiától, legyen szó sportról, gazdaságról, vagy bűnelkövetésről. A széles körben osztott nézet szerint a pszichológiai tudás egyfajta univerzális emberismeret, a pszichológus különleges, más tudományok számára nem hozzáférhető igazságok tudója. De honnan származik ez a rendkívüli tudás? A tankönyvekben hiába keressük a koherens és megfelelőképpen igazolt szaktudományos alapokat. Ehelyett iskolákkal, irányzatokkal, feltevésekkel találkozunk, amelyek nemhogy nem kapcsolódnak egymáshoz, hanem még egymás fogalmait sem értelmezik.
A reménység, amelyet fél évszázada még sok szakember osztott, nem vált valóra: a pszichológia nem lett egységes tudomány, nem alakult ki mindenki által elfogadott, koherens fogalomrendszere. Miért bíznak benne, mégis az emberek? A kurzus folyamán arra teszünk kísérletet, hogy kritikai oldalról mutassuk be a pszichológiai kutatás meghatározott területeihez kapcsolódó irányzatokat, előfeltevéseket, empírikus kutatásokat. Az elmúlt évtizedekben több kutató is ki-fejezte a mienkéhez hasonló aggályait, az említett témákban nemzetközi viták folytak. Fontos, hogy a hazai érdeklődők is megismerkedhessenek ezek néhány elemével.”

– Szóval lehetne ragozni a személyiséghatárokon belül a dolgokat, de megoldást nem fog hozni. Viszont mindenképpen előremutató, mert az igény már jelentkezett, hogy a helyére tegyünk fogalmakat. A pszichológia is egy szükséges lépcsőfok, hogy kibontakozhasson az, amit dimenzióváltásnak nevezünk. A programajánlóban vannak csúsztatások, evidenciaként kínált dolgok. De nézzük meg, hogy az “univerzális emberismeret és a rendkívüli tudás” miből is meríthetett. S a pszichológia helyett nézzük az esetlegesen a pszichét is megélő és látó embert, vagyis a “megfigyelőt” mindannyiunk számára megszívlelendő formában.

“Az Út mindig megváltozhat. Szilárdsága a rugalmasság, ereje az engedékenység, törzse pedig a hamisítatlan tisztaság és a dísztelen egyszerűség.

Az üresség a belső terhek hiánya. A változatlanság az elme szabadsága. Ha szokásos vágyaid nem terhek többé, akkor elérted a tökéletes ürességet. Amikor vonzalmak és ellenszenvek meg nem ingathatnak, akkor vagy kimozdíthatatlan. Ha összeszedett és szilárd vagy, az a nyugalom tökéletessége. Ha nem gabalyodsz a dolgok hálójába, az a tisztaság megvalósulása. Amikor nem búslakodsz és nem is örvendezel, az az erény beteljesülése. A tökéletes emberek a vezetésben mellőzik az okoskodást és elvetik a hivalkodó ékességeket. Az Útra bízzák magukat, hátat fordítanak a fondorlatoknak, s az emberekhez hasonlóan a becsületességre építenek. Csak azt engedik megtartani, ami az emberek létét segíti, s nem hagyják, hogy a nép a sokra törekedjen. Mindenkit megszabadítanak hétköznapi vágyaitól, felszámolják az értékek utáni sóvárgást és megfékezik az okoskodást.

Az igazi emberek tudják, hogyan tartsák az Én-t hatalmasnak, a világot pedig kicsinynek. Kincsként becsülik az önuralmat, s megvetik a másokon uralkodókat. Nem engedik, hogy a dolgok megzavarják békéjüket, hogy a vágyak felkavarják érzéseiket. Névtelenül merülnek feledésbe, ha az Út van a fényben, de kilépnek a fénybe, ha az Út merül feledésbe. Tervek nélkül cselekednek, erőfeszítések nélkül serénykednek, és tudás nélkül tudnak.

Nincs, mi kedvükre lenne, nincs, mi fájna nekik; semminek sem örülnek, semmire sem haragudnak. Minden dolog titokzatosan egyforma: számukra sem jó, sem rossz nem létezik. Akinek testét hideg vagy forróság kínozza és meríti ki, annak szelleme megfullad. Akinek lelkét érzelmek és gondolatok gyötrik, annak szelleme kimerül, teste pedig elgyengül. Ezért az igazi emberek visszatérnek a lényegeshez, és bíznak a szellem vezetésében: így érnek el teljességet. Álmok nélkül alszanak, és gondolatok nélkül kelnek.

Tekints egyenesen előre, mint az újszülött gyermek, s ne kutasd a miérteket. Tested legyen olyan, mint a kiszáradt fa, elméd, mint a kihunyt parázs. Ébredj valódi tudásra és hagyd magad mögött az ész dolgait. Légy mindig nyitott, gondtalan; így elérheted a tisztaságot és a mindent felölelő tudást. Hogyan is nevezhetnénk ezt tudatlanságnak?! Hagyj fel az okoskodással, vesd el a tudást, és a nép százszorosan jól jár. A dolgok és a tudás találkozása a rokonszenvek és az ellenszenvek szülője. A rokonszenvek és az ellenszenvek megszületésével a tudás a külső felé irányul, s nem fordítható a belső felé. Így az Ég szándéka meghiúsul.

Az Ég követői az Úton járnak, az emberek követői a közönségesbe bonyolódnak. Ezért a bölcsek nem hagyják, hogy a személyes érdek megbolydítsa a világot; nem engedik, hogy a vágyak megzavarják az érzéseket. Ha az emberek vágyaikra hallgatnak, akkor elveszítik alaptermészetüket, s folyton helytelenül cselekednek. Aki így kormányoz egy népet, az káoszt teremt, aki így kormányozza önmagát, az beszennyeződik. Ezért aki sohasem hall az Útról, az képtelen visszatérni alaptermészetéhez, aki nem érti a dolgokat, az nem lehet tiszta és békés. A terveket számtalan ember csodálja, de igen kevesen vannak, akik megvalósítanák azokat. Sokan dicsőítik a magasztos tetteket, de csak néhányan vannak, akik például használják azokat. Ennek oka a ragaszkodás, a kötöttség az e világihoz.
Minden létező egyazon kapun át érkezik, minden dolog egyazon forrásba meríti poharát. Ezért a bölcsek egyszerre csak egy ösvényen járnak; nem változtatnak az eredetin és nem térnek el az öröktől.
Öröm és harag letérít az Útról, aggodalom és siránkozás gyengíti az erényt. A rokonszenvek és az ellenszenvek az elme kicsapongásai, a közönséges vágyak az élet terhei. A dühös emberek nyugalma elvész, a boldog emberek helyes tettekre képtelenek.

Ezért a világ dolgait nem cselekvéssel kell megvalósítani, hanem saját természetükhöz igazodva kell segíteni. A tízezer lény fejlődését csak úgy segíthetjük, hogy megragadjuk a lényegest és visszatérünk hozzá. A bölcsek ezért önmagukban az alapot csiszolják, kívül pedig nem díszítik magukat. Mert aki a külsőt ékíti, az a belsőt szegényíti. Ezért felfényesítik éltető szellemüket és félreteszik tanult véleményeiket. Ezért szabadok, a nem-cselekvést gyakorolják, még sincs semmi, mit meg ne tennének. Szabályok nélkül élnek, de túlzásokba sohasem esnek. A nem-cselekvés azt jelenti, hogy nem cselekszel mások előtt. Szabályok nélkül élsz, amikor nem változtatsz természeteden.

Az Úton járó becsvágya kicsi, feladata nagy; elméje nyitott, tette mindig helyénvaló. Akinek becsvágya kicsi, az engedékeny és alkalmazkodó, békés és csendes. Nincstelenségbe rejtezik és ügyetlennek látszik. Nyugalom és üresség jellemzi, s mindig a kellő időben cselekszik. Békés, de kitörhet; sötét, de fénybe boríthat; rugalmas, de szilárddá válhat. Az egyszarvúak miatta vándorolnak, a főnixek miatta szárnyalnak magasra, s a csillagok miatta járják útjukat az égen. A túlélést pusztítással, a felemelkedést alázattal segíti, a haladást pedig visszavonulással szolgálja. Büszkeségtől mentes, megingathatatlan boldogságot ölel magába: így ér el tökéletes harmóniát. Légy engedékeny, de határozott, és nem lesz erő, ami felülkerekedne rajtad, nem lesz ellenség, mely legyőzhetne téged. Haladj a változással, tartsd szem előtt a kort, és senki sem tud bántani majd. Aki határozott akar lenni, annak engedékenységgel kell azt elérnie; aki erős akar maradni, annak gyengeséggel kell azt őriznie. Légy engedékenyebb, és határozott leszel; légy gyengébb, és erőssé válsz. Figyeld meg, hogy az emberek milyen engedékenyek és milyen gyengék, és tudni fogod, melyik sorsa élet és melyiké halál.

Az engedékenység és az alkalmazkodás az élet segítője, a keménység és az erő a halál katonája. Aki elöl halad, az kimerül, aki utólag cselekszik, az célba ér. Az Úton járó a fejlődéssel halad, ha vezetéssel irányítja a követőket, és követéssel irányítja a vezetőket. Hogy mit jelent ez? Azt, hogy nem veszíti el az emberek vezetésének képességét: azt, amit ők maguk képtelenek megtartani. Követni annyi, mint a tetteket a korhoz igazítani. A kor változásai nem hagynak időt pihenésre: ha korán cselekszel túl messzire jutsz, ha későn cselekszel nem tudsz felzárkózni. Híven követik a tisztaság ösvényét, és hűek a nőiesség alapelvéhez. Útközben a változásokhoz alkalmazkodnak, de sohasem vezetők, mindig csak követők. Engedékenyek és alkalmazkodók, ezért nyugalmasak; békések és türelmesek, ezért biztonságban vannak. Még az erőset leterítők, még a hatalmasat megtámadók sem versenghetnek velük.

Ha a külső gépies elmét takar, akkor a tiszta ártatlanság nem tiszta többé. Ha valakiben a spirituális erények nem tökéletesek, akkor ki tudja, vajon a rombolás meddig fajulhat? Akinek szívéből a rosszindulat teljesen kimosódik, az az éhes tigrist is megfékezi, nem is beszélve más emberekről. Az Úton járó szabad, sohasem jut zsákutcába. Aki életét számítások szerint éli, az keményen dolgozik, de mindhiába. A szigorú törvények és a kemény megtorlások nem a nagy vezetők eszközei: aki messzire akar jutni, lovát nem ostorozza halálra. A vonzalmak, és az ellenszenvek elburjánzása zűrzavarhoz vezet. Az ősi uralkodók törvényei nem szövevényes, hanem betartható törvények voltak. Az emberek nem bújtak ki az uralkodó utasításai és büntetései alól, hanem elfogadták azokat. Ezért a meglévő őrzése naggyá tesz, a mesterkéltség azonban kisszerűséghez vezet; a meglévőre figyelni biztonság, újat kitalálni kudarc. Ha a külsőt figyeled, és a külsőt hallgatod, akkor elméd elfárad és elveszíti világosságát. Aki okossággal akar hatalmat gyakorolni, az megsebzi elméjét és semmire, sem jut. Aki egyetlen ember tehetségében bízik, az nehezen jut célba; aki egyetlen ember képességeire épít, az nem vezethet egy családot. Ha józan eszed követed, ha Ég és Föld természetességét használod, akkor a Világ eltörpül melletted. A hallás ereje dicsőítő és szitkozódó szavakra fecsérelődik, a szemek formák és színek rabjai. Viselkedési szabályokkal nem lehet megakadályozni a kötődést, de egy nyitott elme messzire juthat, és sok mindent felölelhet.
Nincs élesebb fegyver, mint az akarat; jin és jang a legkiválóbb bandita. A legkiválóbb bandita a testben rejtőzik el, és felesleges szót nem ejt; a középszerű bandita a hegyekben bujkál, a silány bandita az emberek között veszik el. Ezért mondják, hogy ha az emberek túl okosak és ravaszak, akkor lépten-nyomon furcsa dolgok történnek. Ha túl sok törvény és rendszabály terheli a népet, akkor az országban tolvajok és banditák garázdálkodnak.

Aki gazdag és nagyvonalú, azt dicsőítik; akit dicsőítenek, azt nemesnek és tökéletesnek hiszik. Aki igénytelen és egyszerű, az névtelen; a névtelent hitványnak és jelentéktelennek tartják. A jólétet nagyra értékelik; amit nagyra értékelnek, azt tisztelik és kedvelik. A királyok és császárok tetteit magasztalják, az árvák és a koldusok tetteit észre sem veszik. Ezért a bölcs visszatér a gyökerekhez, s magát árvának és szegénynek tartja. Alkot, de nem birtokol. Így lehet hasznos az eredménytelenség és mozgató a névtelenség. A régi idők emberei ártatlanok voltak, azt sem tudták, melyik égtájon kel a Nap. Érzéseiket tükrözte megjelenésük, szavaikat mindig tett követte. Egyszerűség hatotta át minden cselekedetüket, s ha beszéltek, nem használtak ékes szavakat. Ruhájuk meleg volt, nem díszes; fegyvereik életlenek voltak, mint a kicsorbult kés. Lassú léptekkel jártak, s szemükben az üresség fénye ragyogott.”

Lao Ce / Wen Ce által/

Hogy ezek a sorok hogyan függnek össze a dimenzióváltással?

Egyáltalán tudjuk, hogy mit jelent a szó, hogy dimenzió?

Ha most nem vagy csendesebb a szokásosnál, akkor még nem adtad fel az elvárásaidat. És ez is jól van. A bajnak nevezett valami akkor van, ha ezekkel nem vagyunk tisztában. És egy furcsa gondolat a végére; – Addig még rossz sem lehetsz, maximum buta, esetleg álszent, vagy tájékozatlan, míg nem tudsz végtelenül jó és rossz is lenni. Hiszen csak akkor van választási lehetőséged, hogy felülemelkedsz -e rajta. – Ekkor mondhatod azt, hogy látsz és úgy döntesz kiszállsz ebből a “karmakerékből”, de ekkor már nem a jó és a rossz között választasz. Mert mi az, hogy jó és rossz? Mi az hogy szív és pokol? Charon szerint a pokol, az nem egy hely, hanem egy állapot. – És ezt a biokémiánk frekvenciája határozza meg. Rossznak meg mindig azt nevezzük, ami nagy frekvenciakülönbséget indikál a komfortzónánkhoz képest. Belefeledkeztünk a bal agyfélteke kettéválasztó, megkülönböztető használatába. A “milyenségek” közepében pedig az Ember lett keresztre feszítve. És a vízszintes, meg a függőleges gerenda is csak egy pontban találkozik.

– Talán ez az a pont, ahol a következő dimenzió kezdődik és ez a pont, pontosan a szívünknél van, ahol állítólag az a kaporszakállú is elbújt ez elménk elől.

Murzsicz András