“Minden élőlényben van egy rész, amelyik önmagává szeretne kiteljesedni. Az ebihal békává, a hernyó pillangóvá, a megtépázott lélek teljes emberré. Ez a spiritualitás.”- Ellen Bass. Kaotikus, ám elképesztően termékeny korban élünk. Ahogy a nyugtalan állatok megérzik a közelgő földrengést, úgy érezzük mi is, hogy hatalmas változás van készülőben. Olyan átalakulás kezdetének vagyunk tanúi, amilyenre évezredek óta vagy talán még soha nem volt példa a Földön. Mind ugyanabban a cipőben járunk: – most tanuljuk, hogyan kell alkalmazkodni a tudatosság magasabb frekvenciájához. Egy olyan világból, ahol megtanultuk, hogyan lehet okossággal és akaraterővel áthidalni a köztünk és a többi ember között tátongó állítólagos szakadékot és megszerezni, amire szükségünk van. Most átlépünk egy másikba, ahol energiarezgéssel rendelkező lényekként szoros kölcsönhatásban állunk a többi vibráló, rezgő lénnyel. Magunk mögött hagyjuk az Információs Korszakot, és átlépünk az Intuíció Korába, amely komoly átalakulást jelent világszemléletünkben. Penney Peirce
Wictor Charon írja valahol, hogy az Egregórák az általuk teremtett világgal szembesülve tudták, hogy nem tökéletesek. Azt hiszem így van ez az emberekkel is. – Tényleg csak ennyire volnánk képesek? A fizikai sík anyaga, még a tudósok is belátták, hogy önmagában az Ősrobbanáshoz sem volt elég, s hogy a látható anyaghoz, egy csomó nem látható szuperszimetrikus részecske kapcsolódik. Tudományosan kimutatott tény, hogy a jobb halántéklebeny stimulálása által különleges, intuitív élmények keletkeznek. Ezek sokkal mélyebb és mégis jóval tágabban értelmezhető tapasztalatokat produkálnak, mint amit a felszíni tudat képes értelmezni. Természetes és mesterséges ingerek, folyamatosan érnek bennünket, ezeket nem is tudnánk letagadni. Ez az, ami a civilizációnkat megteremtette. Először volt a Geocentrikus világkép, aztán lett a Heliocentrikus világkép, ami meg most van az az Egocentrikus világkép. És ez így van jól, de nem ebben fogjuk megtalálni sem az Istent, sem a végső válaszainkat. Így sem a teret, sem az időt nem lehet megérteni. A bölcsesség működési mechanizmusa a megismerésre, a megfigyelésre és a megértésre épül.
Nemsokára a vallás, a tudomány és az ember is el fog jutni oda, hogy nem csak a saját érzékszerveihez, birtokolható, lineáris logikájához képest vonja le a konzekvenciáikat. Az Ősrobbanás is csak azért „történt” mert a tudósok gondolkozása időben lejátszódó folyamat eredménye. Ötven év múlva, már ez a nézet is, – általánosan tekintve is csak meghaladott tézis lesz. Az érzékszervek eredő frekvenciája megegyezik az Univerzum anyagi frekvenciájával, ergó az ember jelenlegi gondolkodási, érzékelési szintje nem teszi elérhetővé, hogy kilépjen egy tágabb valósághalmazba. Ide is vonatkozik az a törvény, mely azt mondja; Hasonlót a hasonlóval lehet megismerni. Tudományunk egyre inkább feszegeti a külső világegyetemünk határait, s ez azt hozza magával, hogy az ember változni kényszerül. A sötét, vagyis az „ismeretlen” anyag tartja össze és egybe a galaxisunkat és határozza meg magát az életet. A tudomány hivatalosan a mai napig nem tud erre semmilyen elfogadható magyarázatot adni. – Egyébként meg ezen, simán túl fogunk lépni, mint már annyiszor, de szép lassan mégis visszakanyarodunk az ősi tudáshoz, hiszen már régóta ebből merítünk. /Ezeket a párhuzamokat figyelemben tartjuk blogunkra felkerülő írásoknál is./ A világegyetemünk mintázata, vagy a Galaxisfüzérek szövedékei a filamentek visszavezetnek a bennünket az időtlen intuitív tudáshoz. /Thorwald Dethlefsen pl. ezt vertikális gondolkodásnak nevezi./ Minden filament galaxisok millióit, milliárdjait tartalmazza, s ezeket szintén a sötét, vagyis az ismeretlen anyag tartja össze. Ez az ismeretlen nagyon összetett tudatalakzat-háló a gravitációs és a gyenge kölcsönhatás látható kontúrjaiként közelíthető meg legjobban az emberi elme számára.
A minőségek örökké áramló kavalkádja, nem szorítható tér és időbeli keretek közé, csak egy sík szempontjából vádolva az Ősrobbanással. – Ez maga a szellem, hiszen az sem látható, csak hatásaiban érzékelhető. Míg kívül keresünk, – mindig nagyobb és nagyobb, átfogóbb rendszereket találunk és ha csak a részletekre fókuszálunk a teljesség igénye nélkül borítékolva van, hogy nem a valóságot találjuk meg. Klasszikus fáma; amikor a sötét szobában tapogatják az elefántot és azon vitatkoznak, hogy csak az általuk tapasztalt dolog a valós. Egészen addig feszítjük a húrt kívül, ameddig valami belül is megváltozik. – Szembesülünk a belső végtelenségünkkel is. – Istenien nagy felfedezés ez. És emellett törpül el, szelídül meg igazán a hétköznapi ego. S ha máskor nem is, de ilyenkor megértjük az “alázat” lényegét. Hogyan léphetnénk hát ki a kozmoszba, ha a gondolkodásunk nem tudja felfogni, átölelni ezeket a hatalmas és mégis parányi távlatokat. És hol vannak már olyankor a fizikai test érzékszervei, amikor a szellem, a kozmikus állampolgárságát kapja vissza. – Valóban igaz, hogy valami olyasmihez vagyunk iszonyatosan közel, aminek semmi köze a távolsághoz.
De térjünk vissza egy pillanatra még a transzkraniális kognitív tudományra. A kognitív idegtudomány arról szól, hogy a megismerésnek mik az idegrendszeri alapjai. – Vajon mikor lesz az, amikor belátjuk, hogy a világegyetemmel egyetemben az agy is holografikus, képalkotó működési mechanizmussal rendelkezik. Anyagként, analitikusan kezeljük az agyat, s nem foglalkozunk azzal, minek is a kivetülése. Egyenáramú /tDCS/, vagy mágneses /TMS/ ingerléssel a halántéklebenyeken az agyféltekék működése módosítható. Ennek az egyik eszköze pl. a kreatív sapka, amit a Discovery science csatornán is bemutattak. Ugyanitt volt arról is szó, hogy a közbülső halántéklebeny stimulálásával sokkal gyorsabb a tanulási folyamat, illetve a tapasztalatszerzés. – Ezt természetesen katonai alkalmazás keretén belül vizsgálták és ha bevallják, ha nem, tulajdonképpen a koherenciahossz frekvenciáival játszanak. De mi lesz ennek az eredménye? – Hiszen csak fizikai síkon belüli érdekekről beszélhetünk ebben az esetben is.
Jelenpillanatban a holografikus értelmezésben az információt, két dimenziósnak tekintik, ami egy felületet alkot, s ez verődik vissza az agyi receptorokon keresztül értelmezve. Ugorva egy nem köztudott párhuzamra. Csikszentmihályi flow-ja is kétdimenziós értelmezésben kerül ki például a vezetőképzések “elitjeinél” és itt zárjuk be a kört. – Egy plusz dimenzióként értelmezve, a floow egy mélységi tengelyt jelent valójában és így alkotja a filamentek tudatalakzat-hálóját, spirál-szövedékét és itt keresendő a sötét anyag, sötét energia értelmezhetősége is, de ehhez már intuíció szükségeltetik, azaz egyfajta nonlineáris, intuitív látás. /Ezzel a témával már érintőlegesen foglalkoztunk az Intenzív spirálok sorozatban/- Most, hogy egyre inkább szakadnak fel Maya fátylai, az egyre töményebb pszichikai nyomás következtében, – be fogjuk látni, hogy még a szivárvány is ebből az ismeretlen, – racionális aggyal nem megismerhető valóság-felfogásból táplálkozik. Hogy ez túl komplex? Túl intenzív? Nem elég érthető? Mindenesetre kutatásainkat az intuíció irányába folytatjuk, annak minél teljesebb megismeréséért.
Különböző utakat járunk. Lehet kemény, kényszerítő élményeken keresztül is tapasztalatokat szerezni, lehet elébe menni a sorsunknak, de valamikor mindannyian bensőnkből fogjuk tudni és élni, hogy mit jelent az intuíció, a dimenzióváltás. – Erről beszél ez a hölgy is.
“http://www.ted.com/talks/lang/hun/jill_bolte_taylor_s_powerful_stroke_of_insight.html“
Murzsicz András
CHARON INSTITUTE 