Kozmikus léttartalmak

Hogy mi is vár ránk a közel és távol jövőben? Sokan sejtik, még többen vélik tudni, de igazából, mindig a jelen az, ami a legjelentősebben határozza meg az időben ránk váró dolgokat. Most, hogy ennyire tömörödik az idő, a dolgunk az, hogy információkat osszunk meg, mint ahogy eddig is tettük. Emészteni, – az viszont mindnyájunk feladata, mert az alanyi jog felelőssége elől egyikünk sem bújhat el. Van lehetőségünk változni, mindannyiunknak egyenlő mértékben. S ha hajlandóak vagyunk elgondolkozni az olvasottakon, biztos nem szegényebbek leszünk lelkileg. Képzéseinken az alábbiakat mi is szem előtt tartjuk, mivel az élet lépcsőfokai egyetemesek és erről lesz szó az alábbiakban is. Ne felejtsük el, hogy következő sorok több, mint fél évszázaddal ezelőtt születtek. A héten meg egyébként is emlékezünk a múltra. – A múlton keresztül a jövőre és annak tudományára. /a szerk./

Korunkban a tudomány nagyon sok fáradságot fordít arra, hogy a meglevő energiaforrásokat minél kisebb anyagveszteséggel aknázza ki. Eddigi próbálkozásaink mindazonáltal eléggé szegényesek. A XX. század még nem jutott el a tengerjárás hasznosításához, és a napenergiának a Föld területére eső jelentős része kárba vész számunkra, noha a technikai megoldások már szakembereink kezében vannak. A légköri elektromosság és a kozmikus sugárzás munkába fogásáról ma még nem is beszélhetünk. Az atomenergia uránium-módszere elég kezdetleges a befektetett óriási munka és költség ellenére. Ezek azonban csak átmeneti nehézségek, amelyeket az Új Eón hamarosan leküzdhet, és akkor egy idő múlva ezek a lehetőségek is elavultak lesznek. Más lesz a helyzet, ha a tudomány a dimenzióenergetika technikáját megismeri és általános elvként alkalmazza. Itt a felhasználható energiák felmérhetetlenek, kimeríthetetlenek és minden területre kiterjednek. Ezen a ponton megszűnik a különbség technika és pszichotechnika között. A technokrácia mint meghatározás, szinonim /rokon értelmű/ értelmű lesz ezzel: pszichokrácia, mert az új technika pszichotechnika vagy még inkább biotechnika lesz. Egyes biológusoknak az a törekvése, hogy technikai konstrukcióknál az organikus természet produktumait vegyék figyelembe, mint invenció ideálokat, /a találékonyság eszményképe/ teljes érvényre jut az új korszakban. Csak a kivitelezés módja nem utánzás, hanem az optimális funkció és automatikus perfekció /tökéletesség/ útján halad. Már az elmúlt gépkorszaknak is ideálja volt az automatizálás, ami jól megoldott vezérlő és szabályozó szervek kérdése.

Sok szó esik gondolkodó gépekről, mechanikus agyakról. Az eddigi szabályozó automaták tökéletlenek, nem nélkülözhetik a mérnöki inspekciót. A pszichotechnokrácia ezen a hiányon úgy segít, hogy megszerkeszti az első ganglioncellás kontroll gépet. Ez nem okoz majd különösebb nehézséget annak a fizikus generációnak, amelyik megtervezi azt a dimenzió körforgású berendezést, ahol a matériák halmazállapota teljes ciklust végez. Pontosabban véve kifogástalan konvertációs motort kell szerkeszteni, amelyben a bevetett nyersanyagok erőgyarapodással kerülnek ki a transzmutáció folyamatából.

A jelenlegi gépek és technikai elgondolások energiát fogyasztanak, és nem adják ki a felhasznált üzemanyag frekvencia ekvivalensét. /egyenértékét/ A helyzet megváltozik az atomenergiánál, ahol kis térfogatú matéria feldolgozása igen nagy energiát szabadít fel más területen. A dimenzió-energetika abban tér el az atomkorszak technikájától, hogy csak egyetlen akkumulátort vagy indító energiakvantumot enged meg.

A dimenzióenergetikai berendezés a beindítástól kezdve, annak végső kopásáig, nem igényel több hajtó energiát, mert az élet analógiájaként az egyszer üzembe helyezett szerkezet a már említett körforgás útján üzemképessége határáig automatikusan korrigálja, után-pótolja és szabályozza önmagát. Különös módon a természet a radioláriák /egysejtű sugárállatkák/ világában készen nyújt erre a lehetőségre példákat. A törekvés a plazmatika alkotásmódjának régi tendenciája, éppen ezért a Dimenziókorszak gyakorlati kibontakozása ennek a terültnek széleskörű tanulmányozásával veszi kezdetét.

Az egységes dimenziótan pszichikai energiatan is, ennek folytán a világ dimenzióintegrációjának folyamatában ez a legegyetemesebb tudomány, amely a korábbi speciális irányzatok helyére léphet. A mágikus dimenziótan hivatott arra, hogy a régi jóga szerepét átvegye. Erre alkalmassá teszi mindenekelőtt az a körülmény, hogy nem aszketikus és morális megfontolások csak annyiban jöhetnek számításba praxisánál, amennyire a morál szellemi, látásbeli probléma. Az emberi érzékszervek csak bizonyos rezgéseket képesek felvenni, és a kozmikus koordinátához való tartozás csakis meghatározott hullámhosszokon belül teszi lehetővé az élettevékenységet. Minden birodalomnak megvan a nyelve, matériája, ruházata, technikája. Az egyes síkok irányítói elementáris erőket fordítanak arra, hogy a koordináta alapanyagai megmaradjanak a rendszeren belül. Ezért valamely rendszerbe behatolni csak többletenergiák útján lehet. Az áttörés után viszont titáni erők szabadulnak fel. Részleteket e helyütt nem lenne célszerű megadni. Megvilágításunkat szándékosan tartjuk általános mederben, mert a vázolt jelenség egyetemes, azaz polidimenzionális. Az analógia maga éppúgy vonatkoztatható az atomerő felszabadítására, mint a szattwikus megvilágosodásra. Ebből a szempontból tekintve a lelki folyamatok ugyanolyanok, mint a kémia vagy a fizika reakciói. Az intellektuális változások is tulajdonképpen dimenzióváltozások.

A dimenzió jóga több analógiát tartalmaz régi rendszerek elmélyedési skálájával. Megállapítható azonban, hogy az antik változat és az új módszer között lényeges eltérések vannak. Mindenekelőtt ilyenek:

l. A dimenzió-jóga erőlködésmentes.

2. A változások a tudat hangolódásával egyidejűek.

3. A siddhik a magasabb dimenzióba való behatolással egyidejűleg jelentkeznek. /A siddhik kérdésével már foglalkoztunk oldalunkon./

4. Magasabb rendfokozatú létsík azonnal mágikus energiákat szabadít fel.

5. Ezekkel azonban nem lehet visszaélni, mint a siddhikkel, mivel a dimenzióenergia csak saját síkján aktív.

6. A morális biztosítékok eleve adva vannak.

Újszerűen hat a negyedik és ötödik pont, minthogy az a sok ezer éves mágia és jóga legfőbb veszélyét kiküszöböli. A régi rendszerben a sakti jóga azáltal vált aggályossá, hogy az operátor magasabb kozmikus síkok energiáit próbálta kultikus manőverek révén alacsonyabb síkokra levonzani, s az alacsony nívóra transzformált erővel azután tetszés szerint lehetett elbánni. A dimenziópraxis ezzel szemben az operátort emeli magasabb síkra, s a felszabadult erők is kizárólag ezen a síkon érvényesülnek. A dimenzióváltás gyakorlati keresztülvitelének sikerét mindig csodás könnyűség érzet, extázishoz hasonló lebegési tudat kíséri. Az utazó kolosszális erők birtokában érzi magát, és ami a legcsodálatosabb, egészen elvész, lemarad az a képesség, hogy a kapott nagyszerű energia-kvalitásokat az alsóbb síkokon valami értéktelen ügy szolgálatába állítsa.

Felszabadult ideonhullámok és pszichonkvantumok annál jobban eltávolítanak a szokványos földi céloktól, minél nagyobb a frekvenciájuk. Ezért a hiányért bőségesen kárpótolja a dimenzióutazót a megismert új célok és lelkiállapotok sokfélesége, gazdagsága és az érzések összehasonlíthatatlan intenzitása. A dimenziótan a megváltás gondolatát más megvilágításba helyezi. Egyrészt az Univerzum integrációjának bizonyos pontján a szellemi felszabadulás magától bekövetkezik, mivel az excentrikus torzió matériasűrítő tevékenysége kiegyenlítődik, és többé nem jönnek létre nehezített gravitáció-formák. De a szellemi mozgékonyság már sokkal az univerzális szolúció előtt az individuumok kezébe adja konvertáció formájában azt az eszközt, amellyel zárt koordinátákból megváltásszerű kiutat találhatnak anélkül, hogy az egész rendszer feloldása bekövetkezne. Hanem a dimenziók tudatos változtatásának eónjában már az idő sem lesz az a fenevad, aminek korábban hittük. Természetesen a legdifferenciáltabb lény is befejezi egykor kozmikus vándorlását a polidimenzionális síkok életformái között. A konzekvencia akkor már nem egy rosszul sikerült kísérlet likvidálása, hanem valami eljövendő egzisztencia előkészítése a következő, tökéletesebb teremtési ciklus hajnalán. És akinek a legszebb létforma is nélkülözi a vonzerőt, az akadálytalanul megmaradhat a meg nem nyilatkozott ősforrás formamentes védettségében.

Wictor Charon

A mozgás egészség! Vagy hiába minden?

Vajon miért van már lassan végtelen számú technika, megváltónak kikiáltott gyógymód, s mégis egyre szerencsétlenebb az ember maga, mint jelenség. A sport és a  mozgás is, a természetes élet egyik lehetséges kifejeződése. Mégis elkényelmesedett társadalmunk jellemző motívuma, hogy a sportból, mint eszközből  célokat gyárt; – Cirkuszt és kenyeret a népnek! – felkiáltással. De valahogy azt is észrevehetnénk, hogy iszonyatosan eljárt az idő.

Szeretnék ajánlani egy filmet, s ez pedig a Békés harcos útja. – Nem is fűzök hozzá semmit…
Szóval szórakoztatni kell a népet, lekötni, közös zászló alá állítani, s ez sok esetben már politikai, gazdasági reklámeszközzé süllyedt. A győzelem ára sok esetben megkérdőjelezhető. Főleg, ha a mozgás öröme a hobbisportoknál képes már csak felütni a fejét. Ezt viszont sehol nem jegyzik szinte, mivel nincsen hírértéke. Már-már szinte látható a győzelem, ott vagyunk közel hozzá, de az a hajszál még ott lebeg, várat magára az igazi eredmény, az igazi áttörés. Az akarat acélos, a test korlátai is folyamatosan tágíthatók, szűkebb közösségünk  is elvárja az eredményeket, – meg mi is magunktól. Aztán természetes hullámvölgyeink valamelyikében, az elhivatottságunk sérülhet, s már csak a cél számít. Minél inkább vannak képességeink, annál inkább ki vagyunk téve az elvárásoknak. Tehetségesnek neveznek ki, látnak bennünk fantáziát és meghajtanak, mint Zinger a varrógépet. Egy tevés „vicc” jut eszembe, amikor a tevét a sivatagban, azért hajtják meg, hogy hűsítse a szél, amikor meg szerencsétlen futtában összeesik a kimerültségtől, a tulaj odaszól a kimúlni készülő tevéhez: – Mi van teve, megfagytál?

Néha úgy érzem, társadalmi ideáljaink mozgatórugói igencsak megkérdőjelezhetőek. Amikor ott állunk a dobogó felső fokán, mi jut az eszünkbe? – S amikor nem ott vagyunk, ugyanúgy dagad-e a keblünk, hiszen kihoztunk magunkból mindent… Elhivatottság, dac, győzni akarás, elkeseredettség…- mi jelenik meg ilyenkor… – Mennyire sajátunk az, amit birtokolni szeretnénk! Természetes örömöt okoz az, hogy itt vagyunk a létezésben, vagy csak mások elvárásainak szeretnénk megfelelni? Szerencsés esetben belülről fakad az elhivatottságunk, s kibírja a siker hullámvölgyeit, meg a sikertelenség hegyeit is. S ha nem így van, csalódunk, és áldozatokká válunk. „Vesztes lettem, hiába győztem” Hobo

Természetes életmód!
Ott állunk lelkünk romjai felett, s imát immár senki nem mond értünk, kegyvesztettek leszünk. Ilyenkor, de jó, ha előbb észrevesszük, hogy vannak törvények. Az ide vonatkozó paragrafus: Nem az a lényeg mit teszel, az a lényeg, hogy „hogyan” teszed azt. S itt már ki is tágítottuk a sportot, az élethez való természetes hozzáállássá. S ha azt teszed, amit teszel, legalább tudd, hogy a lelkedet nem tudod eladni! Nem is tudom, milyen tanácsot lehetne adni, hiszen tapasztalni születünk meg erre a síkra. Az életünk során megtapasztaljuk a sikert is, meg a sikertelenséget is. Ez is hozzá tartozik a természet működéséhez.

A fentieket, s az alant levő sorokat, ab ovo nem veszi figyelembe, a csak sikerekre éhes társadalmunk. – Ezt csak Te fogadhatod el, vagy láthatod be, ezt az Ember helyett a társadalom soha nem volt és nem lesz képes megtenni.  Az egyénből, képességei függvényében válik egyéniség, de ezért sok magányos pillanattal kell találkozni, sok esetben megszenvedve azt.

„A  fizikai test szabályozói elsősorban a mozgás, táplálkozás. Vegyi anyagai, vitaminok, hormonok… Mint ismeretes, az átlagembernek többnyire ehhez az úthoz van bizalma. Az eredmény azonban a feladat nagysága miatt természetesen silány. Eszközei a sport, az izmok aktivitása, a szervezet ruganyosan tartása. De az e célból felhasznált módszerek végül is az életerők gyors kimerüléséhez vezetnek, eltompulás, elnehezedés, organikus egyensúlytalanság áll be.  Ha a fizikai előkészítés nem univerzális, a regionális koncentrációt más szervek elsatnyulása követi. Ha viszont a legtöbb fontos szerv képzése tekintetbe van véve, akkor a túlzott energiafogyasztás a táplálkozáson keresztül támaszt zavarokat. Abban az esetben, ha a követett eljárás nem „csak” a sport irányvonalát tartja, a lehetőségek valamivel jobbak. A jelenkori túlzott sportrajongás idejében ezek a megállapítások meglepőnek tűnhetnek, de alaposabb átgondolás után helytállók. Aki elég sportbajnokot, atlétát vagy „versenyzőt” ismert, hamarosan tapasztalhatta azok legtöbbjének „ólomfejűségét”, szellemi nehézkességét, ami idősebb korukban, az átmenetileg megszerzett testi ügyesség elveszítése után, tompa vaskosságba megy át. Akadhat ez alól a szabály alól kivétel, de ilyenkor a tréningrendszer egyéni, az általános divattól eltérő. Ami a kizárólagos testkultuszt a sport túlzott intenzitását reménytelenné teszi, az az a körülmény, hogy e szerint a szisztéma szerint a magasabb rendű intellektuális energia izommozgásokra van koncentrálva, amelyek itt öncélúak (rekordőrület). Lehetséges persze olyan tréningrendszer, amely nem az izommozgásokat tekinti fő célnak. Ilyen a jóga, a sportok több fajtája.

Másrészről a diétetika oldalán is lehetségesek szublimációs törekvések. Kétségtelen, hogy a mérsékelt vegetariánizmus vagy nyerskoszt életmód egy síkkal feljebb emelheti az organizmus alaptevékenységét. Önmagában persze ez sem elegendő, sőt egész életre kiható kátyúba vezethet, mint hibás, pszeudo-materialisztikus filozófia. Az irányelv mindesetre az, hogy kerüljük a vaskos, elnehezítő táplálékokat, végezzünk néha elvonókúrát és koplalást. Elegendő táplálkozástudományi ismeret alapján tartott reform diéta árán elérhetjük, hogy a test nem akadályozója, hanem elősegítője lesz szellemi fejlődésünknek. Ezek a processzusok az egy síkkal alacsonyabb fizikai koordináta számára felsőfokot, ideált képeznek, a maguk síkján azonban csak mentális színezettel hozhatnak létre életintenzitást. A szexualitás a fiatalkor mohó sietségében kétségkívül előidézi az életérzés időleges maximális intenzitását. Kizárólag animális jelleggel űzve azonban hamarosan elveszíti fokozó hatását, és éppoly unalmassá, illetve megszokottá válik, mint más biológiai funkciók. Az érettebb művészi fantázia romantikus rendezésében Ámor és Psziché mítosza tartósabb élményeket jelent. De soká ez sem hat. Igazi felsőfokát akkor éri el az ősi dualisztikus színjáték, ha kozmikus mítosszá emelkedik, és a szereplők személyében Isis és Osiris szereti egymást! Ennél a fokozatnál talán még magasabb az a stádium, mikor a duális keresés a vágyak egymásban való kialvásának útjára tér, és beáll a nirvanisztikus extázis állapota, ami a létezés intenzitásának utolsó elérhető földi lépcsőfoka. A mentális frekvenciaszabályozás azok számára való, akiknek a két előző mód nem áll rendelkezésére. Ez az út a leggazdagabb a három közül. Itt minden szellemi ideál, amelynek érdekében megfeszített erővel tudunk dolgozni, megteremti a kívánt intenzitásnövekedést. A szellemi tevékenységek, de a művészi koncepciók is egész életet betöltő energiagócok.”
Wictor Charon

Szóval természetes egész – ség.
Talán ha le szeretnénk vonni valami tanulságot, akkor a kizárólagosság, a vagy- vagy gondolkodásmód, ami bután feláldoz mindent egy éremért, vagy rövid távú célokért. Az egész – ség megkívánja, hogy ne csak fizikai felkészülésen küzdjük magunkat végig, eleve vesztesként, hanem pszichikailag, lelkileg és mentálisan is tágítsuk határainkat. Vegyük figyelembe terhelhetőségünket, s vegyük figyelembe pl.: ha edzők, családtagok vagyunk, hogy „ne csak saját elvetélt vágyainkat akarjuk csak megvalósíttatni másokkal”. Amennyiben fizikailag is van igény az Önmegvalósításra, ne a pszichikumunk, lelkünk rovására menjen. Vannak értékeink, képességeink és lehetséges egyensúlyunk, amiért együtt is lehet dolgozni, a fizikai, pszichikai és mentális síkon. S azt hiszem, ez így fair play a természettel, meg a jó istennel szemben is. – Így lehet egész és természetes, – természetesen figyelembe véve teljes emberi mivoltunkat, egészségünket.

Valódi egész – séget, mindannyiunknak!

Murzsicz András