Egyenlőség, lehetőség, gyorsulás

Az ember fókusza, figyelme meghatározza az agy neuron hálóján végbemenő szinapszisok aktivitását és kiterjedését. Amennyiben felszíni látásmódot alkalmazunk, csak egy “anyagi rétegben” tapasztalhatunk az agy vizsgálatánál információsistergést. Azonban nem csak kétdimenziós szinapszis ösvények léteznek. – A bejáratott és megmerevedett ösvényeket nevezzük szokásoknak, ha belülről fakad, – kondicionáltságnak ha külső befolyás hatására történik. – Az ember fókuszának van mélységi tengelye is és ebben az esetben már érthetőbb lesz a kétdimenziós holografikus információs mező is. Az ember fókusza bír teremtőképességgel. Nézzük meg a művészek, tudósok ismeretlen iránti nyitottságát. Ha a részletekre szűkíti az agyműködését, – mindig fog találni valamit. Ha a külvilág felé fordul a figyelme, – mindig fog találni valamit. De milyen lesz a hatásfoka? És minek a hatásfokát vizsgáljuk? Az agyunk az eszközünk, ahogy Charon mondja; egy háromsíkú transzformátor állomás. Amink van, ami a birtokunk, – annak vizsgálata nem elégséges ahhoz, hogy valóban megértsük azt, – akik vagyunk. – Bár közelebb vihet hozzá.

“Kétségbevonhatatlan etikai igazság, hogy minden embernek egyenlő fejlődési lehetőségekhez van joga. Ez az igaz állítás túl könnyen változtatható azzá a hamissá, amely szerint potenciálisan minden ember egyenlő értékű.”

– Ha ezt a Konrad Lorenztől származó mondatot egy kicsit boncolgatnánk, kiderülne, hogy a boncasztalon a Demokrácia fekszik. Vajon mit is jelent az, hogy egyenlő fejlődési lehetőség?

Ismételjünk egy kicsit, mert az sohasem árt:

„Ha szóba kerülnek az igazán nagy szellemek esetei, senki sem hajlandó arra gondolni, hogy ezek más szellemek. Csak annyit hajlandóak elfogadni, hogy ezeknek a mienkhez, hasonló szellemeknek előjoga volt a „magasabbra jutás”, és hogy „odafenn” valamely ismereteket szereztek.  Mintha valahol a világegyetemben létezne az orvostudománynak, a matematikának, a költészetnek vagy fizikának egyfajta kiegészítő lerakata, s a legnagyobb magasságokat elérő bajnokok onnan merítenének. Mert ez a képtelen látomás megnyugtató. Ezzel szemben mi úgy véljük, hogy a nagy szellemek köztünk maradtak (hová is mehettek volna), de rendkívüli sebességgel működtek. Nem színvonalkülönbségről, hanem sebességkülönbségről van szó. Ugyanaz a véleményünk a legnagyobb misztikus szellemekről. A csoda a gyorsulásban rejlik, a magfizikában éppúgy, mint a pszichológiában. Úgy hisszük, hogy a harmadik tudatállapot, más néven az éber állapot tanulmányozásánál ebből a fogalomból kell kiindulni. Kétségtelen, hogy a pszichológiai én, amit mi személyiségnek nevezünk, majd el fog tűnni. De mi nem hiszünk abban, hogy az embernek ez a „személyiség” az utolsó erénye. Az ember életét csak az a törekvés – még ha hiábavaló is- igazolja, amellyel a jobb megértést akarja elérni. Ha valamit jobban értünk, jobban elfogadjuk. Minél többet értek, annál jobban szeretek, mert minden, amit értünk a jó.” Louis Pauwels- Jacques Bergier

A gondolkodásunk, a szavaink értelmezése, vajon hogyan is lehetne egységes? Egyazon dologra is nagyon sokféleképpen emlékezünk. A fő nehézség az, hogy a szavaink általános értelmezését, jellemzően nem is vagyunk hajlandóak túllépni. Jellemzően szavakra reagálunk, s legtöbb esetben nem is érdekel bennünket, hogy a másik valójában mit szeretne közölni, mondjuk egy közlés során. És mi az, ami valóban megértővé tesz bennünket?

„A fizikai dimenziórendszerek tér és idő mértéke szerint hatványozódnak, tartalmuk azonban mindig tér- és időbeli marad. A szavak, melyek rendelkezésünkre állnak, gyakran megtévesztőek. Nyelvünk ugyanis az érzékelhető világ jelenségeire van beállítva, és ha a magasabb dimenziórendszerekben végbemenő történéseket próbáljuk ismertetni, a régi fogalmak félrevezetnek, mert ideatartalmuk mindig határolt idő- és térbeli koncepcióra utal.
Ezt a nehézséget mindenkinek egyénenként kell leküzdenie, és a rendelkezésre álló „információt közérthetőbbé kell formálnia” a magasabb rendszerek jelenségeinek leírása érdekében. Új tartalmat adva a régi szavaknak, kibővítve a szűk definíciókat a határok elasztikussá tétele által. Másik lehetőség: új szavak kreálása a tágult rendszer igényeinek megfelelően. Az Új Eónban újjá kell teremteni a gondolkodás módját, mivel ez az egyetlen lehetőség, hogy a teljességként alig érzékelhető Kozmoszt, mely se nem három, se nem négy, hanem sokdimenziós, megismerhessük.” Wictor Charon

Vajon mit is jelenthet az a szinte folyamatos kívánságunk, hogy a tanításokat úgy adják át nekünk, hogy számunkra érthető legyen? Azt is szoktuk mondani, hogy ami egyszerűen van megfogalmazva, az a „jó tanítás”.

Mit akar ez mondani napjainkban?

Mi az, ami ebben a rohanásban megállásra késztethet bennünket? Azt mondják egy jó válasz, akkor lehet az, ha elgondolkodásra készteti a kérdezőt. Hogy is van ez az úgynevezett „egyszerű” válaszok esetén? Úgy gondolom, nem lehet igenben és nemben ezeket a kérdéseket és válaszokat megfeleltetni a közvélemény hangulatának. A rohanás, az agy zakatolása biztos, hogy egyenlő egy nem időben lejátszódó viharsebes szellemi intuíciókból eredő megértéssel?

A titkos tudás, vajon mitől az? Mi az, amiért az istennek sem sikerül lerángatni a Jóistent az “értelmezési elvárásaink” és magyarázataink szintjére? Mit jelent Hermes Trismegistosnak az a mondása, hogy „Az istenek soha nem fognak lejönni az emberekhez, de az emberek felmehetnek az istenekhez”?

„Az Új Eón emberének szattwikus tudata háromféle logika egyesített szemléletével rendelkezik. Ehhez járul az időkapcsolás és intenzitásreguláció folyamata, mely az egyes érzékelési frekvenciák (korszakok) között semmiféle földi tempóhoz, még a gondolat gyorsaságához sem hasonlítható polidimenzionális és szintetikus meglátást (gondolkodást) tesz lehetővé. Ez a kerubi tudatállapot főbb tevékenységének vázolása, mely a modern gondolkodó számára azért nehezen felfogható, mert a jelenlegi emberi tudat korlátolt, és csak annak kozmikus öntudattá való fejlesztése után lesz képes ezeknek a magasabb funkcióknak átélésére olyan síkon, ahol az emberi elme még tájékozódni tud.  Ennek az állapotnak a megközelítéséhez szükséges a részletekből való kiemelkedés, a zavaró, elcsökevényesítő definíciók mellőzése, abból a szempontból, hogy ne gátolják a kreatív analógiák szabad kialakulását.” Wictor Charon

Miért és hogyan jogosít kizárólag a mentális sík, – valódi szintézisre?

A jelenlegi emberi tudat korlátoltsága több tényezőből fakad. A kondicionáltság következtében lelassult tudati működés, alacsony  hatásfokkal képes csak lineáris elmetevékenységet folytatni. Felgyorsult világunk intenzívebb megértést is igényel és ennek alapjait fektette le és bontotta ki Wictor Charon. Célunk az, hogy visszaigazolható módon tudjuk emlékeztetni tudatunkat valódi állapotára és képességeire.

“Számtalan élőlény él egymás mellett ugyanabban a térrendszerben, de már az időt tekintve gyakran évszázados, egyéb kvalitásokon mérve pedig évezredes különbségek vannak individuumok között. Ha viszont a minőség-skálát vesszük alkalmazásba életjelenségek vizsgálatánál, a Biosz kiterjedése évmilliós mélységeket mutat differenciák formájában. 

Látunk egymás mellett öt embert és öt állatot. Felületes szemléletre nincs közöttük nagy eltérés. Mindegyik hasonló életfunkciókat végez. Az élet legismertebb karaktervonásait sorban feltaláljuk rajtuk. Lélegzenek, táplálkoznak, növekednek, szaporodnak, születnek és meghalnak. Szerveiket létsíkjuknak megfelelően használják. Belülről nézve azonban a tíz élőlény tíz világsziget, melyek fölépítésében és funkciológiájában hatalmas intenzitáskülönbségek vannak.

 Mindannyian jelen vannak ugyanabban a térben, és a hely csillagászati idő tartalmai szerint is egyidejűleg tevékenyek. Mégis az egyik szangvinikus, magas vérnyomású, optimisztikus karakterű; a másik melankolikus temperamentum, alacsony vérnyomású, pesszimisztikus alkat, akinek számára nem tiszta öröm a létezés. A harmadik flegmatikus, alacsony érzékenységű, kritikus szellem, sok humorérzékkel. A negyedik ember kivételes lángelme, aki gyorsabban gondolkodik, mint a többi, évezredes konzekvenciákat képes pillanatok alatt levonni, tervei, elképzelései messze a jövőbe mutatnak. Egyszerű fizikai jelenségek láttára frappáns ideái támadnak. A másik három ember által észre sem vett folyamatokból korszakalkotó törvényszerűségeket tud kivonni. Ha örül, érzései erőteljesebbek, fájdalmába kozmikus filozófia szövődik. A zseni napok alatt éveket, hónapok alatt évszázadokat, évek alatt eónokat élhet át.
 Vagyis ugyanaz az idő a funkciók intenzitása szerint más és más tartalmat ad.

 Nem igaz, hogy a létezés definíciója öt esetben egyformán a puszta térbeli jelenlét által van determinálva. 

Valójában az előbb említett példáknál az eltérés a funkció intenzitásában rejlik.
 Egyik ember ugyanabban az időben csak negyed annyira él, mint a másik. Van, aki az élet ezerszeres intenzitását kapja őseitől örökségbe. Más karakterek viszont nem is érik el az intenzitás azon küszöbét, ami a Homo Sapiens rendes nívója.” Wictor Charon

Végezetül meg csak annyit, hogy a szavak értelmezésénél valóban megállhatunk. Leélhetjük az életünket sok esetben a felszínen is. Ám, megtanulhatunk figyelni arra is, hogy hogyan lássunk túl a szavakon és a gondolatokon.

“Kétségbevonhatatlan etikai igazság, hogy minden embernek egyenlő fejlődési lehetőségekhez van joga. Ez az igaz állítás túl könnyen változtatható azzá a hamissá, amely szerint potenciálisan minden ember egyenlő értékű.”

A felszíni látásmód az, ami igenben és nemben próbál válaszokat találni, – akár még az egyenlőség kérdésében is. – Nos, ezeken van lehetőség túllépni. Van lehetőség ebben hinni is, meg nem is. Van lehetőség ezt tudni is, meg nem is. – Ám, amikor megéljük azt a csendet, amiből mindannyian származunk, – az már magáért beszél. – Történhet bármi, az élet nagyon türelmes az emberhez és mi sokáig szeretünk ilyenek, meg olyanok lenni. Jöhetnek Ufók, Szellemek, Istenek az élet milliárdnyi megnyilvánulása lehetséges. Mindannyian akik a létezésben részt veszünk, a “megnemnyílvánultból” származunk. Egyenlőek abban vagyunk, hogy amikor belefáradunk a regionális, felszínes zakatolásba, mindannyian megtanulhatunk emlékezni a saját kreativitásunkra. És ez már egy előítéletéktől mentes olyan megértési sebességet jelent, ami nem lassítja az agyunkat, mert az intuíció már túl van az analízisen. – Nem okozatként, de okként ismerjük fel a saját alkotó, teremtő minőségünket.
– És nem előbb… – de ilyenkor, – újraalkothatjuk Önmagunkat is.

Murzsicz András