Most, hogy az utolsó hónap van ebből az évből, tudomásul kell vennünk, hogy továbbra is lejtmenetben vagyunk. Mint kiderült nem váltott meg senki semmit, hacsak azt a fajta megváltást nem vesszük figyelembe, ami azt akarja mondani mindannyiunknak, hogy ezt mégiscsak magunknak kell végigcsinálni. Megváltás ez a javából, mert annak felismerése, hogy isten gyermeke még az is, aki elnyomja az elnyomottat, az emberi elme számára kiábrándító. Egyben ez biztosítja azt is, hogy biztosan belefáradjon, a valamivel szembeni automatikus ellenállásba. – Ebben mindenki tart valahol.
Azt észre lehet venni, hogy az írott és hivatalos történelmünk mellett van egy párhuzamos történelem és tudomány is, ami ténylegesen irányítja a jelenünket és azokat a dolgokat, amik ezután fognak velünk történni. Rengeteg információ kering a köztudatban, de ezeket ennyire felhígítva alig fogja fel a ma embere. És igen. Nem feltétlenül javallot, “csak áldozatként” ebben a korszakban továbbra is sodródni egy valakik által kijelölt mederben. Ezt meg is lehet Hack-elni.
Mikről is van szó? Igazából az, hogy az emberi gondolkodás ebben a döbbenetesen gyorsuló információáramlásban, még mindig a jövőbe helyezi a megváltás fogalmát, végérvényesen bebizonyította, hogy nem járható ösvényre vezette az emberi elmét.
A legnagyobb színjáték ez, amit az ember és isten együtt ki tud találni. Azért jövünk valójában ebbe a fizikai létformába, hogy belefeledkezhessünk egy időre, hogy aztán újra felnyíljon a szemünk és újra egységben érzékeljük azt a valóságot melyből kiszakadtunk. Ahogyan Lao Ce mondaná; Kipróbálhassuk a Taotól eltérő elképzeléseinket.
Az, hogy valami végérvényesen megváltozott, azt jelenti, hogy ez egyre inkább le fog lepleződni és fog látszani és egyre szélesebb körben, – mégpedig egye hatványozottabban . A nagy változást nem fogja senki sem megúszni. És mint tudjuk, vagy nem tudjuk, de a “síkok egymás fenntartására és nem egymás elpusztítására lettek kitalálva”. De ezt csak akkor lehet már látni, ha több síkot is be tud azonosítani az ember Önmagán belül is. A felszín meg tud ám bodrozódni, ami minden esetben hullámokat jelent még az ötéves gyermek számára is. Ez a mindennapi „milyenségekkel” foglalkozó ember számára egyre inkább felismerhető poklot jelent. Az, amiben létezünk az maga az “árnyék-világ”. És ennek, hogy tudományos megfogalmazással éljünk, – szintén hullám-természete van.
Két síkot, vagy dimenziót viszont minden esetben állóhullámok kötnek össze. Ebből a szempontból mutatkozik meg, hogy az a bizonyos “teremtő” mennyire türelmes, az oly sok mindent „akaró” rapszodikus és skizofrén elmével szemben. A saját jelenlétünk elfogadása és megértése egyre inkább kényszerítő erőként működik, a műkedvelő tudomány és a felébredést már kereső, szintén műkedvelő ezoterikusok számára is.
Ezt madártávlatból nagyon jól lehet látni.
Ez egyfajta kiemelkedést is jelent az előbb említett horizontális „adok-kapokból”.
– Ha csak az elmúlt 2-3 évtizedet vesszük, – nem is nagy idő a történelemben. – Számottevő, hogy ma már a vízcsapból, meg a kereskedelmi csatornákból is folyik a; – „Majd én megoldom helyetted és megmondom a tutit, csak tejeljél” című össznépi majomkodás, ami természetesen egy szükséges lépcsőfok szükségszerűen elkényelmesedett társadalmunkban. De ezzel, hogy ez mégis van, – megadja az alapokat és a lehetőséget, hogy nagyon sok ember ezeken továbbléphessen. És hogy időszerű, új “közösségi közmegeggyezések” szülessenek.
Ha belegondolunk ez is szerves része a „Dimenzióváltásnak”, csak ezt egy „másfajta” szemmel lehet megérteni és elfogadni.
Ami igazából számít, az az emberek fókusza, a gondolkodás, a figyelem ezen irányokba való áramlása. “A Dimenzióváltás abban az ütemben fog megvalósulni, ahogyan a kibontakozásban résztvevő identitások figyelme elfordul a “vízszintes” tengely kizárólagosságától.
– Hogy aztán minden, de minden kiteljesedjen, – ahogyan a folyó görgeti a követ, – lekoptassa az éles sarkait, melynek következtében senki se tudja többé azt hátrakötni.
Ebből a szempontból még az összeesküvés elméletek is hasznosak, mert nagyon sok feszültség halmozódik egyre inkább egyre gyorsuló világunkban és nagyon rendes dolog az “összeesküvésben állítólagosan résztevő csoportoktól, emberektől”, hogy vállalják a céltábla szerepét az elégedetlenkedni akarók számára.
Azt is említettük már párszor, hogy ami megosztott, illetve valamelyik oldalon, valami ellen harcol, vagy valamit polarizál, az mulandóságra és változásra van ítélve. Illetve csak részleges és időleges megoldást hozhat. Az a Svéd kislány Gréta is említette, hogy nincs időnk. – Van, de ez egy másfajta időszámítás. Szimplán csak a fókuszt, – ami talán az egyik legnagyobb érték a világegyetemben – lenne szükséges elvonni a jelenlegi politikától, gazdaságtól, oktatástól. – Dehogy fogok én éltetni egy olyan társadalmi berendezkedést, ami már nem időszerű. A saját idejével minden ember alanyi jogon rendelkezhet.
– Szóval mégis jól van ez így. Az ember egocentrikus korszaka is elmúlik, mint a Geo centrikus és a Helio centrikus is. És mint már azt egyre többen tudják ez egy belső változásról szól és az, ami kívül van, az csupán ennek a tükre. Aggódni is csak egyfajta maszturbáció a fenntartható fejlődés, meg a Föld ökonómiája miatt. A tettek ideje van!
Gondolom emlékeztek erre a filmre. Volt itt egy szónoklat, aminek a vége az volt;
– …És hogy miért?
– Mert még mindig élünk.
Be kell vallanom, hogy egyre inkább jókedvem van.
Az evangéliumok is örömhírt jelentenek szó szerinti fordításban is. – Bár nem tűnnek annak sokáig, hiszen csak a szenvedés értelmének meghaladása után kapnak új tartalmat a pszichikai hullámzásaink és társadalmi erőviszonyaink. Nem is csoda, ha ennyire finom csúsztatásokkal próbálják társítani a mentális dimenzió ideáival például a gazdaságban, vagy a politikában.
És itt be is zárul a kör.
Magunk megyünk elébe a megváltásnak. Mert a ma alkalmazott marketingstratégiák, ego-játszmák és egyebek megpróbáltak visszaélni a még emberi aggyal is felfogható ideák szentségével. Ezek viszont belülről jártak át bennünket, emelték és emelik észrevétlenül a rezgésünket. Apropó! Amivel igazából nem lehet mit kezdeni, hogy minden szinten egyre aktívabb az emberi kreativitás. Vannak, akik visszaélnek ezzel és vannak, akik szolgálják ezt. És ettől egyre derűsebb a világ. Ahogy a fáma is mondja; az altruistákat azért találta ki a “jóisten”, hogy kompenzálja a mennyiségi szinten elszaporodott pszichopatákat is.
– Elvégre az új év, új reményeket ad. S bár nem nevezhető könnyűnek ami előttünk van, valamikor nagyon meg fog szépülni. De akkor már a reményre sem lesz szükségünk, mert visszanézve olyan lesz, mint amikor valaki megpihen a jól végzett munka után. Régóta vesszőparipám, Kölcseynek a Hass, alkoss, gyarapíts és a haza fényre derül. – Hát ez kérem azért maradt csak lila köd, jól hangzó semmi és lett egyre több légy a levesbe, mert e gondolat előtt a versszakban van még egy másik gondolat is, ami a “HOGYAN-ról” szól. Az egész így hangzik;
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort.
Hass, alkoss, gyarapíts és a haza fényre derül.
És milyen régóta kiáltja némán felénk a Batyhányi téren Kölcsey, – Nekünk!
Murzsicz András