Tudósoknak agyletapogatási technikákkal sikerült rekonstruálniuk arcokat pusztán az emberi gondolatokból.
A NeuroImage szaklap részéről publikálásra elfogadott tanulmányban a kutatók egy fMRI készülékbe fektették alanyaikat, ami a véráramlás mérésével határozza meg az agy különböző területein végbemenő tevékenységeket. Ezután arcképeket mutattak a kísérletben részt vevőknek, majd kizárólag az fMRI adataiból megalkották az alanyok agya által feldolgozott arcok másait.
“Ez gondolatolvasás” – mondta Alan S. Cowen, a Berkeley Egyetem végzős hallgatója, aki Marvin M. Chun, a Yale professzorával és Brice Kuhl-lal, a New Yorki Egyetem kutatójával közösen készítette el a tanulmányt.
A közzétett képeken az eredeti fotók és a rekonstruált változatuk láthatók. Bár a kísérletekben, amihez 30 agyletapogatást használtak fel, az újraalkotott képek kissé elmosódottak, hasonlítanak az eredetiekre. A rekonstrukció minden esetben pontosan visszaadta a bőrszínt, illetve a 30-ból 24 esetben megfelelően rögzítette az arckifejezést, például egy mosolyt. “Egyértelműen van még hova fejlődnünk” – mondta Cowen, hozzátéve, hogy ezeket a kísérleteket két évvel ezelőtt végezték el, tanulmányukat azonban csak az utóbbi hónapokban fogadták el publikációra. Az elmúlt időszakban munkatársaival a módszer tökéletesítésén dolgoztak. “Kifinomultabb matematikai modelleket használunk az fMRI adatok feldolgozásához, ezért az eredményeknek is javulniuk kell”
Az képalkotó szoftver kalibrálásához a kutatók 300 arcot mutattak a kísérletben részvevőknek, miközben rögzítették agytevékenységüket. Ezután 30 új arcot tettek eléjük és a rögzített sémák alkalmazásával kizárólag az agyletapogatás adataiból rekonstruálták a látottakat. Technikájuk fejlődésével az alkalmazások is jelentősen bővülhetnek, a mentális rendellenességek alaposabb megismerésétől az álmok megjelenítésén át akár a bűnügyek megoldásáig. “Láthatjuk, hogyan észlelik különböző rendellenességekkel, például autizmussal élő emberek az arcokat – és ezek felhasználásával segíthetjük a diagnosztizálást” – mondta Cowen.
Forrás; SG.hu
Lovass Lacitól megkérdeztem, hogy ehhez van-e hozzáfűzni valója;
“- Összetett agyműködési mintákat (adatbázisban) hoztak össze sok észlelési referenciával.
Kérdés, hogy ezt vajon egyenként kalibrálták, vagy személyektől független mintákat találtak.
A felidézés nem pusztán rekonstrukciós, hanem asszociációs feladat is… nem az arc (vagy más tárgy) hű mására emlékszünk, hanem arra is, ami mindehhez számunkra szubjektíve kapcsolódik. Pl. Lenin idealizált arcképében egy meggyőződéses kommunista megváltói (archetípus)vonásokat láthat, míg a kommunizmus áldozata ördögi vonásokkal ruházza fel… nézzük csak meg ezt a képet, mennyire tükrözi ember duális látásmódját.”
Csontváry Kosztka Tivadar: Öreg halász című festménye – A jó és a gonosz kettőssége az emberben
A rendkívül izgalmas alkotás egyik érdekessége az a mód, ahogyan megjelenik benne a jó és a gonosz kettőssége.
A bal oldali részt tükrözve azt látjuk, hogy a nápolyi öbölben, a csónakban ülő öreg halász imára kulcsolja a kezeit, mögötte békés a tenger és a Vezúv.
Ha a jobb oldali részt tükrözzük, egy koporsóban ülő ördögre lehetünk figyelmesek, mögötte viharos a tenger és kitört a tűzhányó.
A festmény az életmű kiemelkedő darabja. A nehéz munkában megfáradt öreg halász szuggesztív portréja az emberi sorstragikum egyik legnagyobb hatású kifejeződése a modern képzőművészetben. Csontváry olajfestménye 1902-ben készült (59,5 x 45 cm).
Valószínűleg a hasonló kísérletek egy szűk vizuális formai tartományban tudnak működni, a fogalmilag elvonatkoztató tudatot már aligha lehet ezen a módon nyomon követni. A belső képek vizuális tartalmai csupán az elme vetítővásznán fel- és eltűnő árnyképek, amelyek forrása sokkal összetettebb érzelmi (pszichon) és mentális (ideon) térből képeződik le. Érdemes lenne a leképezés határait feltérképezni (hipnózis, pszichedelikus állapotok, remote viewing…) általában véve a hétköznapitól eltérő tudatállapotok vizualitása nagyon érdekes lehet.
Egy konkrét gondolatkísérlet keretében érdekelne, hogy ha pl. egy tehén fejét mutatják az alanynak, észlelik-e az MRI jelekből, hogy ebből nem lehet emberi arcot rekonstruálni. Ellenkező esetben Riskából MAriska lesz, azt pedig aligha lehet gondolatolvasásnak nevezni. 🙂
Ha az agykutatás mai állásának paradigmáit nézzük, valamelyest hasonlít arra a helyzetre, hogy egy 100 évvel ezelőtti mérnök a kezébe kap egy mai laptopot, hogy a funkcióiból kitalálja, miként is működik. Mivel bizonyos szintű méréseket el tud végezni akár a csatlakozók lábainak feszültségváltozásaival kapcsolatban, akár a laptop megbontásával egyes alkatrészek, részegységek szintjén is, képes lehet összefüggéseket találni az éppen futó programok és az alkatrészek elektromos, hőmérsékleti, stb. állapotai között. Ha nagyon ügyes, képes lehet kitalálni az egyes áramköri részegységek funkcióit, blokkvázlatot készíteni a masináról. Mindezzel a – kívülről vizsgálódó – kutatással együtt sem lesz fogalma az operációs rendszer és a rajta futó szoftverek működésének komplexitásáról.
Persze az is lehetséges, hogy egy korabeli matematikus logikán alapuló próbálkozásai a szoftverek funkcionalitásaival kapcsolatban több helyes sejtéshez vezetnének a “gépben lakó szellem” poteciáljaival kapcsolatban, mint amire a gép fizikai felépítését vizsgáló korabeli mérnök vagy fizikus egyáltalán képes lehet.
Lovass László
Nesze neked gondolatolvasás. Agyi impulzusok jelenlétét kicsit bátorság gondolatnak nevezni. Azt jó lenne leszögezni, hogy az agy a “tudat” okozata. A biokémia és elektromágneses vizsgálata nem egyenlő a gondolatok olvasásával, vagy konkrét konzekvenciák levonásával, hiszen hullámtermészete van. – Még rendelkezik frekvenciákkal és maximum ösztönösen alkalmazott vizuális képességről, képalkotási kényszerről tesz tanúbizonyságot. Könnyen dobálózhatunk a szavakkal, hiszen nincsen kilóban, mennyiségben kifejezhető tényezője ennek sem.
– Valahogy megint feljött a téma és már az előző cikkben is jeleztük, hogy gondolatolvasás, mint olyan létezik, – van, – csak egy kicsit másképp működik.
A gondolatolvasást is, vagy ahogy kicsit másképpen fogalmazva; visszaigazolható információ-átvitelt, manapság is csak igen-nem alapján vizsgálják. Van biokémiai tevékenység vagy nincs és ez területileg hol. Szerintem ugyanennyi erővel az ember fenekére is rakhatnák az elektródákat. Másra ennek a társadalom-szerkezetnek nincs is pasportja. Azzal is foglalkoztunk már, hogy az elektromágneses hullámok, azok eredő hullámok. Talán ezt megérteni a legfontosabb.
A gondolkodásnak is vannak szintjei, erről Wictor bá’ nagyon konkrétan írt és eleget. Vannak logikai rendszerek, melyek érdek-szempontokból meg sem érthetők. És ilyen a “megfigyelő” nélküli gondolatolvasás is. Az ember mentális fejlődése igencsak el lett hanyagolva és ennek meg kell inni a levét mindig. Amire Laci utalt pszichon és ideon kifejezések alatt, az az hogy pusztán fizikai síkon a fizikai dolgokat lehetetlen autentikusan vizsgálni és magyarázni. A megfelelő rálátás elengedhetetlen. Az igent és a nemet meghaladhatjuk, de az a saját mélységeinkbe vezet. S valamikor ezután kezdhetünk beszélni gondolatolvasásról. Csak a létezés rendelkezik transzverzális hullámokkal. Az állóhullámok világa meg csak van. Talán Palitól hallottam, hogy Isten van, de nem létezik. De nézzük most azt a síkot, egy másfajta megfogalmazásban, ahol valóban elkezdődhet egyfajta gondolatolvasás, hiszen ez mindig is ki fog bújni a mérhetőség tartományából, mert itt megszűnik a linearitás;
Eckhárt Tolle – Az emberi létezés legfontosabb dimenziója
“Azért vagyunk itt, hogy megtaláljuk azt a dimenziót magunkban, ami mélyebb a gondolatnál.
Ez a tanítás nem nyugszik tudáson, érdekes tényeken vagy új információkon. A világ már tele van ezekkel. Sokféle gombot megtudsz nyomni megannyi eszközön amik rendelkezésedre állnak és máris megkapod az információt. Fuldokolsz az információban. És végső soron mi a lényege ennek? Több információ, több dolog, több ebből, több abból. Megfogjuk-e találni az élet teljességét több dolgon keresztül, valamint hatalmasabb és nagyobb bevásárló és sétáló utcákban?
Megfogjuk-e találni magunkat a gondolkodó és analizáló képességünkön keresztül és azzal, hogy felhalmozunk több információt és több dolgot? Ez a ’több’ megfogja-e menteni a világot? Ezek csak formák. Ezt soha nem tudod a forma szintjére hozni. Soha nem fogod eléggé jól megszervezni és felhalmozni a formákat amikről azt hiszed, hogy szükséged van rájuk ahhoz, hogy teljesen önmagad legyél.
Néha azért ezt rövid időszakokra megtudod tenni. Hirtelen megtalálsz mindent ami működik az életedben. Az egészséged jó, a kapcsolataid nagyszerűek, van pénzed, tulajdonaid, szeretnek és tisztelnek mások. De nemsokára valami elkezd eltűnni itt vagy ott, vagy az anyagiak vagy a kapcsolatok vagy az egészséged, munkád, élethelyzeted. Ez a természete a formák világának, itt semmi sem állandó sokáig – ezért az újra elkezd szétesni.
A hang a fejedben soha nem marad csendben és ez válik azzá a civilizációvá ami a forma megszállottja. Ezért nem tud ’ez’ semmit az emberi létezés legfontosabb dimenziójáról.: A szenteltről, a csendről, a forma-nélküliről, az isteniről. Mit nyersz azzal, ha megszerzed az egész világ, és elveszíted önmagadat? Azt mondták egyszer: Két út vezet a boldogtalanság: ha nem kapod meg amit akarsz és ha megkapod azt, amit akarsz.
Amikor az emberek elérik azt ami a világ szerint kívánatos – vagyon, elismertség, jólét és egyéb eredmények, még mindig nem boldogok vagy ha még is, nem sokáig. Nincsenek békében önmagukkal. Nincs tökéletes biztonságérzetük, nincs bennük megnyugvás. Az eredményeik nem adják meg számukra azt amit igazán kerestek önmagukban. Nincs meg azaz érzés, hogy gyökeret vertek az életben, vagy ahogy ezt Jézus nevezte az élet teljességében. A jelen pillanat formája a bejárat a formamentes dimenzióba. Ez egy szűk kapu amiről Jézus is beszélt, ami elvezet az élethez. Igen nagyon szűk, csak ez a pillanat az. Ahhoz, hogy megtaláld szükséges felgöngyölítened az életed kéziratát, amin az élettörténeted íródott, a múlt és a jövő. – A könyvek létezése előtt ilyen tekercsek voltak amiket elolvasás után egyszerűen csak feltekertél.
Tehát rakd félre a történetedet, ez nem az aki te valójában vagy. Az emberek általában úgy élnek, hogy teherként cipelik a múltat és a jövőt, a személyes történetük terhét, és közben remélik, hogy beteljesítik magukat majd a jövőben. Ez nem fog megtörténni, tehát tekerd fel a régi kéziratokat. Legyél kész rá.
Ezt a problémát nem tudod megoldani gondolkozással, azzal csak további problémákat teremtesz. A megoldás mindig megjelenik, mikor kilépsz a gondolkodásból, csendessé válsz és teljesen jelen vagy, még ha csak egy pillanatra is. Majd egy kicsit később mikor a gondolat vissza jön, hirtelen egy kreatív felismerés jön ami előtte nem volt ott.
Enged el a túlzott gondolkodást és meglátod, hogyan változik meg minden. A kapcsolataid megváltoznak mert nincs igényed arra, hogy a másik személynek kellene tennie érted valamit, ami álltál megnövelheted az éntudatodat. Nincs szükséged arra, hogy összehasonlítsd magadat másokkal vagy, hogy próbálnál többé válni mint valaki más és ezáltal is megerősítve az azonosulásodat.
Megenged mindenkinek, hogy azok legyenek akik már eleve is azok. Nincs szükséged arra, hogy megváltoztasd őket vagy másként viselkedj ahhoz, hogy boldog lehess. Nincs semmi rossz az új dolgokban, tevékenykedsz, felfedezel új országokat, találkozol új emberekkel, elsajátítasz új tudást, fejlődsz testileg-lelkileg, teremthetsz bármit ebben a világban. Csodálatos dolog teremteni a világban és itt mindig több van, mint amit te tudsz.
A kérdés most ez: keresed azt magadban, hogy mit tudsz tenni? Megkísérelsz hozzáadni többet ahhoz akinek gondolod magadat? Megrögzötten igyekszel a következő pillanat felé és az az utánira, remélve, hogy találsz majd valami beteljesedés érzést? A létezés értékessége a te valódi különlegességed. Amit az egos én keresett az ő története szintjén – azt, hogy különleges akarok lenni – ez elfedte azt a tényt, hogy nem tudsz már különlegesebb lenni mint ami már most vagy. Nem azért vagy különleges, mert te sokkal boldogtalanabb vagy mint bárki más, hanem mert te képes vagy érezni a szépséget, a drágaságot, az értékességet, az élet teliséget mélyen magadban. Mikor jelen vagy ebben a pillanatban, megszakítod a történeted folyamatosságát a múltat és a jövőt. Az igazi intelligencia felemelkedik ami egyben a szeretet is. Az egyetlen út amelyen a szeretet beáramolhat az életedbe, az nem a formán keresztül vezet hanem a belső tágasságon, ami a jelenlét. A szeretet forma nélküli.”
– Lehet, hogy ez a cikk egy kicsit eklektikusra sikerült, hiszen azért valljuk be minden szinten történnek a dolgok és jó ha tágulnak az ismeret határai, – csakúgy mint a válaszoké is. és sok dohogás után már kevésbé detektálunk “mennyiség” alapján. Valószínűleg mi sem vagyunk ezzel másképp. – Hát. Így jártunk. 🙂
Murzsicz András