Fejlődés az egészségen túl

Mi lehet az egészségen túl? Meddig terjeszthető az agytréning határa? A neuroterápia több lehetőséget rejt, mint panaszok uralását. Az agyműködés optimalizálása túlmutat betegségek gyógyításán. De meddig fejlődhetünk tovább egészségen? Meddig emelkedhetünk túl önmagunk korlátain?

A filozófiai jellegű kérdések olyan alapvető problémákhoz vezetnek, mint hogy: mi az egészség, és miért élünk.

Az egészség valójában egy életünkben elérhetetlen platóni idea és költői kép. Jobb híján a betegségek hiányát szokás egészségnek tekinteni. De eszébe jut Önnek minden reggel hálát és örömöt érezni azért, mert éppen semmije nem fáj, nincs eltörve, eldugulva, kifordulva, megroppanva? Képes átütő boldogságot érezni azért a csodálatos puszta tényért hogy: él, és Önre is lesüt a Nap?

Az egészség még fogalmi szinten sem érdekel bennünket addig, míg egy komolyabb betegség nem veri bele az orrunkat az alapkérdésbe: miért élünk és halunk meg? Bizonyosan nem azért jöttünk a világra, hogy még nagyobb kuplerájt hagyjunk magunk után a Földön. A büszke emberi öntudat nem csak egy lehetőség az anyag fejlődés-történetében hanem felelősség is. A reánk örökített tudatot nem kihasználni, tágítani és fejleszteni a legsúlyosabb emberi felelőtlenség és pazarlás.

A nyugati pszichológia hagyományosan a pszichopatológiára épül. Beállítottsága betegségre irányul, a “normálistól” eltérő emberi viselkedésre fókuszál, és terápiás eljárásai egyféle normalizációt céloznak. Kevés választ képesek adni arra, hogyan lehetne a jót még jobbá tenni. Talán ennek is köszönhető, hogy teljesítmény orientált szemléletünk szerint az egyéni életút időskorban magától értetődően testi és szellemi hanyatlást hoz.

De mit tegyünk, ha egészségesek vagyunk, ám szeretnénk ezt tovább fokozni?

Merre induljunk, ha szellemileg jól működünk, mégis szeretnénk mentális lehetőségeinket tovább fejleszteni, és saját határainkat kitolni?

Miként éljünk, hogy az idős kor ne a demencia és leépülés, hanem a nyugodt bölcsesség irányába vezessen?

A kapitalista gazdasági stratéria túlélésre alkalmatlannak bizonyult, a fogyasztói kultúra pedig tönkreverte emberi kapcsolatainkat, szétzilálta a családokat és elrabolta tőlünk az értelmes, tartalmas életpálya modelljét. A túláradó ingertömeg érzékeinket eltompította, érzelmeink elhalványultak, ünnepeink megfakultak. Hagyomány helyett globális egyenkultúrát tolnak le a torkunkon, és miközben átgázol rajtunk a mega-multi-hyper-szuper úthenger, hajlamossá válunk elfelejteni: már nincsenek válaszaink születésre és halálra, élet értelmére. E válaszok nélkül pedig nem létezhet kultúra. Egyre több ember érzi át a külsőségekre irányuló életút ürességét, s ez ad táptalajt a jó értelemben vett belső út: az ezotéria felvirágzásához.

Mindannyian szabadságot kaptunk annak eldöntésére, hogyan tekintünk a világra, és hogyan éljük életünket. A kvantumfizika és idegélettan egységesen megerősíti, hogy a valóság csak a fejünkben létező illúzió, melyet sajátos percepciónk teremt meg. Alapvető sorskérdéseinkre csak akkor kaphatunk választ, ha kilépünk a körénk épített szocio-kultúrális paradigmából, és felelevenítjük ősrégi tudásunkat test és lélek, rész és egész viszonyáról. Sámáni szellemhagyományunk, zoroaszter és napkultusz, kaldeus és szufi tudás, őskereszténység és teozófia, jóga és buddhista bölcselet beszél egy olyan életről, ahol folyamatos tanulás és szellemi önfejlesztés adhat értelmet a születésnek és magyarázhatja szükségszerű halált, mely utat enged az új megszületésének.

A spirituális oldalon kevéssé nyitott keresőt is megnyugvással kell eltöltse a felismerés: a boldogság és boldogulás útja a legkorszerűbb idegélettani, pszichológiai tudományos ismereteink szerint is befelé vezetnek, az önépítkezés és önismeret technikáin keresztül.

A biofeedback lehetőségei messze túlterjednek betegségek orvoslásán és tünetek szüntetésén: az egészséget kínálják. A biofeedback gyakorló saját tudattalan énjének felfedezésére indul, a neurofeedback pedig döbbenetesen hatékony technikákat kínál az idegrendszerünk kapacitásainkat optimalizálására.

A megfelelő működési módok begyakorlása testi-szellemi csúcsteljesítményt garantálhat sportolónak, előadóművésznek egyaránt, az alfa-théta tréning drámai gyorsasággal vezethet el átütő spirituális felismeréseket hozó rendkívül mély meditatív állapotba, az önfejlesztő tréning és szüntelen tanulás pedig az öregedés folyamatát is más kontextusba helyezi.

A biofeedback és neurofeedback: a legkorszerűbb technikával és informatikával párosított agykontroll, ahol a tanuló nap mint nap közvetlenül láthatja gyakorlásának eredményét. Célja nem betegségek kontrollja. Célja maga az egészség!

 

Szűcs Zoltán

A rezgésekről

Már régóta érik bennem ez az írás. Ezt talán megint egy összefoglaló és tekinthetjük, hogy a meglévő információkat egy újfajta nézőpontból, és újfajta összefüggések mentén szemléljük.

Az első lökést egy régebbi cikk adta “Valóban éreznek a növények?” címmel. A lényegi rész abban áll, hogy egy kísérletben nagyon rövid lézerimpulzusokkal meglőtték a növény levelét, és figyelték a válaszreakciót. Kiderült, hogy a hatás szétterjedéséhez gyakorlatilag nem kell idő.
A cikk elsősorban a növények fényhasznosítási hatásfokára koncentrál, de ebből következik egy még sokkal fontosabb dolog:

Az információ egy élőlényen belül, nem csak az idegrendszer elektrokémiai impulzusaival, hanem más úton, sokkal gyorsabban is terjedhet. Eddig úgy vélték, hogy a kvantum-összefonódás jelensége csak nagyon ritkán, és speciális laboratóriumi körülmények között jöhet létre. Úgy néz ki, hogy élő szervezetben is előfordul, legalábbis a kísérleti eredmények ezt látszanak igazolni.

a cikk megtalálható itt:
http://www.idokep.hu/hirek/ereznek-a-novenyek

Joggal feltételezhetjük, hogy a hatás az összetettebb élőlényeknél és az embernél is előfordul. Persze más hullámhosszon, és komplexebb válaszreakcióval, hiszen itt a tudat reakcióival, és a vegetatív, illetve a feltételes-feltétlen reflex válaszreakcióival is számolni kell.

Kimatika:
A kimatika elsősorban a hanggal, és annak a fizikai tárgyakra gyakorolt struktúraformáló hatásaival foglalkozik. Ne feledjük a hang nem csak a hallható tartományban létezik, hanem vannak úgynevezett infrahangok (20Hz alatt) illetve ultrahangok (20KHz felett) melyet már nem hallunk, de jelentős szerepük van. Léteznek az ultrahangok feletti frekvenciák, amelyek frekvenciájukban már a rádiófrekvenciás tartományba esnek, de mégis mechanikai közeg közvetíti őket. (MHz-es tartomány, úgynevezett hiperhangok)

De nem csupán a frekvenciatartomány az érdekes. Az általános iskolában tanult “golyó a rugó végén” mechanikai modell meglehetősen elrugaszkodott a valóságtól. Egészen pontosan gyakorlatilag nem fordulhat elő. Ezzel a rezgő rendszerrel könnyű számolni, mert egy dimenziós. De a tárgyak 3 dimenziósak (és még nem beszéltünk az erőterek kölcsönhatásairól)

A lényeg az, hogy a VALÓSÁGBAN egy rezgés, ha egy 2 vagy 3 dimenziós anyagi közegen halad át, akkor ott deformációkat, elhajlásokat hoz létre, ezáltal az anyag ott hol összesűrűsödik, hol ritkul.

Egy rezgő lemezen például ilyen, és ehhez hasonló struktúrák alakulnak ki:

(A lemezre szórt finom porral jelenítik meg.)

Egyszerűbb (lineáris) esetekben a jelenséget az úgynevezett Chladni-formulával írják le.
http://en.wikipedia.org/wiki/Chladni%27s_law

A módszer, ha valós időben akarjuk megjeleníteni, meglehetősen számítás igényes, és erre a jelenlegi komputerek sem képesek. Más, kerülő utat kell választani, ahol az “analóg modell” elvégzi a “számítást” majd ezt újra lehet digitalizálni, az adatok feldolgozása, megjelenítése érdekében.

Miért is annyira fontos ez?
Az egyik előző írásunkban a “Meddig juthatunk el” című cikkben már említettük, hogy minden, a részecskék is, de a makroszkopikus rendszerek is, összhangban a természettel egyféle fraktál-szerű önmásoló, önismétlő struktúrában épülnek fel.

Amennyiben ezt egy rezgés (inkább rezgések) érik, és ez a megfelelő frekvenciákon és intenzitással, akkor az alapvetően megváltoztatja a besugárzott közeg struktúráját. Az is előfordulhat hogy egy külső hatások által “szétzilált” közeg újra strukturálódik.

És eljutottunk a legfontosabb meggondolásokig:

– Minden anyagi struktúra önismétlő (hasonló) alakzatokból épül fel és rezeg. Ez történhet makroszkopikus és mikroszkopikus szinten is.
– Ennek struktúráját külső rezgésekkel befolyásolni lehet. Vagy szétbontani, vagy újraépíteni, vagy csak megrezgetni…
– a hatás ugyanúgy létrejöhet nem mechanikai közegben is, amennyiben a közeg és a rezgés tulajdonságai ezt lehetővé teszi.
(Ez abból is következik, hogy a jelenség matematikailag leírható)

És ITT csatolunk vissza az első cikkhez amivel kezdtük. Ha feltétezhetjük, hogy van egy kvantum-szintű hatás az élő sejtcsoport között, mely között gyakorlatilag egy fénysebességet meghaladó sebességű kapcsolat van, ITT IS LÉTREJÖNNEK A REZGÉS STRUKTÚRÁK, csak sokkal nagyobb sebességgel, hogy ezt még jelenleg a legmodernebb műszerek sem tudják közvetlenül mérni.

Ez nem azt jelenti, hogy alacsonyabb frekvenciájú rezgésekkel nem lehetne rá hatni. A fraktál jellegű felépítés miatt, azaz a ön-másoló, hasonló alakzatok miatt az egymástól méretben nagyon távol álló struktúrák NINCSENEK ELKÜLÖNÜLVE és hatnak egymásra.

És el is jutottunk a Hermészi tanítás “ami fent az lent” egyik “műszaki” irányú megközelítéséhez. A tanítás ennél sokkal többet hordoz, mi most csupán kiragadjuk egy vetületét, ami a jelen meggondolásokkal kapcsolatban áll.

A képen nagyfrekvenciásan gerjesztett plazma látható. A plazmában sajátos struktúrák alakulnak ki, melyeknek minden elemét ma még nem tudjuk megmagyarázni.  Ez a legfrissebb kísérletsorozat eredménye 🙂

Értem ez alatt, hogy akár egy alacsony frekvenciájú rezgéssel, hanggal is lehet az anyag tulajdonságaira hatni. Ezt mi “frekvencia-alkímiának” neveztük el.

A mechanikai rezgések anyagra gyakorolt hatásaival Nikola Tesla is, és különösen Ernst Worrel Keely foglalkozott.
http://en.wikipedia.org/wiki/John_Ernst_Worrell_Keely

http://en.wikipedia.org/wiki/Tesla%27s_oscillator

Mit okozhat ez az anyagban (csak néhány kiragadott példa)
-az anyag mechanikai tulajdonságai megváltoznak (szétesik, megpuhul az anyag)
-gravitációs hatások (súlycsökkenés, súlynövekedés)
-felületi feszültség és sűrűség megváltozása folyadékoknál, különösen víznél (akit érdekel: Joe-cella effektusok)
-oldhatóság, kristályosodási hajlam megváltozása
-mikrobák (gombák, vírusok, baktériumok) elpusztulnak (Royal Rife munkája)
-végül, megfelelő intenzitás és frekvencia-komponensek esetén maga az anyag is szétesik, vagy egyesül más anyagokká. Tulajdonképpen ez maga a frekvencia-alkímia, mely lehetővé teszi az anyagok átalakítását és egyesítését. Nem véletlenül lesz ennek köze (majd amennyiben itt lesz az ideje) az. ún. szabadenergia-készülékekhez. Ezek -a legalaposabb utánajárás után- elektrokémiailag indukált alacsony energiájú nukleáris reakciókat használnak fel. Természetesen a frekvenciák és rezgés struktúrák beállítása elengedhetetlenül fontos.

Alkalmazás a gyógyításban
A hang-gyógyászatot valószínűleg az ember amióta létezik már használja. Hallottunk már az ének gyógyító erejéről. Eddig ez legenda, azonban megfigyelték, hogy a macskafélék, melyek dorombolnak a legritkább esetben kapnak daganatos betegséget. Amelyek nem tudnak dorombolni, azoknál az előfordulás gyakoribb. Azt is megfigyelték, hogy a daganatos betegség a legritkább esetben is csak a végtagokon fordult elő. Rájöttek hogy a macska, a saját hangszálait használva egy olyan gyógyító rezgést bocsájt ki, mellyel a saját testét rezgeti, ezáltal gyógyítja, illetve meg is előzi a betegséget.

A hangtálakat nem csak a Tibeti, de a kínai, és az Iszlám kultúrában is megtalálhatjuk. Nagyon rég óta használják őket az alternatív gyógyászatban. Abban a szerencsében volt részem, hogy a hatását saját magamon is megtapasztalhattam. Meglehetősen erős hatásúnak mondanám, más módszerekkel összehasonlítva, de ez valószínűleg egyén függő is.
http://en.wikipedia.org/wiki/Singing_bowl

Egy összetett élőlény teljes rezgésképe elképzelhetetlenül komplex. Egy élettelen tárgy, (ha nevezhetjük így) meglehetősen bonyolult struktúrával rendelkezik, de az élő szervezet, mint említettük a saját mikroszkopikus alkotóival egy összetett rendszert képez, ami között ráadásul kapcsolat is van. Ez egy fantasztikusan érdekes struktúrát épít fel, amit ráadásul a tudatosabb élőlények (ember, főemlősök, delfinek) tudatának mintázata még tovább színesít. (Mondja valaki, hogy ez az evolúcióval “véletlenül” keletkezett, és nem Valaki kitalálta 🙂 )

Amikor valaki arra adja a fejét, hogy gyógyítással, és emberekkel foglalkozik, akkor azt muszáj egységesen, komplexen kezelni. Nem hagyható ki egyetlen részlet sem. Nem elég csak a testtel, vagy nem elég csak a tudattal és az elmével foglalkozni. Ha nincs meg a probléma gyökere, akkor pontosan az önmásoló, önismétlő -alap- felépítés miatt a struktúra vissza fog térni eredeti formájába. Ezért újul ki a betegség, még a leggondosabb testi kezelés ellenére is. Vagy ezért gyógyul meg valaki orvosilag megmagyarázhatatlanul

Komplex frekvenciagyógyászati berendezés
A Rife-berendezését tovább fejlesztve született az ötlet.
A rezgéseket egészen az alacsony frekvenciájú hangtól GHz-ekig (mikrohullám) megvalósítja. Mindezt számítógéppel vezérelve, úgy hogy az egyes komponensek frekvenciáját, és arányait úgy választja meg, hogy az egyént közben folyamatosan visszaméri.

A folyamat, mivel rendkívül komplex, és csak részleteiben ismert, ráadásul benne vannak az egyén egyedi tulajdonságai mindenképpen a kezelő (Operátor) beavatkozását igényli.
Amennyiben kialakul egy egyéni program, akkor a program addig ismételhető, amíg maximális hatását ki nem fejti

A kezelő közreműködése NEM MEGKERÜLHETŐ. Ez a terület már az objektív és a szubjektív tudomány határa. Ez nem egy tabletta amit be kell venni (bár készíthető besugárzott tabletta, de ez csak egy apró részlet) Mindenképpen figyelni kell az egyénre, a válaszreakcióira, mind testi, mind mentális szinten. Mivel kimutatták hogy a megbetegedések száma, közel 100%-ban pszichoszomatikus, ezért nem győzöm ezt hangsúlyozni.

A visszamérés történhet EEG készülékkel (agyhullámok)

Biorezonanciás méréssel (egyfajta elektromos rezonancia)

HRV (szívfrekvencia-variabilitás), bőrellenállás, bőrhőmérséklet, respiráció (légzés) alapján történhet, csak hogy a legegyszerűbbeket említsem.

A berendezésben szeretnénk felhasználni a modern informatika adta lehetőségeket. Tehát ez azt jelenti, hogy az orvosnak nem feltétlenül kell jelen lennie a kezelésnél, a frekvenciák, a kezelési idők, hullámformák távolról is rátölthetőek a készülékre. De ez változatlanul nem helyettesíti az Operátor közreműködését, aki kezel, mér és figyeli a válaszreakciókat. Az orvos viszont nem utazhat ki mindenhová ahol kezelés van, így az eredmények kiértékelése akár távolról is megoldható.

Plazma-kimatika, kristály-kimatika
A kimatika kiterjeszthető más, speciális közegekre is. Ennek majd az energiakutatás, illetve a kommunikációs technológiák továbbfejlesztésében lesz jelentősége.

Itt is arról van szó, hogy azt a közeget, mely különböző struktúrák felvételére képes, különböző frekvenciákkal, frekvencia-komplexumokkal gerjesztünk.
A plazma, ritkított gázokban létrehozva, rendkívül érzékenyen reagál a külső behatásokra, elektromos, mágneses terekre. Ezáltal egy megfelelő vezérlő rendszerrel különleges rezgés módosuk hozhatóak létre, amelyek megfelelő intenzitás esetén különleges folyamatokat indíthatnak meg. Ennek egyik formája az anyag oda-vissza alakulása más anyagokká, ami az alkímia egy nagyon speciális formája az úgynevezett periodikus transzmutáció. Aki sikeres, hosszú távon működő, és szabályozható szabadenergia-készüléket épített, az ezt az elvet alkalmazta, még ha nem is feltétlenül tudatosan.
A téma bővebb kifejtése egy következő cikk tárgyát képezi, a téma nagysága és összetettsége miatt.

Ne gondoljuk hogy ez irányban a Földön nincsenek pl. katonai jellegű kutatások, de ezeknek pont nem az emberek segítése a célja 😉

ui. Én nem vagyok orvosi végzettségű, és nem is célom az írással elvenni azok kenyerét akik ebben a témakörben nagyságrenddel több tapasztalattal rendelkeznek. Pusztán érdekes összefüggésekre világítok rá.

Roskó Farkas

Meddig juthatunk el?

Az alábbi írás az utóbbi jó pár év tapasztalataiból jött össze. Ez természetesen nem csak az én érdemem, – mert, – mindenki adott hozzá, akivel valaha is találkoztam.
Azt hiszem abban is egyet értünk hogy a fizikai megvalósulás gátja elsősorban mi magunk vagyunk. Amíg a személyiségek, az egyéni vágyak, félelmek rossz irányba vihetik a kutatást addig nem is fog megvalósulni. Egy erő uralása mindig felelősséggel jár. És ez, egészen bizonyos hogy szellemi védelem alatt is áll. Ahhoz túl fontos. Arra kellett rájönnünk, hogy senki nem fogja megoldani helyettünk. Lehet várni valamiféle csodára vagy külső beavatkozásra DE… a feladat lényege – és ez már az én személyes meglátásom – valamiféle szolgálat.

Természetesen egy ilyen úton benne van a bukás lehetősége is. És itt jön a másik nagy csapda. Nincs olyan hogy rossz, nincs olyan hogy elrontott élet, vagy elcseszett dolgok. Nem lehet elrontani. A felsőbb én valamiféle olyan térben van, ahol minden egyszerre, egy időben történik. Pusztán az elme választ egyet a végtelen lehetőségek közül. Az elme számára kell lineáris időben széthúzni előre és hátra, hogy a múlt-jelen-jövő élményét, a 3D világban megtapasztalhassuk. A kvantummechanika már rájött erre, hogy a megfigyelő alapvetően befolyásolja egy folyamat kimenetelét. Amíg a hatások kicsik, ezt közvetlenül nem tapasztaljuk. De ha a hatások nagyobbak…

Alapvető kérdés: Miért is van szükség technikai kütyükre, és energetikára? (tér, vagy vákuum-energia, vagy ingyen-energia – nevezze mindenki annak, aminek jólesik) Túl most mindenféle társadalmi problémán és összeesküvés-elméleten, az emberiség fejlődése egy folyamat. Nem válik pusztán szellemi lénnyé egyetlen pillanat alatt. A fejlődése, ha nem is lineáris, de folyamatos. Tehát még egy jó pár ezer évig fogunk itt munkálkodni a fizikai síkon. Ahogy Charon mondaná; – Az is látszik, hogy a mi generációink egy furcsa átmeneti kor gyermekei.

Egy kis áttekintés

Nikola Tesla
Talán Tesla volt az, aki energetikában az egyik legnagyobb hatást gyakorolta, mint feltaláló. Bár a végső rendszer nem valósult meg, de a váltóáramú rendszer nélkül a világ nem ott tartana ahol most.
Tesla már korábban is érzékeltette, hogy a kortárs tudósok elképzelése a térről, időről, anyagról nem fedi olyan jól a tapasztalatokat, amit ő a saját kísérleteiben látott. Az pedig egy még ritkább adottsága volt, ami nagyon keveseknek adatik meg, hogy ezt TISZTÁN látta, mert az ezek alapján végzett kísérletek működtek is.

Meg vagyok győződve hogy az idős Tesla, amikor találkozott egy Indiai jógival, akkor szellemileg is nagyon helyre került. (Megkeresem majd a nevét) Gyakorlatilag ugyanazt tudta már, csak egy más nézőpontból. Nem véletlenül innentől nincs egyetlen jegyzet, szabadalom sem.
Ezért van, hogy a Tesla-autót, vagy egy nem Földi típusú kommunikációs berendezést, amit szintén csinált, egyszerűen meg nem történtnek tekintenek. Tesla is átélt idő-nélküli eseményeket, az egyiket egy áramütés során, melyet az egyik tekercstől kapott. (meg lehet találni a jegyzetében) Biztos vagyok benne hogy mindent tudott, de tisztában volt a dolog veszélyeivel, a saját helyzetével.

A Philadelphia kísérletben való részvétele szintén vitatott. Maga a kísérlet sem történt meg hivatalosan. Úgy tudom ebben Neumann János is részt vett, mert a megfelelő hullámformák előállításában számítástechnikai feladatok is voltak!!! Nem véletlen hogy nem készült jegyzet, és aki szellemileg is bele akar nézni, hogy mit csinált Tesla Bácsi, – vagy káoszt, vagy semmit sem fog találni. Van ennek egy beépített védelme, olyan, mint ha egy számítógépes program lenne. Bizonyos feltételeknek teljesülnie kell, hogy a zár kinyíljon.
Ez a zár – és most válik érthetővé miért húztam olyan hosszúra a bevezetőt – az, hogy képes-e több ember úgy összejönni, hogy a motiváció közös, és ez kizárólag a szolgálat, és a segítség. (persze az egyén részére ez továbbra is tapasztalás és tanulás)

Henry Moray
Moray volt még az, aki dokumentáltan is sikerre vitte a dolgot. Ő Salt Lake City mellett élt. Azt tudni kell, hogy ott az 50-es években nagyon erős vallási közösség volt (és van ma is) Egészen biztos vagyok benne, hogy Moray is kapott megfelelő szellemi beavatást. Kapcsolatuk Teslával nem bizonyított, egyetlen elköpött félmondatot találtam a levelezésükből, hogy Tesla nem hitt neki, hogy megcsinálta 😉
Fulgur barátom is azt gyanítja, hogy a fiatal Moray eljárt Tesla előadásaira, és abból merített infót. Ő lehetett azon kevesek egyike, aki valóban megértette a lényegét miről is beszélt Tesla.
Moray berendezéséről most csak nagyon röviden annyit, hogy egy közepes méretű fadobozból közel a legfejlettebb változatban 50KW-nyi energiát képes volt kivenni. A berendezést hivatalosan is vizsgálták.
Nem vagyok benne 100%-osan biztos hogy Moray tisztában volt az ELMÉLETI működési elvvel. Meg tudta építeni a készüléket, és évek hosszas munkájával tovább fejleszteni. De pl. kollégái az Eyring Co.-nál nem is értették miről beszél.

Ez annyira tipikus mintázat, hogy szót kell ejtsek róla. Meg sem tudom számolni hányszor tapasztaltam ezt az érzést. Nem értik miről beszélek, mert nem akarják. Valami belül nem akarja. – Ezt erőltetni nem lehet, – ez nem egy általános iskolai “kötelező olvasmány”.

A Moray-t tönkretevő cég, akik először a barátai voltak, MA IS LÉTEZIK! És szerintem elég fura hely… Moray azon kevés szerencsések közé tartozik, akiket legalább nem tettek el láb alól. Tesla mérnökei, bedolgozói eltűntek, hallgattak. Akkor az FBI lefoglalta az összes aktát, jegyzetet. Ebből 2 éve csepegtettek valamit, de ez csak a közvélemény megnyugtatására szolgált. Mi is ebből a tanulság? Vannak ugyan technikai problémák, de ezek egy kutató számára kihívások, érdekesek. Ami SOKKAL nehezebb, magunkon dolgozni, úgy hogy ez az emberi összhang megvalósulhasson, mert a “fejlettebb” kütyük szintjét csak így érhetjük el.

SZINTÉZIS
Nos ilyet, ebben a témában még sosem csináltam. No de vágjunk bele. Itt már nem fogom a bizonyított elmélet, teória, időrendiség határait betartani. Ez egy téma újra összegzése, szintézise, némi tisztítás után. Nagyjából helyére kerül minden. Ha ez nem történt volna meg, eszem ágában sem lenne ezeket leírni.

Honnan az energia?

– A kozmikus sugárzásból. Az elektromágneses spektrum igen széles. Hangfrekvencia, ultrahang, hosszú-közép-rövid-ultrarövid-mikrohulllámok-terahertz-infra-látható-ultraibolya-XUV, röntgen-gamma-kozmikus csak hogy frekvencia-sorrendben említsem. Az alsóbb frekvenciák többé-kevésbé ismertek. Energetikai szempontból most annyit kell tudni, hogy modulációként a felső frekvenciák tartalmazhatják az alsókat. És ebből vissza is alakítható, nemlineáris eszközök segítségével (pl. dióda, és bizonyos plazma eset)

Amit még tudni kell. Az univerzum fraktál-szerkezetű. Ez a mi nézőpontunkból (figyelem nagyon leszűkített nézőpont!) azt jelenti, hogy sosem egyetlen frekvencia, és fázis van jelen, hanem több, melyek ismétlődéseket (periódus) és soha meg nem ismétlődéseket (káosz) tartalmaz. Ebből mi egy keveréket látunk, ami egy fraktál, ami tartalmaz ismétlődő és kaotikus részeket. Ennek összessége a zaj, amit sistergésként hallunk a rádióban, és hangyákként látunk a TV képernyőn.

A fraktál-szerkezet elfedhet egy másikat, össze-szövődhet vele, rezonálhat vele, átfedések és diszharmóniák követhetik egymást. Ez is egyfajta rezonancia lehet, de már egy magasabb szintű.
A művészek-ösztönösen- tudják ezt. A hangszerek harmóniája-vagy épp disszonanciája is pontosan innen ered. A harang is ezért szól szépen vagy sem. Pedig itt már messze nem egy frekvenciáról beszélünk. Ezek azok amiket elkezdhetünk forma-rezonanciáknak nevezni.

És most jön a csoda, amin már egy hívő materialista is elcsodálkozik. A természeti formák is ilyen elveket követnek. Meglepő módon a makró és mikroszkopikus világban is. Egyszerűen magától megjelenik a geometria. Sokszög-halmazok jelennek meg, egymásban forogva, egymáshoz kapcsolódva stb. Érdekes lenne ezt a jelenlegi molekuláris fizikával, a röntgen-difrakciós kristályszerkezet rajzolással, és a saját tapasztalatokkal összevetni.

Ez is nagyon fontos volt megérteni, hogy kicsit más szinten kell gondolkodni, kicsit “feljebb”, összetettebben, ha ezeknek a ketyeréknek a működését az ember meg akarja érteni. És ami a legmeglepőbb, hogy a kontraszt a hagyományos egy frekvenciás, és sík szemlélethez képest, – óriási.

Ez szellemileg olyan, mint ha egy-a szivárvány minden színét tartalmazó festményhez csak egyetlen színű festékünk lenne elkészíteni.

A technika ezt széles-sávnak nevezi. Érdekes módon a tudati széles-sáv is pontosan így működik. Nagyon meglepő volt számomra, hogy itt már nincs különbség. Csak EGYETEMES törvények vannak (az adott síkon belül persze) olyan nincs hogy ezen a tartományon igaz, máshol nem. Ezt a fizikusok találták ki, ha valamit nem tudtak megmagyarázni (pl. feketetest-sugárzás probléma)

Konverzió

Bizonyos mértékig az élő szervezetek is használják a körülöttünk lévő energiát. Legalább 300 neve van, chi, prána,mana, életerő, bioenergia,  s a többi.
Számos vita volt már, hogy mennyi is egy élő szervezet, vagy – akár az ember energiamérlege. Még ha feltételezzük, hogy a megevett kaját az enzimek 36,8 fokon “égetik el” ami önmagában is egy kémiai csoda, hogy képes – állítólag 90% körüli hatásfokra. Hadd legyek vulgáris, “seggbe dugja” a termodinamikát.
Léteznek Indiában, de máshol is a világban – különleges képességű emberek, akik nagyon minimális táplálékfelvétellel képesek egészséges életet élni.

A rovarvilágban rengeteg olyan faj van, ami méretéből, és aerodinamikai tulajdonságaiból adódóan NEM REPÜLHET, DE MÉGIS MEGTESZI… Mi ez? gravitációs effektus? Hmmm… Ebbe most nem akarok belemenni, de akit érdekel, olvassa el Viktor Grebenikov magyarra fordított cikkét, és lepődjön meg nagyon 🙂

És most jön a fogós kérdés… Jogunk van-e kihasználni, jogunk van-e konvertálni, az általunk kívánt formára az ide érkező – elképzelhetetlenül nagy energiájú – kozmikus sugárzásokat?
Itt megint vissza kell csatoljak a bevezető részre – attól függ. A dolognak szellemi védelme van. Nagy disznóságot biztosan nem lehet elkövetni, mert azért csúnya seggbe rúgás jár…

És most jöjjön, – mert mindenki ezt várja, – a konverzió technikai része. 🙂

Ezt persze nem lehetne megérteni az előzetes bevezető nélkül, ezért épülnek egymásra a dolgok.
A feladat, a bejövő nagy intenzitású, ámde igen nagy frekvenciájú kozmikus sugárzást átalakítani, alacsonyabb frekvenciájúra, mely már kölcsönhatásba tud lépni az anyaggal.
Ennek első és legtriviálisabb megoldása egy áthangolt napelem lenne, mely azt veszi. No igen. Létezik a köztudatban az úgynevezett “japan rod” nevezetű szabad-energiás berendezés, – ez két rúdból áll, mely között nincs semmi összeköttetés, a két rúdon le lehet venni 100W nagyságrendű teljesítményt.
Ez szép és jó, de egyáltalán nem olcsó, és nem hatékony. A rudak egy kb 40 összetevős ötvözetből állnak, köztük szerves anyagokból. Az egésznek az a célja, hogy a FIZIKAI anyag hatáskeresztmetszetét, az átmenő müon-fluxusra megnövelje. Müonoknak hívjuk ezeket a részecskéket, melyek jelen pillanatban is megszámlálhatatlanul nagy mennyiségben áramlanak át rajtunk, a legkisebb kárt sem okozva, mert nem lépnek kölcsönhatásba az anyaggal.

Miért?

Mert más a struktúrája. Mások a freki-összetevői, más a fraktál-szerkezete.
A konverzióra az élő szervezet is képes. Egyelőre csak gyanítjuk hogy mennyire a DNS kettős spirál antennája a konverter. Vagy valahol a sejthártyában felhalmozódó töltések, melyek nem a szokott módon viselkednek (itt a mai napig hemzsegnek a biofizikai anomáliák) Nem véletlenül kutatják ennyire…

Létre kell hozni egy olyan struktúrát, egy ötvözetet, és olyan kristály-formába, (kristály) de legalábbis rendezett struktúrába (rezonáns plazma, vagy mechanikailag rezgő ferrit) melynél a hatáskeresztmetszet megnő, több nagyságrenddel. A “japan rod” berendezésnél kb 25.000-szeresére. Bizonyos fémek pl. már önmagában is kiváltják a hatást.

Apropó ötvözet… Senki nem tudja mi a túrónak az élő szervezetnek vitaminok, és nyomelemek. Nagyon kis mennyiségben kellenek, de elengedhetetlenek. Enélkül nincs élet. Ezek egyfajta mikro-ötvözőként viselkednek, én úgy hívom tunerek, finomhangolók. Segítik a rendszert pontosan behangolni, hogy a frekvenciákra rezonálni tudjon. Csak megjegyzésként; Szerintetek milyen tudása volt annak, aki ezt megalkotta? …hmm? Ezt lineáris gondolkodással megközelítve, fel sem foghatjuk.

A többszörös konverzió
Meglehetősen érdekes trükk az biztos… A kozmikus sugárzás nagyon messze van a fénytől, de a mi általunk hőn áhított elektronoktól (béta-sugárzás) is. Többszörös konverzióval kell a megfelelő frekvenciára alakítani. Na most itt egy elektronikával vagy rádiótechnikával foglalkozó ember szívgörcsöt kap, mert mint említettük, egy SZÉLESSÁV-ról, és struktúrával rendelkező valamiről van szó.

És itt visszacsatolok Tesla zsenialitására, de az ősi Tibeti mesterek zsenialitására is. A misztikus számok számtalan ősi írásban megtalálhatók. A lényeg az, hogy a konverterünket úgy kell vezérelni, TÖBB, MEGFELELŐEN BEÁLLÍTOTT frekvencián, hogy a konverziós lépések, egy újabb rezgés struktúrát alkossanak.

Ezt vizuálisan úgy kell elképzelni, mint ha belső fogazású fogaskerekek kapcsolódnának egymásba. A legbelső gyorsan forog, forgása közben egy körkörös mozgást is végez, hajtja az eggyel nagyobbat, és így tovább a végtelenségig. A mágneses analógiája ennek az úgynevezett Hamel-motor.
(Figyelembe kell venni, hogy a szerkezet valójában egy forgó-rezgő fraktál, a fogaskerekes példa a vizuális szemléltetést segíti – várom a javaslatokat a vizuális megjelenítésre, akár 3D modell)

Ha a frekvenciák jól vannak beállítva, akkor a nemlineáris konverziós eszköz, elkezdi lépésről lépésre lekonvertálni a sugárzást, úgy, hogy ezt periodikusan, több lépésben teszi lefelé. És ha az általunk kívánt tartományban megjelenik a kimeneti teljesítmény, akkor azt vissza lehet vezetni a rendszer vezérlésére.

DANGER
A rendszerből nyert (konvertált) energiát visszavezetve, az elkezd felpörögni, és ha nem szabunk neki határt egészen extrém jelenségek is bekövetkezhetnek, melyek nem csak fizikai veszélyekkel járnak, hanem a kísérletező szellemi épségét is veszélyeztetni. A lényeg, hogy ezeken a vizeken jó, ha van valaki, aki tudja irányítani a csónakot.

Megint csak a bevezetőre hívnám fel a figyelmet, hogy az erőt, a bölcsességnek kell kontrollálnia.

Mit kell kutatni?
Anyag ötvözeteket, kristályokat, plazmát, ezek speciális, állóhullámos (azaz strukturált) változatait, esetleges kereszt-effektusok, – azaz meg lehet-e egyszerűbben csinálni a konverziós ciklust? (szenzoroknál jól jönne) mágikus számok, mágikus frekvenciák. Ez alatt azt értem, hogy amit mágiának nevezünk, az maga az élet és ami létezik annak van frekvenciája. Vizsgáljuk, hogy a különleges egymáshoz viszonyított arányoknak, – melyek összességében egy harmonikus rendszert adnak ki, – milyen oktáv, vagy dimenzió-törvényei vannak. És ebből a rendszerből, ráadásul többet létrehozva,l mint a részek összessége.

További lehetőségek
Erről nem ebben  a részben írnék, mert az intézeti portfólióban már említettük ezeket. A lehetőségek skálája hihetetlen széles, nagy részük sci-fi be illő…

(folyt. köv.)

Roskó Farkas

Az “M” titkai

A megismerés lehetőségeivel széleskörűen foglalkozunk, ezen az oldalon. Sok szó esett már a fényről, a semmiről, a mindenségről. Igyekszünk az összefüggésekre felhívni a figyelmet. Közvetetten és közvetlenül is. Mint ahogy a jó tanítás kapcsán megjegyzik, hogy: – A legtökéletesebb tanítás az, amikor emlékeztetjük a másikat arra, hogy – Te is ugyanilyen jól tudod. Felfogni, megérteni, nem lehet kötelező érvényű. És mint ahogy ezt “ragozzuk” az utóbbi napokban, – ez csak lehetőség. Hiszen nyilvánvaló, hogyha nem is a tudomány, de annak egyre több képviselője tér vissza az okult ősi tudáshoz, amit ma hivatalosan tacit tudásnak neveznek, mert nagyon sokáig szeretünk “hazabeszélni” és új köntösbe álcázni a mindig is valót.

Azt tudjuk, hogy a fénynek valamiben terjednie kell. Ráadásul a fénynek csak egy nagyon kis szeletét érzékeljük. Próbálunk eszközöket készíteni arra vonatkozólag, hogy az érzékelésünket mérhetővé tegyük, anyagilag tágítsuk. Mivel magunkból indulunk ki, azaz a lineáris agyműködésünk lineáris felfogásából nehezen “emeljük be”, hogy esetleg a vizsgálatunk tárgya nem lineáris. Sötét anyagnak azt a valamit tekintjük, amihez képest a fény által az érzékszerveink és műszereink, valami megismételhető produkcióra képesek, ami szintén lineárisnak kell hogy legyen. – Mert hiszen csak a lineáris gondolkodásnak van szüksége ismétlésre és gyakorlásra, no meg visszaigazolásra… – Természetesen bizonyos önkényesen választott határokon belül. Viszont hogyha az agy egy több síkú transzformátor állomás, akkor a legtökéletesebb eszköz arra, hogy eszköze legyen annak, – Akik vagyunk, – Aki képes és szándékozik használni is egy kicsit nagyobb százalékban. De ezt inkább nevezhetnénk már egyfajta kvantum-gondolkodásnak. A megismerhetőséget, a “nyitott, egyéni megközelítésű” fizika és szellem általi megértéséhez, ajánljuk szeretettel a következő sorokat.

“- Az M-elmélet felfedezése hatalmas elméleti siker, és mindenképpen fontos mérföldkő a fizika területén, de feltehetjük a kérdést: megold-e bármit is a húrelmélet eddig megoldatlan problémáiból? Igen is, meg nem is. Figyelemre méltó mélységekbe sikerült betekintenünk a dualitás-hálózat segítségével, de továbbra is sok a kérdés. Amit viszont nyertünk, az egy konzisztens logikai struktúra, mely utat mutat a világegyetem mély megismerése felé.

Az M-elmélet határán sorakoznak az eddig felfedezett húrelméletek és a szupergravitáció, de az elmélet magját olyan rész képezi, ahová jelenlegi közelítő módszereinkkel csak igen nehezen juthatunk el. Az biztos, hogy az M-elméletben a részecskék tulajdonságait hordozó vibráló elemek többdimenziós felületekként jelennek meg. Ezek a 11 dimenziós tér-időben lebegő membránok változatos dimenziószámúak lehetnek egytől kilencig. Az egydimenziósak a húrok, a kétdimenziósak a membránok, az e fölöttieket pedig p-bránnak nevezik (ahol a p a dimenzió számot jelöli).

Tehát akármi is legyen az M-elmélet, azt már tudjuk róla, hogy különböző dimenziószámú kiterjedt objektumokat tartalmaz. Vannak azonban ezek közül – a húrelméletek paramétertartományában – különlegesek is. A legfontosabbak mind közül bizonyára az egy-bránok, azaz a húrok. Ezek kiemelkedő szerepe könnyen megérthető, ha megpróbáljuk kiszámítani, hogy mekkora energiákra van szükség ahhoz, hogy egytől különböző dimenziószámú felületeket hozzunk létre. Az M-elmélet kutatói kimutatták, hogy az egy dimenziótól különböző dimenziószámú p-bránok tömege fordítottan arányos a húrcsatolási állandó értékével.

/A tudósok már a XIX. század utolsó éveiben elkezdtek elektromos és mágneses terekben gondolkodni. A XX. század közepén pedig kiderült; hogy az, amit üres térnek hittek; nagyfrekvenciájú kozmikus energiák szövedéke, más szóval a tér gigászi erők foglalata, amelyek minden talpalatnyi helyet kitöltenek. Üres tér nincs. Az okkult tudomány és a legújabb fizika végül megállapította a térzónák reciprok értékét. Felfedezték, hogy a térzónák nem egyenlő feszültségűek. Wictor Charon/

Minden dimenziónak megvan a maga specifikus ereje, azaz az összes kiterjedt objektum a felírt húrelméletek közelében borzasztóan nehéznek adódik (a Planck-tömegnél nagyságrendekkel nehezebbnek). Így az elemi részecskék fizikájánál ezeknek jelenleg nem sok hasznát fogjuk venni (de másutt igen).

Az M-elmélet viszont túlmutat a húrelméleteken. A határesetek közelében a legkisebb energiájú p-bránok húrként jelennek meg (vagy azzá tekerednek fel), de az elmélet szívében léteznie kell egy olyan paraméter tartománynak, ahol a p-bránok is könnyebbekké válnak, és beleszólnak a hétköznapi részecskék tulajdonságainak alakításába is. Ennek a tartománynak a feltárásáig még nagyon hosszú utat kell megtennie a kutatóknak.

Hogyan birkózik meg az M-elmélet a fekete lyukakkal?

Azt már korábban láttuk, hogyan lesz úrrá a húrelmélet a mikroszkopikus tartományt kitöltő kvantumhab veszélyes fluktuációin. Van azonban még néhány olyan tartomány, ahol a korábbi elméletek érvényességüket vesztik.

Ezek közül a leghíresebb a fekete lyuk rémisztő szingularitása. Itt az általános relativitás elmélete kudarcot vall, ha az eseményhorizonton belüli történéseket próbáljuk megmagyarázni segítségével. Az M-elmélet sajátos módon nyújt segítséget a probléma feloldozásában. A korábban tárgyalt Calabi-Yau tereknek van egy speciális tulajdonsága, amit orbifold-transzformációnak neveznek. Ennek során egy adott Calabi-Yau tér szakítás nélkül átvihető egy másikba, miközben a fizikai törvények sehol sem sérülnek meg. Az orbifold-transzformáció segítségével kimutatható, hogy a Calabi-Yau terek közül sok különböző megjelenése ellenére is ugyanazt a fizikát testesíti meg (hasonlóan a húrok dualitásának elvéhez). Andrew Strominger 1995-ben kimutatta, hogy az a fekete lyukak keletkezésekor zajló folyamat, ami a relativitáselmélet sima háromdimenziós terét elszakította, a Calabi-Yau alakzatba tekeredett extradimenziós tér-időt „mindössze” orbifold-transzformációra kényszeríti. Azaz a fekete lyuk eseményhorizontján nem lép fel végtelen tértorzulás, így nem alakul ki valódi szingularitás. Mindettől függetlenül a hatalmas koncentrált tömeg átszakíthatná a teret, de az M-elmélet arra is megadja a választ, hogy miért nem történik ez meg.

A fekete lyuk anyaga az elmélet szerint parányi húrokból áll. Ezekből a parányi húrokból igen sok préselődik egy igen kis tértartományba, ezért a részecskék gravitációs mezejének energiája összeadódik, és egy olyan igen nagy energiát képviselő három-bránt hoz létre, mely gyakorlatilag beburkolja a fekete lyuk eseményhorizontját (akár a narancsot a csomagolóanyag). Ezen a három-bránon esnek csapdába az egydimenziós anyagi húrok, és többé nem is tudnak elszabadulni. A véges kiterjedés nagyenergiájú objektum jótékonyan megóvja a Calabi-Yau teret attól, hogy a csapdába ejtett anyag nulla méretű kis ponttá (szingularitássá) húzza össze.

10. ábra
AZ ORBIFOLD-TRANSZFORMÁCIÓ

Az S. W. Hawking által felfedezett fekete lyuk „sugárzás” is könnyen magyarázható az M-elmélet keretei között, ha figyelembe vesszük, hogy a fekete lyukat beburkoló három-brán felületén a kvantumos „nyüzsgés” továbbra is meghatározó. A fluktuációk következtében a felület közelében rengeteg virtuális húrpár jön létre, amelyek egyik fele kijuthat a térbe, a másik pedig negatív energiájával csökkenti a brán összenergiáját. Ha a brán kis tömegű, mérete is kicsi, akkor a felületének kvantumos hullámzása nagyobb, gyorsabban sugárzódik szét az energiája. A nagy tömegű fekete lyukak ellenben hatalmas három-bránt hoznak létre, melyen a kvantumos fluktuációk is kisebb mértékűek. Az M-elmélet tehát egyezésben áll Hawking elismert munkájával is.

Végezetül még egy fontos dolgot szeretnék megmutatni az M-elmélet végtelen tárházából. A kvantumhab problematikájánál zárójelben megjegyeztük, hogy a Planck-hossz alatt egyszerűen nem beszélhetünk a tér és az idő létezéséről.

Ehhez a megállapításhoz szintén a húrelmélet összefüggései vezettek el, méghozzá a graviton tulajdonságainak a megértése. Említettük, hogy a Dirac által kidolgozott kvantum-elektrodinamika szerint az elektromágneses vákuumot fotonokból álló diszkrét mező tölti ki. A gravitációs mező azonban a téridő szövedékének görbüléseként nyilvánul meg, tehát a téridő szövedéke nem más, mint graviton rezgési mintázatú húrok rendezett tömege. Nem egyszerű ezt elképzelnünk, de ha a húrelmélet igaz, akkor az egész világegyetem egyetlen briliáns szimfónia, ahol a teret és az időt annak köszönhetjük, hogy „szférák zenéjére” a húrok szigorúan rendezett mintázatok mentén egyszerre járják táncukat. Ebből következően ha olyan mérettartományban vizsgáljuk a világegyetemet, ahol a „rendezett mintázat” nem figyelhető meg (a húr hosszával összemérhető távolságokon), egyszerűen nincs értelme sem térről, sem időről beszélni, hiszen maga a rendezett mintázat hozza létre a teret.

Összefoglaló gondolatok

Tekintsünk vissza a fizika XX. századi történetében tett lenyűgöző kalandozásunkra. Láthattuk, hogy a század elejére megérett a helyzet arra, hogy a lezártnak hitt newtoni világkép alapvető axiómáit megkérdőjelezzék a tudósok. Az évszázad első éveinek elméleti és kísérleti felfedezései két teljesen egyedülálló elmélet kialakulásához vezettek. A relativitás elve megmutatta, hogy a Newton által elképzelt térszemlélet csalóka, és a megfigyelők szimmetriájának feltételei egy négydimenziós rugalmas tér-idő szerkezet létezését követelik meg. A részecskefizikusok az anyag mikroszkopikus tulajdonságait kutatva azt találták, hogy a Newton által feltételezett szigorú folytonosságot sem „támogatja” az anyagi világ. Továbbá az is világossá vált, hogy a részecskék világát nem a szigorú ok-okozati összefüggések, hanem valószínűségi összefüggések irányítják.

Mind a relativitás, mind a kvantummechanika óriási sikereket ért el, de a tudósok nem akartak elődeik hibáiba esni, ezért kutatni kezdték az elméletek érvényességének határait. Hamarosan felfedezték, hogy a megalkotott elméletek bizonyos körülmények között ellentmondanak egymásnak, azaz valami még mindig nincs rendben a modern fizikával. A megoldás keresése a fizika leggyümölcsözőbb korszakát eredményezte. Részint a szerencse, részint a kitartó munka eredményeképpen a század 70-es éveire felmerült, hogy a problémák feloldozásához a newtoni fizika utolsó nyomait, a pontszerű részecske közelítést is át kell adni a múltnak. A húrelmélet tehát szinte mindenben szakított a XIX. századi világképpel. Figyelembe veszi a relativitás elvét, egyesíteni igyekszik a természet minden kölcsönhatását, szakít a folytonossággal és a determinisztikus világképpel, letesz a kiterjedés nélküli részecskék létezéséről, és eddig ismeretlen feltekeredett dimenziókat vezet be. Ennek a sok új elemnek a beépítése teszi annyira megnyerővé a húrelméletet, de ez is a fő problémája. A részletesség ára a számítások bonyolultságának növekedése. A húrfizikusok sokáig el is vesztek a közelítő számítások útvesztőiben, mígnem a XX. század végére a világegyetem szimmetria-tulajdonságainak felismerése segítségével megnyílt az út egy eddig ismeretlen tartomány: az M-elmélet felé.

A húrelmélet tehát nem a fizika fejlődésének a végét hozta el, mint ahogy annyian remélték, hanem valami teljesen új, eddig ismeretlen dolog előtt nyitotta meg az utat. A tudósok ismét hatalmasat léptek előre a világ megismerésében, mégis sokan úgy érzik az M-elmélet hasonló változások előszelét hordozza, mint amilyet annak idején a relativitás elmélet hozott a newtoni fizikában. Ki tudja, hány új, egyre részletesebb képet mutató ablakot lehet nyitni még a valóságra. Lehet, hogy végtelen sokat, de legyen bármilyen különös is az a hely, amelyre a tudósok bukkannak, ne feledjük, ez a világ nem más, mint az univerzum, ahol mi is élünk.”

Csaba Zoltán

Az időszemlélet felszabadításával párhuzamosan meglazul a másik nagy posztulátum zárlat alkotó jellege is. A dolog lényegét tekintve, többé a térszemlélet sem az a börtön, melynek a mechanikai fizika kezdetlegesebb elméletei beállították. Az újból felfedezett pszichikai tér, s a régebbi metafizikai kiterjedés, a biológia térfajták gondolatával egyesítve, eddig megfoghatatlan koncepciók befogadására teszi alkalmassá tudatunkat. A mai fizika elgondolásai alapján joggal feltételezhetjük, hogy nemcsak négy, öt vagy még több, hanem számszerűleg meg sem határozható létszámú koordináta létezik és még állandóan újabbak vannak kialakulóban. /Itt a tér fogalmát meglehetősen lazán kezeli a szerző, több különféle kiterjedéssel kapcsolatos fogalmat szintetizálva./ Ezek a magasabb térkoncepciók pedig az időposztulátum integrációjával együtt az általunk ismert Univerzum minden hibáját kiküszöbölhetik, s a problémákat olyan mértékben oldják meg, amilyen tempóban az egyének szellemi energiái a felső létsíkok félanyagi régióiban kiterjednek. A térszemlélet szinkronizmusa megnyitja az ember útját a hiperkozmikus világok felé. Wictor Charon

– Több gondolkodó is felvetette már, hogy nem lehet újat kitalálni, csak emlékezni. Az igaz, hogy a jelenlegi korhoz, mindig igazítani kell a megfogalmazási rendszereket, de nem lehet figyelmen kívül hagyni írott történelmünk, olyan szegmenseit, amelyek valóban forrásként használnak minden kor újítói. És akkor még nem is tárgyaljuk ebben az összefüggésben a prehisztorikus történelmünk nem letagadható, de konzekvencia nélkül hagyható kulturális örökségeit. – Ez már tényleg sok lenne azoknak, akiknek, – ahogy Szentgyörgyi Albert mondaná, – “befagyott az agyuk”. Charon azt is mondja, hogy Az ezredforduló tudományának részlet-szintézisei csődhöz vezettek, mivel egyetlen koordinátának a törvényeit próbálták kiterjeszteni a Világ egészére. És hogy az új fizikus generációnak nem okoz majd különösebb akadályt, hogy az elődök által okozott problémákra konstruktív megoldások szülessenek.

Az új fizikus generáció, rugalmas hangolódási képességével egyre több mai kutató rendelkezik, bár a hangolódás “hozott” lappangó, nem kifejezetten tudatos fókusz következménye. A több-síkú gondolkodás megismerésével és alkalmazásával viszont ez a problémának nevezhető feladat is automatikusan kiküszöbölődik. – Egyébként meg ezt a “küszöb-törvények” garantálják is. A “küszöb-törvények” az ember szellemi pasportját, hangolódási képességét, frekvencia halmazát jelenti.

Murzsicz András

Mire is vagyunk képesek?

“Minden élőlényben van egy rész, amelyik önmagává szeretne kiteljesedni. Az ebihal békává, a hernyó pillangóvá, a megtépázott lélek teljes emberré. Ez a spiritualitás.”- Ellen Bass. Kaotikus, ám elképesztően termékeny korban élünk. Ahogy a nyugtalan állatok megérzik a közelgő földrengést, úgy érezzük mi is, hogy hatalmas változás van készülőben. Olyan átalakulás kezdetének vagyunk tanúi, amilyenre évezredek óta vagy talán még soha nem volt példa a Földön. Mind ugyanabban a cipőben járunk: – most tanuljuk, hogyan kell alkalmazkodni a tudatosság magasabb frekvenciájához. Egy olyan világból, ahol megtanultuk, hogyan lehet okossággal és akaraterővel áthidalni a köztünk és a többi ember között tátongó állítólagos szakadékot és megszerezni, amire szükségünk van. Most átlépünk egy másikba, ahol energiarezgéssel rendelkező lényekként szoros kölcsönhatásban állunk a többi vibráló, rezgő lénnyel. Magunk mögött hagyjuk az Információs Korszakot, és átlépünk az Intuíció Korába, amely komoly átalakulást jelent világszemléletünkben.  Penney Peirce

Wictor Charon írja valahol, hogy az Egregórák az általuk teremtett világgal szembesülve tudták, hogy nem tökéletesek. Azt hiszem így van ez az emberekkel is. – Tényleg csak ennyire volnánk képesek? A fizikai sík anyaga, még a tudósok is belátták, hogy önmagában az Ősrobbanáshoz sem volt elég, s hogy a látható anyaghoz, egy csomó nem látható szuperszimetrikus részecske kapcsolódik. Tudományosan kimutatott tény, hogy a jobb halántéklebeny stimulálása által különleges, intuitív élmények keletkeznek. Ezek sokkal mélyebb és mégis jóval tágabban értelmezhető tapasztalatokat produkálnak, mint amit a felszíni tudat képes értelmezni. Természetes és mesterséges ingerek, folyamatosan érnek bennünket, ezeket nem is tudnánk letagadni. Ez az, ami a civilizációnkat megteremtette. Először volt a Geocentrikus világkép, aztán lett a Heliocentrikus világkép, ami meg most van az az Egocentrikus világkép. És ez így van jól, de nem ebben fogjuk megtalálni sem az Istent, sem a végső válaszainkat. Így sem a teret, sem az időt nem lehet megérteni. A bölcsesség működési mechanizmusa a megismerésre, a megfigyelésre és a megértésre épül.

Nemsokára a vallás, a tudomány és az ember is el fog jutni oda, hogy nem csak a saját érzékszerveihez, birtokolható, lineáris logikájához képest vonja le a konzekvenciáikat. Az Ősrobbanás is csak azért „történt” mert a tudósok gondolkozása időben lejátszódó folyamat eredménye. Ötven év múlva, már ez a nézet is, – általánosan tekintve is csak meghaladott tézis lesz. Az érzékszervek eredő frekvenciája megegyezik az Univerzum anyagi frekvenciájával, ergó az ember jelenlegi gondolkodási, érzékelési szintje nem teszi elérhetővé, hogy kilépjen egy tágabb valósághalmazba. Ide is vonatkozik az a törvény, mely azt mondja; Hasonlót a hasonlóval lehet megismerni. Tudományunk egyre inkább feszegeti a külső világegyetemünk határait, s ez azt hozza magával, hogy az ember változni kényszerül. A sötét, vagyis az „ismeretlen” anyag tartja össze és egybe a galaxisunkat és határozza meg magát az életet. A tudomány hivatalosan a mai napig nem tud erre semmilyen elfogadható magyarázatot adni. – Egyébként meg ezen, simán túl fogunk lépni, mint már annyiszor, de szép lassan mégis visszakanyarodunk az ősi tudáshoz, hiszen már régóta ebből merítünk. /Ezeket a párhuzamokat figyelemben tartjuk blogunkra felkerülő írásoknál is./ A világegyetemünk mintázata, vagy a Galaxisfüzérek szövedékei a filamentek visszavezetnek a bennünket az időtlen intuitív tudáshoz. /Thorwald Dethlefsen pl. ezt vertikális gondolkodásnak nevezi./ Minden filament galaxisok millióit, milliárdjait tartalmazza, s ezeket szintén a sötét, vagyis az ismeretlen anyag tartja össze. Ez az ismeretlen nagyon összetett tudatalakzat-háló a gravitációs és a gyenge kölcsönhatás látható kontúrjaiként közelíthető meg legjobban az emberi elme számára.

A minőségek örökké áramló kavalkádja, nem szorítható tér és időbeli keretek közé, csak egy sík szempontjából vádolva az Ősrobbanással. – Ez maga a szellem, hiszen az sem látható, csak hatásaiban érzékelhető. Míg kívül keresünk, – mindig nagyobb és nagyobb, átfogóbb rendszereket találunk és ha csak a részletekre fókuszálunk a teljesség igénye nélkül borítékolva van, hogy nem a valóságot találjuk meg. Klasszikus fáma; amikor a sötét szobában tapogatják az elefántot és azon vitatkoznak, hogy csak az általuk tapasztalt dolog a valós. Egészen addig feszítjük a húrt kívül, ameddig valami belül is megváltozik. – Szembesülünk a belső végtelenségünkkel is. – Istenien nagy felfedezés ez. És emellett törpül el, szelídül meg igazán a hétköznapi ego. S ha máskor nem is, de ilyenkor megértjük az “alázat” lényegét. Hogyan léphetnénk hát ki a kozmoszba, ha a gondolkodásunk nem tudja felfogni, átölelni ezeket a hatalmas és mégis parányi távlatokat. És hol vannak már olyankor a fizikai test érzékszervei, amikor a szellem, a kozmikus állampolgárságát kapja vissza. – Valóban igaz, hogy valami olyasmihez vagyunk iszonyatosan közel, aminek semmi köze a távolsághoz.

De térjünk vissza egy pillanatra még a transzkraniális kognitív tudományra. A kognitív idegtudomány arról szól, hogy a megismerésnek mik az idegrendszeri alapjai. – Vajon mikor lesz az, amikor belátjuk, hogy a világegyetemmel egyetemben az agy is holografikus, képalkotó működési mechanizmussal rendelkezik. Anyagként, analitikusan kezeljük az agyat, s nem foglalkozunk azzal, minek is a kivetülése. Egyenáramú /tDCS/, vagy mágneses /TMS/ ingerléssel a halántéklebenyeken az agyféltekék működése módosítható. Ennek az egyik eszköze pl. a kreatív sapka, amit a Discovery science csatornán is bemutattak. Ugyanitt volt arról is szó, hogy a közbülső halántéklebeny stimulálásával sokkal gyorsabb a tanulási folyamat, illetve a tapasztalatszerzés. – Ezt természetesen katonai alkalmazás keretén belül vizsgálták és ha bevallják, ha nem,  tulajdonképpen a koherenciahossz frekvenciáival játszanak. De mi lesz ennek az eredménye? – Hiszen csak fizikai síkon belüli érdekekről beszélhetünk ebben az esetben is.

Jelenpillanatban a holografikus értelmezésben az információt, két dimenziósnak tekintik, ami egy felületet alkot, s ez verődik vissza az agyi receptorokon keresztül értelmezve. Ugorva egy nem köztudott párhuzamra. Csikszentmihályi flow-ja is kétdimenziós értelmezésben kerül ki például a vezetőképzések “elitjeinél” és itt zárjuk be a kört. – Egy plusz dimenzióként értelmezve, a floow egy mélységi tengelyt jelent valójában és így alkotja a filamentek tudatalakzat-hálóját, spirál-szövedékét és itt keresendő a sötét anyag, sötét energia értelmezhetősége is, de ehhez már intuíció szükségeltetik, azaz egyfajta nonlineáris, intuitív látás. /Ezzel a témával már érintőlegesen foglalkoztunk az Intenzív spirálok sorozatban/- Most, hogy egyre inkább szakadnak fel Maya fátylai, az egyre töményebb pszichikai nyomás következtében, – be fogjuk látni, hogy még a szivárvány is ebből az ismeretlen, – racionális aggyal nem megismerhető valóság-felfogásból táplálkozik. Hogy ez túl komplex? Túl intenzív? Nem elég érthető? Mindenesetre kutatásainkat az intuíció irányába folytatjuk, annak minél teljesebb megismeréséért.

Különböző utakat járunk. Lehet kemény, kényszerítő élményeken keresztül is tapasztalatokat szerezni, lehet elébe menni a sorsunknak, de valamikor mindannyian bensőnkből fogjuk tudni és élni, hogy mit jelent az intuíció, a dimenzióváltás. – Erről beszél ez a hölgy is.

“http://www.ted.com/talks/lang/hun/jill_bolte_taylor_s_powerful_stroke_of_insight.html“

Murzsicz  András

Kristálypogramozás I.

Vágjunk bele a közepébe, ha már foglalkoztunk a kvázikristályokkal is.

A magasabb frekvenciájú információ, mindig felül írja az addig esetlegesen alkalmazott programokat. – Ez az élet minden területére vonatkozik.

Nézzünk először egy hasonlatot; Ha egy elsötétített szoba ablakát nappal kinyitjuk, a világosság el fogja árasztani a szobát. Tovább menve, ha egy kivilágított szoba ablakát éjjel kinyitjuk, szintén a világosabb rész fog aktív lenni, s nem a sötétség fogja elárasztani a szobát. Ugyanez minden síkra érvényes. A tisztább, kristályosabb, fénytelítetteb információ, mindig hat az Őt körbevevő térre, s nem csak a térre, hanem az időre is. Ezek a kvantum fizika alapjai is, de erről már több írásunkban is esett szó.

A “kristályosabb” szóra egy pillanatra még kitérnék. Nevezzük most pszichikai síknak azt a dimenziót, ahol mint alkotó a gondolkodásra képes egyedek, szintén teremtőképességekkel bírunk. Azt beláthatjuk lassan, hogy nem a lineáris gondolatfűzés az egyetlen teremtő erő világegyetemünkben. – Sőt. Más, magasabb rendszámú dimenziókban, oktávokkal magasabb tudati tevékenység valósul meg. Ezt azért nehéz mélységében magunkévá tenni, mert az emberi agy szintén termel kristályokat és erről se túl sokan tudnak.

Agyhomok (lat. acervulus). Az agyban, a mellső ikertestek közt foglal helyet az úgynevezett tobozmirigy (glandulapinealis), melynek belseje rekeszekre van osztva. Ezeknek a közel gömb alakú rekeszeknek belsejét finom receháló tölti ki, melynek belsejében az agyhomok található. Az agyhomokot gömbölyű vagy szederalakú, többnyire szénsavas mészből és foszforsavas magnéziából álló szemcsék képezik, melyekben a hamurészeket szerves alapanyag tartja össze. Jelentősége az agyhomoknak még nincsen tudva.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Azt le se tudjuk tagadni, hogy a világegyetem hat ránk, mint ahogy mi is hatunk a bennünket körbe vevő térre. Amit nem ismerünk, az az, hogy milyen mértékben, hogyan és miben nyilvánul meg. Vegyünk egy tényt a Buddhizmus területéről. Már régóta ismeretes, hogy a Buddhizmus megvilágosodott gyakorlói, amikor el lettek hamvasztva, – köveket kristályokat hagytak hátra. Ezeket ereklyékként tartják nyilván, s a Föld nagyon sok pontján, köztük Magyarországon is, többször be lettek mutatva. Platóni testek alkotják, vagy esetleg kvázikristályok? Azt beláthatjuk, hogy az “egyhegyűség” ami a megvilágosodott emberek sajátja állóhullámként viselkedik ebben a jellemzően transzverzális létezésben. Ergo, az agyhomok nem marad mindig agyhomok, bizonyos esetekben, bizonyos pszichikai orientáció esetén klaszterizálódhat.

A skalár hullámok esetében is, a modulált frekvencia, szintén virtuális oktávokkal, rezgéstartományokkal, dimenziókkal rendelkezik. Ezt a mi esetünkben egy hiper-szélessávú plazma generátor is tudja segíteni, illetve intenzívebbé tenni, ha már egy zakatoló társadalomban létezünk. De az állóhullámok használatával találkozhattunk már Egyiptomban is, ami mint tudjuk egy másik kultúra volt. /Erről már feltettünk egy videót a Charon Stabilizátor első részében./ Pusztán az információ minősége, mint program alkalmazása lehetővé teszi, hogy az indító energiát, információ formájában vegyünk igénybe. Ennek szintén megvannak a fokozatai, frekvenciái. Ha ez nem rendelkezik térbeli “akarati szórással,” akkor jöhetnek létre állóhullámok, ami a kristályok kialakulását és a kristályprogramozást is lehetővé teszi. A kristályok elsődleges és végleges prioritásként ezt folyamatosan sugározzák, mivel az általunk ismert gondolati tevékenységgel nem rendelkeznek, mint ahogy Buddhista ereklyéknek az esetében is megfigyelhető. Ja! – Egyébként Taron, a Kőrösi Csoma Sándor emlékparkban lehet évente egyszer találkozni Velük, – remélhetőleg.

– Nagyon sokan szeretnék tudni, hogyan is lehet kristályokat programozni? Miként is működik ez a fajta programozás és egyáltalán, – tényleg működik?

A magasabb fizika is arra a belátásra fog jutni lassacskán, hogy amit keresnek a sötét energia és a sötét anyag címszó alatt, az maga az önszerveződés. Az az anyagi világ melynek részesei vagyunk, s amit létezésnek nevezünk holografikus állóhullám lenyomatok, illetve mintázatok. Azt tudjuk, hogy nagyon sok helyen használunk kristályokat szilárd és manapság már a nanotechnológia megjelenésével folyékony formában is. A nanotechnológia is már kvantum fizikai kölcsönhatásokra helyezi a hangsúlyt, működési mechanizmusát illetően. De tegyünk itt is egy kis kitérőt.

– A lényege az, hogy információs kapcsolatot tartson fenn a részek között, az anyagon belül és hasonló paraméterekkel rendelkező anyagok között is. Mint tudjuk az információ, mint olyan a tudomány vetületében, kétdimenziós koordináta-szerkezettel bír, ami a holografikus mezőn rajzolódik ki. Ebből fakad a következő szint, amikor ezt a térérzéket egy mélységi tengellyel bővíthetjük… A koordináták közötti kapcsolati rendszer a nanotechnológia alapja.

Ez történhet:
– Mechanikailag
– Optikailag
– Elektromosan
– Mágnesesen

És az állóhullámok mentál-pszichikai koordinátáiban, mely ha belegondolok, akkor ok-okozati viszonylatrendszerben, a felsorolt első négy kategória okaként is jelölhető.

Nanométerűnek olyan méretű és önálló funkcióra képes szerkezeteket értünk, amelyekben a fizikai törvények klasszikus megközelítése átadja helyét a kvantumfizikának, kémiának, tehát ahol az építőelemek (atomok, elektronok, stb.) kvantumos kölcsönhatásai a lényegesek.

Nanotechnológiának a nanoméretek mikro szintjén megtapasztalható, és önszerveződéssel kialakuló funkcionális tudatalakzatok, koordináta-rendszerek strukturális technológiáit definiáljuk. – Egyébként ide sorolhatóak a fraktálok is, no meg a mélytengeri radioláriák világa is, melyről említést tesz Wictor Charon is. Erre is ki fogunk majd térni. Tehát az „önszerveződés” mint a tudomány eszköztárába beillesztett  megfigyelés, melyet az amorf és kristályos megjelenés anyagi szintű “intelligenciája” tesz lehetővé. Ennek az önszerveződésnek a saját síkjukon aktív törvényei vannak, melyek nagyban meghatározzák biokémiánkat és fizikai felépítésünket.

Még egyszer; – Tévedés azt hinni, hogy az a folyamat, amit a ma jelenlevő emberfajta általában gondolkodásnak nevez, az a  legmagasabb tudati tevékenység, melyet ismerünk. A jelenlegi emberi gondolkodásának biokémiája is hullámmozgásra épül. Térbelileg kettős, azaz biner, az időben változó, váltakozó jellemzőkkel bír. De térjünk vissza oda, hogy mitől is működhet egy program. Minden információnak van tér és időbeli terjedése, ami minden esetben egyfajta tudatalakzatot alkot. Az adott információs “mezőirányultság” a mi esetünkben a programozó fókuszától erőteljesen függ.

Bizonyos frekvenciák elérése esetén lehet Siddhinek nevezett képességgel is kristályokat teremteni, mert nem csak a fizikai kompresszió az ami ezt lehetővé teszi. A jelenlegi alkalmazott tudomány ezt már alkalmazza kb. a hetvenes évektől kezdve lásd például a Swarovski kristályokat melyeket mi is alkalmazunk a Charon Stabilizátor esetében is. Ám a Siddhi, még akarati energiára épül. A differenciál diagnosztika megkülönböztet kétfajta hatást ebben az értelmezésben. Ezek szerint van akarati hatás és állapot hatás.

Csak az érdekesség miatt megjegyzem, hogy a radzsasztáni sivatagban egy barátommal, Robertóval másfél hónapot töltöttünk el és volt szerencsénk találkozni egy Sadu Babával, aki Siddhi volt és nem is csak kristályt, meg hamut teremtett. Fel tudott mutatni mást is… – Ott volt tőlünk másfél méterre, csak ketten voltunk  “nyugatról jöttek”, a szemünk majd kiesett azért, hogy leleplezzük, ha már egyszer “befutott a csőbe,” hiszen nem olyan helyen találkoztunk vele, ahol bármiféle turista látványosság, vagy egyéb “cirkusz” lett volna várható. /- Emlékszem a Camel-boss, akitől béreltük a tevekaravánt, meg a srácot aki főzött nekünk, – folyamatosan pampogott, hogy nekünk miért nem jó arra menni, amerre a normális turistákat szokta vinni. Ezzel csak azt szeretném jelezni, hogy nem a turista paradicsomokat kerestük. Ez a Baba sem ilyen helyen bukkant fel, s Szuszu a házigazdánk szerint nagy szerencse még csak találkozni is Vele./ – Szóval visszatérve az élményünkre, – egy sima egyszerű kopott cuccban volt, de ami meggyőzött, az a szeme volt…

A félreértések elkerülése érdekében nem Sai Babáról beszélek. Ez a lélek nem választott olyan börtönt, mint Phuttaparti, vagy Shirdi. /nem biztos, hogy jól írtam ezt a két városnevet, de most nincs kedvem utána nézni./ Lehet, hogy sok embert fogok megbántani ezzel, de akkor is kiírom magamból ha már egyszer belecsúsztam a személyes hangvételbe. – Amikor Sai Babához is elmentünk, akkor csak egy megtört Embert láttunk, aki elfogadta, beletörődött már abba, hogy az emberek nem abban hisznek, amiben ő, hanem benne. Végigcsinálta a színházban a rá kirótt szerepet, de már akkor is látszott rajta, hogy búcsúzik, menni szeretne. Elfogadta, hogy Ő is csak egy lépcsőfok azoknak akik még kívül keresnek.

folyt. köv.

Murzsicz András

Valós idejű skalárhullám-detektor

Az intézet  célul tűzte ki egy olyan szenzor kifejlesztését, mely sokoldalúan alkalmazható:
– a vitalizáló, immunerősítő készülék (CharonStab és PlazmaGenerátor) hatásának visszaellenőrzésére,
– az összes elektromágneses készülék emberre és élőlényekre gyakorolt pozitív és negatív hatásának vizsgálatára,
– a víz minőségének vizsgálata az élőlényekre gyakorolt hatás szempontjából,
– extraszenzoros és médium személyek hatása a vízre és különféle anyagokra,
– a természetben zajló spontán energiaváltozások vizsgálatára,
– egy adott „hullámminta”  beazonosítására.

A szenzor fejlesztése abból indult ki, hogy az élő szervezetek nagy része víz. Mintegy 75%-a. A víz nagyon érzékenyen reagál az őt érő elektromágneses hullámokra, de nem csak erre. Masaru Emoto japán kutató a „Víz Üzenete”c. Könyvében érdekes dolgokat ír erről.  A különféle természetes és mesterséges vizeket emberek, szimbólumok és egyéb behatások hatásának tették ki.  A vizet megfagyasztották, és egészen különleges jelenség derült ki: A kristály szerkezete az említett behatásokra nagyon érzékenyen reagál…

Különleges szenzor

Az ötlet abból indult ki, hogy a vizet (ill. Mintát) periodikusan meg kellene fagyasztani, és fel kellene olvasztani, miközben a hullámok érik.  A víz kristályokat pedig egy digitális mikroszkóp fotózná. A periodikus megfagyasztást-olvasztást legcélszerűbben egy ún. Peltier-elemmel lehet megtenni. A Peltier-elem egy félvezető rétegekből álló lap, mely elektromos áram hatására az egyik oldalról a másikra hőt képes szivattyúzni. Több Peltier-elem egymásra helyezésével a két oldal közötti hőmérsékletkülönbség akár –60C is lehet. Fontos hogy a Peltier-elem másik oldalán egy nagy hőkapacitású test (réz vagy alumínium tömb+vízhűtés) legyen, hogy az ne melegedjen át, vagy ne hűljön le túlságosan, mert az eszköz károsodhat.

Kaszkádolt Peltier-elemek

A szenzor következő változata akár másodperc alatti időfelbontásban is tudja mutatni a vizet  ill. mintát érő hullámok hatását.  Ilyet eddig még senki nem csinált. A mintákat és a Peltier-elemeket egy forgó réztömbre erősítettük. Az egyes mintákat egy digitális mikroszkóp fotózza, és küldi a PC-nek elemzésre. A jó minőségű képek érdekében a mintákat villanófény világítja meg, mivel a minta csak rövid ideig tartózkodik a mikroszkóp látóterében. A réz vagy alu. tömb biztosítja az egyenletes forgást, a rezgésmentességet, és a megfelelő hőkapacitást. A tápfeszültség nagyfrekvenciás induktív úton jut el a Peltier-elemekhez, hogy ne kelljen csúszóérintkezőket alkalmazni.

A detektor tömbvázlata

A detektorban rejlő lehetőségeket azt hiszem nem kell ecsetelnem.  Vizsgálható vele egy emberi minta is (vér, vizelet, nyál stb.) de növényi minta is.  Vizsgálható hogy az adott személyre milyen hatással van pl. a Plazma Generátor , vagy a MindTuning system, vagy egy külső szeméy hatása, a hangrezgések, elektromágneses hullámok stb. Mivel a rendszer a gyors feldolgozás miatt visszacsatolható, képes megkeresni a hatásos frekvenciákat. Ilyen rendszer még nem létezik a világon.

Az In-Situ valós idejű skalárhullám-detektor képes láthatóvá tenni az ember tudati tevékenységének (tudati energiák változásának) és más „finom” energiamezőknek az élő szervezetekre és a fizikai valóság egyéb elemeire gyakorolt hatását. Mivel a folyamatot szeretnénk nyomon követni, mégpedig valós időben, ezért olyan szerkezetet kellett kitalálni, amely képes arra, hogy valódi visszajelzést adjon, és mindezt tetszőleges mennyiségben, sokszor egymás után.

Foglaljuk össze milyen területeken használható?

– az összes elektromágneses készülék emberre és élőlényekre gyakorolt pozitív és negatív hatásának vizsgálatára (pl.: gyógyászati eszközök, mobiltelefon, elektroszmog hatásai),
– a víz minőségének vizsgálata az élőlényekre gyakorolt hatás szempontjából,
– a természetben zajló spontán energiaváltozások vizsgálatára,
– egy adott „hullámminta” beazonosítására,
– élelmiszer minőségének ellenőrzésére.

Milyen előnyöket kínál? Képes láthatóvá tenni azokat a folyamatokat, illetve hatásokat, amelyek a „finom” energiák hatására következnek be az emberben, növényeinkben, vagy bármely élőlényben.

Néhány kutatási alapkérdés:

Energiagyógyászat: segít megkeresni az adott szervnek vagy betegségfajtának leginkább megfelelő frekvenciát azáltal, hogy láthatóvá teszi az egyes frekvenciák közvetlen hatását.

Egészségvédelem: segít kiszűrni a számunkra káros környezeti hatásokat. Például láthatóvá teszi, hogy milyen és mekkora mértékű sokknak teszi ki a szervezetet egy mobiltelefon, egy számítógép, egy magasfeszültségű vezeték stb. jelenléte az élettérben.

Biztonságtechnika: képes detektálni a tudati tevékenységünkre esetlegesen káros, illetve hasznos mesterséges sugárzásokat.

Élelmiszer-biztonság: laboratóriumi felszerelés nélkül, már a szállításkor, a helyszínen kiszűrhető, hogy az adott élelmiszer megfelel-e az élelmiszer-biztonsági előírásoknak. Például: Paradicsom-e a paradicsom, vagy csak úgy néz ki; – látott-e termőföldet a saláta, vagy vízben, mesterséges fényben, mesterséges tápanyagokkal lett termesztve; a zöldség műtrágya- és permetezőszer-tartalma megfelelő-e, stb.

Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához további fejlesztések szükségeltetnek, így ezek a közeljövő feladatai lesznek.

Roskó Farkas

Fogyasztáscsökkentés I.

Ez a lehetőség az egyik legkönnyebben megvalósítható energiatermelő, vagy hatékonyságnövelő módszer. Jelenleg belsőégésű motorokat leggyakrabban járművek meghajtására,   (autó, tehergépjármű, hajó stb) vagy pedig szükség-áramforrás meghajtására (aggregátor) használnak.  A módszer mindkét esetben használható, beleértve a szintén a portfolióba tartozó Kogenerációs és kavitációs erőműveket is.

Az autókban a vízbefecskendezés már az 1800-as évek vége felé ismert. Bánki Donátnak is van egy ilyen szabadalma, aki többek között a karburátor (porlasztó) feltalálója A vízbefecskendezést a II. világháborúban is alkalmazták a repülőgépeken, illetve ma is használják pl. versenyautókban. A kereskedelmi forgalomban nem terjedt el, az autógyárak egy-két kivételes esettől eltekintve nem használják. A vízbefecskendezés eredeti formájában többlet üzemanyag hozzáadásával is jár, de megnöveli a motor fajlagos teljesítményét. Azonban a lelkes feltalálók rájöttek, hogy „valami nincs rendben” azaz a motor teljesítményére aránytalanúl nagy hatással van a kis mennyiségű beszívott vízgőz.  Sokan az elbomló víz (hidrogénre és oxigénre) másodlagos robbanásának tulajdonítják, vagy pedig elfogadott az a nézet is, hogy a kisebb fajsúlyú benzin „kiül” a vízcseppek felületére, és sokkal nagyobb égési felületet hoz létre. Hasonló a jelenség, amikor forró égő zsírba vizet cseppentünk. Eredmény: hatalmas tűzgömb…

Mire is jó ez?
Hétköznapi nyelvre lefordítva autókba, egyéb járművekbe, melyben belsőégésű motorok vannak, beszerelhető egy olyan berendezés, mely víz hozzáadásával drasztikusan csökkenti a fogyasztást.  A kutatás jelenlegi fázisában 40%  körüli fogyasztáscsökkentést céloztunk meg. Az autó üzembiztos működéséhez a gyújtásrendszert ki kell egészíteni, és a motorvezérlési paramétereket is módosítani kell.  A rendszer az első próbálkozások szerint költséghatékonyan beépíthető. A rendszer dízelmotorokba is beépíthető, mely főleg a kereskedelmi szállítójárművek használatánál hozhat jelentős megtakarítást. Itt valamivel kevésbé csökkenthető a fogyasztás, de vegyük figyelembe, hogy a dízelmotor hatásfoka eleve sokkal jobb!

Bővebben…
A jelenség sokkal erősebb annál, hogy pusztán a víz hűtő, vagy felületi hatásának tekinthessük.  Ennél jóval nagyobb energia szabadul fel.  A plusz energia nagy része a víz szerkezetében keresendő.  A víz ugyanis nem csak az általános iskolában tanult H2O -V alakú 109 fokos molekulaszerkezetet veszi fel, hanem, úgynevezett óriásmolekulákat „cluster”-eket alkot. Ezek többféle formában előfordulhatnak.  Amikor ez a struktúra felbomlik, akkor energia szabadul fel.  A víz a természetben való áramlása során újra rendeződik, melyben segíti a nap sugárzása, a párolgás, és a folyóvizekben létrejövő örvények. Ahhoz, hogy egy belsőégésű motor meghajtására is használható legyen, nem elég pusztán a víz strukturális szerkezetének változására alapozni. Több effektust kell egyszerre létrehozni, hogy a felszabaduló többletenergia impulzusszerűen, és nagy menyiségben szabaduljon fel. Ezek a kiegészítő eljárások:

-a vízgőz előmelegítése és/vagy PMC reaktor
-hidrogén hozzáadása
-plazmagyújtás ill. speciális gyújtás használata

A PMC (vagy GEET) reaktort Paul Pantone találta fel. A lényege az, hogy a motorból kijövő forró kipufogógázokat munkára lehet fogni.  A szabadba menő „hulladék” hőt többféleképpen is lehet hasznosítani.  A legcélszerűbb az lenne, ha valamilyen trükkel magának a motor meghajtására lehetne újra használni. A trükk az, hogy hogy a forró vízgőz-benzin (vagy egyéb szerves éghető anyag) keverékét a reaktorcsőben vezetik végig, melyet a kipufogógáz fűt.  A keverék egy adott hőmérséklet fölött éghető gázokra bomlik.  Ezáltal egy visszacsatolás jön létre, mely által a rendszer összhatásfoka sokat javul.  A reakció nem megy ilyen könnyen végbe, ezért a reaktorban egy mágneses vasrúd is el van helyezve, mely a forró ionizált részecskéket spirálmozgásra késztetni, megnövelve ezáltal a hatásos keresztmetszetet

A hidrogén hozzáadása nagymértékben segíti a folyamatot.  A hidrogént vízbontással nyerjük, az autó vagy a segédberendezés elektromos rendszeréből. Amit fontos megjegyezni: Nem kell sok hidrogén, ez csak az égést, és a reakciót segíti, könnyen gyullad, és nagy az égési sebessége.  Az égési sebességet egyébként is korlátozni kell, mivel a motort benzin vagy gázolaj égésére tervezték.  Ezért nem is szabad sok hidrogént belekeverni.

A plazmagyújtás, egy speciális, megnövelt energiájú gyújtás. A meglévő gyújtógyertyára a régi gyújtórendszer mellett egy másodlagos kört kell csatlakoztatni.  Ez a gyújtás a 60-as évek óta ismert.  Ma is használatos nagyobb gázmotoroknál, és a Dragster versenyautókban, bár nem pont ebben a formájában.  A plazmagyújtás lényege az, hogy a gyújtótranszformátor nagyfeszültsége először átüti, és vezetővé teszi a gyújtógyertya hézagai között a gázt. Ez egy darabig még vezeti az áramot, így lehetőség van, hogy egy jóval nagyobb (kb. 100x energiájú) impulzust lehessen átküldeni a rendszeren.  Ez a jóval nagyobb plazma, azonkívül hogy egy lökéshullámot, és UV impulzust is létrehoz, eleve körülbelül egy 5x nagyobb lángfrontot indít el, mint a hagyományos gyújtású motorban.  Ezáltal javul, és gyorsul az égés, és ami a legfontosabb, erősen víztartalmú, szélsőséges keverési arányú keveréket is meg lehet gyújtani. A normál benzin/levegő keverési arány 1:14,1.

folyt. köv.

Roskó Farkas

 

 

 

Az érzékelés mélységi fokozatai

“Az újkori hermetika egyik járatlan ösvénye az intenzitástan. Ez a ma még teljesen ismeretlen tudomány valamikor a nem nagyon messzi jövőben, minden emberi értékelés alapja lesz. Ki fog derülni ugyanis, hogy a Tér és Idő koordinátái elégtelen meghatározói a Biosz finomabb tartalmainak. Számtalan élőlény él egymás mellett ugyanabban a térrendszerben, de már az időt tekintve gyakran évszázados, egyéb kvalitásokon mérve pedig évezredes divergenciák vannak individuumok között. Ha viszont a kvalitás klauzúrát vesszük alkalmazásba életjelenségek vizsgálatánál, a Biosz kiterjedése évmilliós mélységeket mutat differenciák formájában.

Látunk egymás mellett öt embert és öt állatot. Felületes szemléletre nincs közöttük nagy eltérés. Mindegyik hasonló életfunkciókat végez. Az élet legismertebb karaktervonásait sorban feltaláljuk rajtuk. Lélegzenek, táplálkoznak, növekednek, szaporodnak, születnek és meghalnak. Szerveiket létsíkjuknak megfelelően használják. Belülről nézve azonban a tíz élőlény tíz világsziget, melyek fölépítésében és funkciológiájában hatalmas intenzitáskülönbségek vannak.

Mindannyian jelen vannak ugyanabban a térben, és a hely csillagászati idő tartalmai szerint is egyidejűleg tevékenyek. Mégis az egyik szangvinikus, magas vérnyomású, optimisztikus karakterű; a másik melankolikus temperamentum, alacsony vérnyomású, pesszimisztikus alkat, akinek számára nem tiszta öröm a létezés. A harmadik flegmatikus, alacsony érzékenységű, kritikus szellem, sok humorérzékkel. A negyedik ember kivételes lángelme, aki gyorsabban gondolkodik, mint a többi, évezredes konzekvenciákat képes pillanatok alatt levonni, tervei, elképzelései messze a jövőbe mutatnak. Egyszerű fizikai jelenségek láttára frappáns ideái támadnak. A másik három ember által észre sem vett folyamatokból korszakalkotó törvényszerűségeket tud kivonni. Ha örül, érzései erőteljesebbek, fájdalmába kozmikus filozófia szövődik. A zseni napok alatt éveket, hónapok alatt évszázadokat, évek alatt eónokat élhet át. Vagyis ugyanaz az idő a funkciók intenzitása szerint más és más tartalmat ad.

Nem igaz, hogy a létezés definíciója öt esetben egyformán a puszta térbeli jelenlét által van determinálva. Valójában az előbb említett példáknál az eltérés a funkció intenzitásában rejlik. Egyik ember ugyanabban az időben csak negyed annyira él, mint a másik. Van, aki az élet ezerszeres intenzitását kapja őseitől örökségbe. Más karakterek viszont nem is érik el az intenzitás azon küszöbét, ami a Homo Sapiens rendes nívója.

Mitől függ az életintenzitás? Vajon ez is kizárólag energia kérdése?

Ez nem egészen a helyileg ható energiakoncentráció folyománya. Ha valahol, úgy itt csakugyan szellemi kvalitásokon fordul meg a dolog. A fizikai konstitúció kevéssé befolyásolja tevékenységünk intenzitását. Szellemi szempontból véve a matériát magas frekvenciájú intellektuális energiák szervezik és irányítják. Az anyag vagy a fizikai síkon megkötött erő önmagában tehetetlen, mennyiségi faktor. Az ember biológiai alkatában intellektuális képességek magjai szunnyadnak. Ezeket ismételt összevonás útján ki kell emelni lappangó állapotukból, ami után lényegüket a nekik megfelelő organikus kapun keresztül napvilágra lehet hozni.

Az intenzitástan jövendőbeli speciális feladata az lesz, hogy megkísérli fokozatokban kifejezni érzések mélységét, erejét, energiatöltését. Ez persze nem jelölhető majd szimpla skála-nomenklatúrában, mert az intenzitások többirányú, polidimenzionális alakulatok. Mindenesetre az érzetkvalitások mérésével kezdődik a kutatás, később pedig kialakul a kutatás biológiai rendszere, melyben meg lehet kísérelni intenzitások fokozását és csökkentését, ellenőrzés mellett…”

Wictor Charon

A skalár hullámokról érthetőbben

“Szervezetünk minden idegi impulzusa elektromos áram, minden sejtünk egy-egy miniatűr elem, amely 70-90 milliVolt áramot termel optimális esetben. Az energia bizonyos fajtái hatékonyabbak a többinél. Amikor energiákról beszélünk, általában részecskékre és hullámszerű mozgásra gondolunk. Ezeknek a hétköznapi energiáknak a grafikus görbéjét (szinuszos vagy lépcsőzetes) jól ismerjük, és Hertz-hullámként ismerjük. Igaz ez minden fajta energiára, az elektromosságtól a mágnesességig, a fénytől a hangig. Az energia különböző formái között csak az a különbség, hogy milyen sebességgel hullámzik a görbe fel-le (frekvencia), illetve, hogy mennyire intenzívek a kilengések, azaz milyen magasra emelkedik vagy süllyed a görbe (amplitúdó).

A skaláris energia azonban egy egész más fajtajellegzetességekkel bír. Tudni kell, hogy a skaláris energia mindig is létezett – az idők kezdete óta – , de tudósaink csak a nem túl távoli múltban fedezték fel, és kezdték hasznosítani. Igazából az 1800-as évek közepén történt, hogy a skaláris energia létezését négy forradalmi jelentőségű egyenletben bizonyította James Clerk Maxwell skót matematikus. Érdemes lehet mélyebb kíváncsiság esetén megvizsgálni a Kvaternió – elméletet is, amit Maxwell kihagyott az egyenletéből, és ez specifikusabban tartalmazza a longitudinális komponenst már. Maxwell első ízben igazolta a skaláris energia elméleti létezését (a még mélyebb matematika és fizika iránt érdeklődők Maxwell fejtegetéseinek és számításainak elemzéseit olvashatják a NASA idevágó web oldalán: http://www.grc.nasa.gov/WWW/K-12/Numbers/Math/Mathematical_Thinking/maxwells_equations.htm

Aztán csaknem fél évszázad telt el, míg Nikola Tesla ténylegesen bebizonyította a skaláris energia létezését. Halálával, Tesla magával vitte a sírba a skaláris energia gerjesztésének titkát, és csaknem egy újabb évszázadnak kellett eltelnie, mire a modern tudósok ismét egyértelműen igazolni tudták a skaláris energia létét, neki lehetett kezdeni a benne rejlő lehetőségek kutatásának, fejlesztésének. Megjegyzendő, hogy ez a hivatalos verzió, az alapkutatásban kevésbé jártas közönség számára.

Mik azok a skaláris hullámok?

A széles körben elterjedt definíció szerint a skaláris hullámokat két, teljesen egyforma (idegen szóval replikáns) hullám (hullám és ellenhullám) hozza létre, amelyek szinkronban vannak egymással térben, de időben nem. Más szóval, a két hullám fizikailag teljesen egyforma, de időben 180 fokban eltérnek egymástól. A lényeg, hogy a skaláris hullámok teljesen eltérnek a megszokott Hertz-hullámoktól, egészen másképpen is néznek ki – nagyjából úgy, mint egy végtelen Möbius – minta egy tengely mentén.

Miben különbözik?

A skaláris energia számos fontos szempontból eltér a megszokott Hertz-hullámoktól: Először is, a skaláris energia hullám inkább térben mozog, mint hullámokban. Ahelyett, hogy kifeszített kábelekben szaladna végig, vagy kisugározna, inkább betölti a környezetét. Ez akkor válik fontossá, amikor skalártechnológiákat akarunk kifejleszteni. Képes áthaladni tömör anyagokon anélkül, hogy veszítene intenzitásából. Igazából pontosan emiatt volt képes Tesla közel 100 évvel ezelőtt skaláris hullámokat átküldeni a Föld túloldalára, veszteség nélkül. Ennek ismét a fenti szempontból van jelentősége. Tömör anyagoknak átadja saját “aláírását”. Ez az egész kérdés lényege. Minden elektromos tér, képes hatással lenni a közelében lévő tárgyakra, de távolról sem olyan mértékben, mint a skaláris energia. Ez akkor bír kardinális jelentőséggel, amikor a skaláris energia mezőt át akarjuk adni különböző esetleges anyagi struktúráknak. A skaláris energia végtelenségig képes önmagát kijavítani és regenerálni. Ennek a szervezetünkre nézve is fontos kihatásai vannak. A megfelelő skaláris frekvencia egész sor rendkívül jótékony hatást gyakorol az emberi szervezetre.

Az utóbbi évtizedekben, sokan és egyre gyakrabban hivatkoztak különböző sugárzó, energiát adó tárgyakra, tachionokra (elméletileg a fénynél gyorsabban közlekedő szubatomi elemekre, mely a fénynél Tesla szerint 27-szer gyorsabb terjedési, információ átadási “sebességgel” bír. lásd; kvantum fizika), piramis effektus, stb. A kutatások igazolták, hogy ezek, lényegében, mind skaláris energiatermelő rendszerek – de távolról sem annyira hatékonyak. Ahogy már említettem, minden élet energián alapul. Például minden sejt falában megtalálhatók kristályos struktúrák – ezek képesek tárolni a töltést és az információt, mivel a hagyományos értelmezést, érzékszervi tartományt meghaladó dimenziószámmal rendelkezik

Klaszterszintű alakzat van a sejtközi térben található kollagén-hálózatban is – ezek ugyancsak képesek megtartani az információt a DNS-ben is, bár itt a skalár hullámok természete, illetve nonlineáris mivolta még sok kérdést vet fel, mely további kutatások tárgyát képezi. Még egy pillanatra, muszáj elvont területen maradnunk, – azután könnyen érthető formában összegezzük az egészet. Léteznek olyan kvantum mechanikai modellek, amelyek olyan szub-atomi részecskéket írnak le, mint az exciton, a plazmon és a szoliton, amelyek képesek a makro-molekulákhoz hasonló módon biológiai információkat tárolni és szállítani kis mennyiségű skaláris energia hatására. Más szóval, a skaláris energia képes beépülni még saját DNS-ünkbe is .

* Kiiktatja és semlegesíti az ember-alkotta, természet-ellenes frekvenciákat az emberi szervezetben

* Növeli a sejt minden egyes sejtjének energia szintjét a kívánatos 70-90 milliVolt szintre

* A spektrográfok mérései szerint emeli a szervezetben lévő minden egyes hidrogénatom kovalencia értékét. Ez azért jelentős, mert a DNS-ünket kovalens hidrogén-kötések tartják egyben.

* Fokozza a sejtfal áteresztő képességét, ami segíti a tápanyagok bejutását a sejtekbe, illetve a toxinok kiválasztását és eltávolítását a sejtekből.

* Csökkenti az anyag felületi feszültségét, ezáltal a szervezetnek lényegesen kevesebb időre van szüksége az emésztéshez.

* A sejtek milliárdjainak energia szintjének emelkedésével párhuzamosan növeli a szervezet egészének energia szintjét

* Tisztítja a vért, javítja a vérben lebegő fehérjék és zsírok szintjét, a triglicerid értékét és a vérfibrin mintákat.

* Független laboratóriumi vizsgálatok tanúsága szerint 149%-al fokozza az immunrendszer hatásfokát

* Javítja a szellemi koncentrációt és fókuszt, amit az EEG vizsgálatokban kimutatott amplitúdó-növekedés bizonyít

* Kiegyensúlyozza a két agyféltekét, ugyancsak EEG-tesztek alapján /Pontosabban az intuitív tartomány felé koordinálja, a működést, ami egyfajta koherencia megjelenését is biztosítja./

Forrás: Dr. Siva Poobalasingam MD and Nisha Lakshmanan MA-Az optimális energia a csúcsteljesítmény eléréséhez a skaláris energiával-könyvében

A Skaláris Energia tulajdonságai:

Az összes energiaforma, amire csak gondolhatunk és nap, mint nap találkozhatunk, mi magunk is kibocsátunk, illetve használunk részecske, illetve hullám tulajdonságokkal rendelkezik és Hz-ben mérhető (mint pl. napenergia, hőenergia, elektromosság, mágnesesség, hang). A két meghatározó különbség ezen energiaformák között, hogy milyen gyorsan terjednek hullámaik, illetve milyen intenzitásúak, azaz mekkora a frekvenciájuk és az amplitúdójuk.

A skaláris energia azonban egy igen egyedülálló energiaforma, 5 dimenziós állóhullámokból épül fel. Ahelyett, hogy sugarakba csoportosulna, vagy vonalasan terjedne, a skaláris energia kitölti a teret, s forrásából kifelé haladva sem veszt intenzitásából. Többek között ezért sem hasonlítható a mágnesességhez, vagy a hőenergiához. Ez az energia képes áthatolni a szilárd testeken, és korlátlanul képes regenerálódni, fenntartani eredeti klaszter szerkezetét, /tudati mintázatának alakzatát /.

Definícióját illetően a skaláris energia két azonos, azaz a térben egymással fázisban lévő, azonban időben kifejezve 180 fokkal egymástól eltérő fázisú hullám ütköztetésével laboratóriumi körülmények között volt létrehozható eddig. Más szavakkal kifejezve a két hullám (ahogyan nevezik őket: a hullám és az anti- hullám) fizikálisan teljesen egyforma, azonban időben 180 fokkal eltér egymástól. Tehát a skaláris hullámok merőben többrétűek, összetettebb törvényeknek engedelmeskednek mint az általunk ismert Hertz hullámok. Jellemzői;

* Nem lineáris

* Mezőszerű holografikus energia halmazok

* Statikus, mozdulatlan /más idővel rendelkező/energiaforma

A Skaláris Energia története:

* 1800-as évek közepén James Clerk Maxwell kutatta

* 1920-ban Einstein azonosította

* Később Nikola Tesla bebizonyította a Skaláris energia létezését

* Egy évszázaddal később a Skaláris energia hatásmechanizmusát, már széleskörűen alkalmazzák”

Szerkesztve, szorítkozva a működési mechanizmusokra.