Gyógyítók és a schumann-hullámok

Dr. Robert Beck atomfizikus a világ különböző tájain mérte a természetgyógyászok, gyógyítók agyhullámainak frekvenciáját. Megállapította, hogy a gyógyítás pillanatában minden természetgyógyásznál (függetlenül a gyógyítás módszerétől) az agyhullámnak ugyanaz a frekvenciamodellje jellemző. Dr. Beck tesztelte a “hittel gyógyító”, karizmatikus keresztény gyógyítókat, a hawaii kahunákat, a wicca, a santeria, a radiesztézia és a radionika módszereit alkalmazó gyógyítókat, de olyan gyógyászokat is, akik az okkultizmus érzékelési módszereit, illetve a parapszichológia jelenségeit alkalmazzák (médiumok). Az eredmények meglepő egyezést mutattak.

Ezek után dr. Beck feltette magának a kérdést: “Miért van ez így? Mi határozza meg ezt a ritmust?” Rájött, hogy a válasz a Föld mágneses mezeje meghatározott frekvenciáinak az ingadozásában rejlik. Az úgynevezett Schumann-hullámokról van szó. A gyógyítások ideje alatt elvégzett további vizsgálatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a gyógyítók agyhullámai a gyógyítás pillanatában szinkronba kerülnek a Schumann-hullámokkal, mind a rezgések, mind pedig a fázisok terén. Ez annyit jelent, hogy az agyhullámok ugyanazon a frekvencián és az ugyanazokban az időpillanatokban lüktetnek, mint a Föld Schumann-hullámai. Mindebből feltételezhető, hogy a gyógyítók tevékenységük során képesek energiát nyerni a Föld mágneses mezejéből. Ez a folyamat a mezők egyesítése.

Egyezés az alfa-állapottal

De mik is azok a Schumann-hullámok? A földfelszín és az ionoszféra közötti mágneses kölcsönhatások eredményeképpen bolygónkon mindenütt egy rendkívül alacsony, 7,8 Hz frekvenciájú rezgés mérhető (Winfried Otto Schumann, München, 1952). Ennek a természetes elektromágneses rezgésnek sokáig nem is tulajdonítottak jelentőséget, ám a Schumann-hullámok 1978-ban az érdeklődés középpontjába kerültek, amikor kiderült, hogy megegyeznek az emberi agy 7-10 Hz-es alfa-hullámainak rezgésszámával, melyek az álom és ébrenlét határán jelentkeznek a hippocampusban.

Később kiderült, hogy a Schumann-hullámok az egész bolygónkat körbeölelő elektromos mezőt alkotnak, így ez a rezgés a Föld összes emlősénél azonos. Ez az elektromágneses (EM) tér szabályozza, váltja ki és hangolja össze szervezetünk másodpercenkénti sok ezer biokémiai folyamatát, így közvetve ez a mező gondoskodik az emberi szervezet egészségének fenntartásáról is.

A NASA megfigyelései igazolták, hogy az űrállomásokon, ahol a Föld elektromágneses hatása nem érvényesül, az emberek szervezetének belső egyensúlya felborul. Ennek a felismerésnek köszönhetően az űrállomásokon a Schumann-hullámokkal megegyező elektromágneses mezőt gerjesztettek, hogy fenn tudják tartani az űrhajósok egészségi állapotát.

Dr. John Zimmerman, a renói Bio-elektromágneses Intézet (Nevada) alapítója és elnöke mélyrehatóan tanulmányozta a mezők egyesítését, valamint a gyógyítók tapasztalatait. Megállapította, hogy a gyógyítók voltaképpen rácsatlakoznak a Föld energetikai mezejére (ugyanazon a frekvencián és ugyanabban az időben). Rájött, hogy ha a gyógyító ilyen kapcsolatot teremt a Schumann-hullámokkal, akkor agyának jobb és bal féltekéje egyensúlyi állapotba, alfa-szintre kerül. Amikor a gyógyító energetikai kapcsolatba lép a beteggel, annak agyhullámai is alfa-szintre jutnak, szinkronizálódnak a gyógyítóéval. A páciens tehát a gyógyító közvetítésével “rácsatlakozik” a Schumann-hullámokra, és lehetősége nyílik arra, hogy ebből az óriási energiaforrásból energiát nyerjen.

(Forrás: www.duchovno.doktorka.cz és www.vitalland.hu/biorezonancia)

Meglepetések iskolája

Korunk sokféle kialakulóban lévő tudománya közt előkelő helyett foglal majd el a szintetikus irányzat, amely a meglévő dolgok szokatlan oldalát kutatja. A dimenzióépítkezés nem csak, hogy új elemeket vet be a megfigyelés hatáskörébe, hanem a régi tárgyakat is átértékeli. Vajon a jelenségek tényleg olyanok, amilyeneknek nagyapáink tudománya látta őket? Nem, az nem lehet, mert a megfigyelés új eszközei az érzékszervek mechanikai kibővítése, egész kozmosz nova-csoportot tár ott fel ahol korábban semmit sem észleltek…

Megváltozott a látás, hallás, tapintás hosszterjedelme, az ulrtasensórium bővített apparátusa az Univerzum fényévtávolságainak milliói felé nyúlik ki. És az atomvilág, bár tenyerünkön elektronkozmoszok férnek el még messzebbre vihet el bennünket, mint a csillagászati teleszkóp. Az új tudomány új szempontokat és kevéssé hozzáférhető keresztmetszeteket készít mindarról, ami bekerülhet készülékeink, érzékszerveink látómezejébe. És ezt a tevékenységet utóbb nyilvánosságra hozott publikációk nyomán már joggal kíséri osztatlan csodálat.

A Xenóvisió egyik célja is ez. A kutatókat újra megtanítani a csodálkozásra. Amit a múltban csak néhány tudományos pionír tudott hasznosítani munkájában. Egy Newton, egy Einstein vagy Gauss vagy egy Leonardo de Vinci tudtak a kreatív csodálkozás intenzitásában helyesen elmélyedni… S az elálmélkodás az ilyen koponyák esetében is rendszerint korszakalkotó megállapításokhoz vezetett a tudományban vagy akár a művészetben is…. A korunkbeli áltudomány korifeusai (korifeus: vezéregyéniség, szóvivő) ritka kivételektől eltekintve, egészen elfelejtettek csodálkozni. Pedig enélkül nehezebb fajsúlyú újítás nem születhet. És a korszellem mintha sejtené a hiányosságot, egyelőre újságpanoráma szerű kiadványokban tárja fel az új lehetőségeket. Az újság és folyóírat-szenzáció azonban már kezd helyett adni a szisztematikus átértékelés fotográfiáinak. Egész kötetek próbálják a kozmosz különböző kiterjedéseit közelebbre hozni. Most már hozzáadják a mellőzött szempontokat is, mint pl. az elektromos erővonalak szerepe egy miliőben. Vagy mikroanalitika a biológia és a kémia anyagaiban.

Wictor Charon

Új igények

“Vannak azonban olyanok is – talán többen, mint ahogy a felületes szemlélő gondolná-, akiket túlszervezett létformánk nyugtalan sürgés-forgása nem elégít ki, a testi kimerültség nem képes a nyugtalanul kutató szellemet meggátolni abban, hogy keressen, kutasson, értelmezni próbálja azokat a jelenségeket, melyek látszólag céltalanok. Akik nem tartoznak a metafizikai szükségnélküliségben …szenvedők népes kasztjához, nem is szenvednek kozmikus tériszonyban.  Ezek a kevesek belső feszültséget éreznek, elégedetlenséget. azzal, amit az élet nyújt nekik, és kitartóan keresik a kiutat abból a labirintusból, mely látszólag sehova sem vezet, csupán az anyag elhasználódásának és pusztulásának szomorú színjátékát mutatja.

A tudományos kutatás, melynek hivatása a természet jelenségeinek feltárása, tágabb világkép kialakítása, nem képes megfelelő élményanyagot nyújtani a komoly keresőnek. A “hivatalos tudományok” művelői, tudósai ugyanis, egy-két zseniális koponyától eltekintve (Einstein, Eddington, Heisenberg) régi utakon haladnak, elavult eszközökkel akarják felmérni azt a teljes Univerzumot, mely minden ilyenfajta megközelítésből kivonja magát. A vallások más oldalról közelítik meg a végső kérdéseket, de nem jobb eredménnyel, mint “ellenfelük”, a természettudós. Az eredeti ezoterikus szemléletet az egyház dogmatikája elhomályosította, és tanításai ma a Vízöntő korszak emberének szellemi igényével rendelkező tömeget nem segítik világképe kialakításában. A hittételek, az egyház morálkódexe csupán szűk területen oltják a szomját. Azok, akik a tiszta szellem távlatait és régióit keresik, magányosan és vakon botorkálnak. Nem találják meg azt a szemléletmódot, mely a modern tudományos gondolkodás és az ősi szent mítosz intuíció jellegű szintézise.”

Wictor Charon

Intenzív spirálok I

…Legbensőbb lényegünk, megértésből származó tudatosításával, már egy olyan kibontakozásnak lehetünk szerves résztvevői, amely meghaladja a “műkedvelő” kategóriát. Itt nem lehet hangsúlyozni eléggé a megértést, mert minden egyéb esetben Istent is megmosolyogtató bohóckodásról van szó. Ezt csak közvetlen tapasztalás, érzékelés útján javallott érzékeltetni, illetve meghaladni, mivel a “birtokost” a szemlélő álláspontjából tudjuk a legautentikusabban megtapasztalni. A vertikális, függőleges tengely, már a gondolkodót több síkon veszi igénybe, s kimondja, hogy vannak az embernek mélységbe hatoló hullámvölgyei, csak úgy, mint érzelmileg felemelő hullámhegyei.

A  mélységi tengely, ahol a flow, mint valódi áramlás értelmezhető, s kiutat mutat abból az értelmezési labirintusból, mely egyed szinten tarthatja az ember valódi lényegét, egyéniségét. Ez az a tengely, amit csak alanyi jogon, közvetlen tapasztalással ismerhetünk meg, s az intenzitásunk szabályozásával tehetünk járhatóvá. Itt például az Operátorképzéseinkből az „áramlás gyakorlatokat” említhetjük, amikor a hétköznapi életben teszünk lépéseket a tapasztalásaink mélységi beállítására, hiedelem rendszerektől függetlenül. – Gondoljuk csak el, hogy akár technológiát is alkalmazva, óránként öt percet rászánva, s azt komolyan véve milyen hatalmas változásokon mehetünk keresztül.
Ezen a szinten már nehezebb egy kockafejet körbe simogatni. – Ezekben a „saját érzékelésű” tapasztalásokban, már vissza is kanyarodtunk a legősibb „mágiához”. Charon szerint, ez a folyamat a tulajdonképpeni kerubi állapot visszaszerzése. A folyamat prométheuszi jellege ellenére meglepően könnyedén szokott menni. Aztán, még mondja azt is, hogy a legtöbb felkészített gyakorlónál, az egész kísérlet nem más, mint rohamos emlékezés az időfeletti állapotokra, és a neuronháló újrahangolásával egyidejűleg, az ősi energiák is visszaáramolnak eredeti helyükre. Itt a második fejezetben tárgyalt tacit tudás explicitté tételéről beszélünk. (Esetünkben, ismételten hangsúlyozzuk terhelhetőség figyelembevételét.)

Ez az állapot, ahol megközelíthetjük értelmezésben, megértésben, hogy a kétdimenziós ábrán túl, a háromdimenziós érzékelés már elérhetővé teszi a negyediket. Azaz egyre polidimenzionálisabb látásmód áll rendelkezésre a megértéshez. Mit jelenthet ez, és hogyan tudjuk megközelíteni? A fizikai dimenziónál már taglaltuk, hogyan alakult ki egy középpontra utaló koordináta rendszer. Több mint hipotézisként, axiómaként is elfogadhatjuk, hogy nincs ez másként, a pszichikai és a mentális dimenzió rendszerekben sem, – pusztán meghaladtuk a geometriai értelmezést.

Az emlékezés lépcsőfokai

Hogyan érthető és élhető meg a tudatosodás folyamata, és hogyan is valósítható meg? Próbáljuk fokozatokban kifejezni, természetesen a teljesség igénye nélkül, de mégis megközelíthetően szavakkal. A fizikai síkon a véleményalkotásunk az „én” elsődleges figyelembe vételével történik meg. Ezért a mindennapi szokásokat felépítő emberfajtánál, kevésbé mutatkozik meg az a rejtett tudás, mely „álló hullámként” adott rálátást eddig is minden kiemelkedő egyéniségnek. (pl. Tesla, Einstein, Jung) Ahhoz, hogy ezt a fajta „lépcsőházat” megvilágítsuk, – lépcsőfokokra, emeletekre van szükségünk. Hangsúlyozzuk, hogy megközelítésünk, mivel szavakra van korlátozva, bizonyos hierarchiákat, jelen esetben nem tárgyal.

Első lépcső; – Ösztön

Ezen a fokon, az embernek nincs fogalmi kifejezése önmagáról és nem is rendelkezik információval erről az állapotáról. Egyszerűbben fogalmazva, “nem tudja, hogy nem tudja”. Az ember rendelkezik test által kiváltott biokémiai reakciókkal, melyeket a köznyelv, jellemzően érzelmeknek nevez. Az érzelmek a mai mennyiségi kondicionáltságnak köszönhetően, szinte kizárólagosan, a számunkra vonzót magáévá tétel törvényét, a pillanatnyi vágyak kielégítésére fordítja. Ezek szokásszerű alkalmazása, ösztönlénnyé silányítja az egyébként fejlődésre és gondolkodásra is képes egyedeket. Szinonimák; Marionett bábú, szalmakutya, emberállat stb.

Második lépcső; – Álom

Itt már kimutatható a gondolati visszacsatolás, s önálló megértések is lehetségesek, melyek lehetőséget adnak, az egyelőre álomszerű emlékeink, vízióink feldolgozására. Emlékező, – bár tanult viselkedés. Itt már megjelenik a felszínes, – poláris gondolkodás, s ennek a térbeli kiterjedése, van testem. Vannak gondolataim, s ezek hol ilyenek, hol olyanok. Ezen a szinten jelenik meg először, mintegy szükséges lépcsőfokként egy speciális, már a megoldásra törekvő, de még polarizáló, tehát síkon belül marasztaló útvonal; a pozitív gondolkodás. A megismerő tevékenység helyett jellemzően megkülönböztető tevékenység figyelhető meg. Döntéseiben az érzelmek még csak a tudatlanul dominánsak, az automatikus “igen-nem” végletekben létezik. A tudása Tacit tudás. (rejtett tudás) – Ez jelen esetben azt jelenti, hogy az ösztönösen, álomszinten alkalmazott, személyes tapasztalatokra épülő rejtett képességeiről kevésbé, vagy időszakos oszcillációként van tudomása, bár ennek ellenére is döntő szerepe van a gyakorlati problémák megoldásában. (ezt először az 1960-as években Polányi Mihály filozófus írta le, melyet a második fejezetünkben már tárgyaltunk). Ez az ösztönös megérzés áll, az álomszerű emlékezés mögött. Nem véletlen, hogy a prehisztorikus időktől fogva szinte minden kultúrkörben megjelenik az a kifejezés, hogy “ébredjetek”.

A harmadik lépcső; – Személyiség

Én tudatunk (Ego) már egyre folyamatosabb érzékelése. Itt már megfigyelhető az érzelmek tudatosítása, illetve kényszerű tudomásul vétele. A gondolkodás, még jellemzően kauzális, azaz ok-okozatilag kapcsolódó. A valóságot mindig az agy szűrőmechanizmusainak pillanatbeli állapota tükrözi. Ez az állapot követhető a pszichológiai hullámmozgás megfigyelésével, az agyi állapottérkép tükrözésével, impulzus és frekvenciatartományok (alfa/théta) beazonosításával. (Lásd IFS, EEG rendszer) Az itt alkalmazható gyakorlat, melyről a fentiekben esett szó az érzet, élmény, állapot tudatosítás, rögzítés. Ciklikussága, illetve ennek közvetlen, megfigyelésből eredő tapasztalása automatikusan módosítja a megfigyelő „eszközkészletét” és „tulajdonsághalmazát”. Az ismeret alkalmazásakor, az ösztön mivolt feletti szinteken a történés beazonosítása, már konstruktív tananyag részét képezi. Ebben az állapotban már nem állunk meg a személyiségzóna határánál, hanem arra figyelünk, hogy honnan, milyen síkról jönnek a másik gondolatai, melyeket az ügyeletes énképen és az agyon keresztül formál szavakká. Itt, ennél a stációnál még érdekesebb az amikor ezt már magunknál is képesek vagyunk tapasztalni.

A szociális kommunikáció jellemzően csak magyarázkodással, és kölcsönös felszíni érdekegyeztetéssel történik. Ez alatt leginkább a ki nem mondott békénhagyási, megnemtámadási, szerep és érdekszerződésekre gondolunk. Ezért javallott állapot, az egyre személytelenedő pozíció felvétele, az egyre objektívebb értelmezés, a lélekemlékezés szempontjából (lásd egyéniség koordináció, de ez későbbi tananyag).

Van pszichém, van szellemi működésem, vannak birtokaim – miközben valaminek a birtoka vagyok. Ehhez a szinthez köthető az idő, mint dimenzió (múlt, jelen, jövő) megjelenése. Mit is jelent ez? A dolgokat a jelenleg ismeretes kondíciók szerint a múltunkra építjük, a jövőre vetítjük, a jelen hiányaként éljük meg. Horizontális tengely alatt azt értjük, amikor a viselkedési mintáinkat külső körülményektől, kondícióktól, elavult viselkedési formáktól tesszük függővé. Azaz, kond0ícionált energiacsatákba megyünk bele, az ügyeletes személyiséget meg nem haladó szerepkörökben. Itt kihangsúlyozandó, hogy a megfelelni vágyás és a megfeleltetés, mint szerepek dominálnak mindennapjaink túlnyomó részében – mintegy öntudatlanul. Szinonimák: én szenvedek, vágyok (lásd pszichológiai hullámmozgás).

Negyedik lépcső; – Szellemiség

Közvetlen megtapasztalása a léleknek, a szellemi mivoltunkon keresztül. Személyiséghatárok felismerése. – Itt merül fel az ember pszichológiai tudatában először a “tudja, hogy nem tudja” létállapot elfogadása. Lehetséges lépcsőfokok, mint élménykontúrok jelzik a helyes megközelítést, s ezek a következők: A három dimenzió rendszer felismerése, megismerése. Szemléltetve a témát, pl. ide is illeszthető a Rotációs helyzet szimulációs gyakorlat…

folyt. köv.

Murzsicz András