Reggeli intuíciók
Beszéljünk egy kicsit arról, hogyan is működnek a skalár hullámok? Induljunk ki abból, ahogy az első rész tartalmának hangulata végződött.
– “… Charon beszél arról is, hogy a kétezredik év után el fog érkezni az idő, amikor az emberek nem fognak még magukhoz engedni olyan rezgéseket sem, amelynek természete ideg-élettanilag kétes. Említette még, hogy elegendő lesz a fizikai síkon néhány szimbólum, frekvencia behangolása bizonyos kontaktusok eléréséhez, melyhez a sűrűbb anyagi korszakban sokéves gyakorlás és rengeteg segédeszköz, kellék volt szükséges. A jövő kultikus tárgyai között van olyan, amely hatalmas áramú kontaktust képes létrehozni ahhoz, hogy agyunkban égig érő dimenzió lépcsősorok boruljanak fényözönbe.”
Nem általánosan elfogadott még civilizációnkban, hogy többek között az állóhullámok egy sokkal tágabb spektrumú “sugárzás” jelenlétét bizonyítják. A titok itt is az, hogy többsíkú működésről van szó. A Charon Stabilizátor állóhullámokat, azaz részecske párok függőleges tornádóját hozza létre. Ez a tornádó, vagy más néven vortex okozza, azt a neutrális dimenzió tágulást, ahol teljesen új szinapszisösvények válnak járhatóvá, a neuron hálón. A “hullámok” eme szintézise nehezen közelíthető meg, ha továbbra is ragaszkodunk széttagolt rendszerszemléletünkhöz.
“…Mind közül a leg zavarba ejtőbbek Bohm, – http://www.felsofokon.hu/sites/default/files/users/ivanka121/docs/davidbohmeletmuve.pdf
– az “egésszel” kapcsolatos teljesen kifejlődött elképzelései. Mivel a Világegyetemben minden, a burkolt rendezettség varratmentes holografikus szövetéből épül fel, olyan értelmetlen különböző “dolgokból” állóként tekinteni a Világegyetemre, mint egy szökőkút feltörő gejzírjeiről azt hinni, különbözik a víztől, amiből ered.
Egy elektron nem “elemi részecske”. Csak a holomozgás egy formájára aggatott címke. A valóságot felosztani részekre, majd aztán felcímkézni azokat a részeket, mindig önkényes. – A szokások eredménye, mert az atomi méret alatti részecskék és a Világegyetemben minden más semmivel sincs jobban elválasztva egymástól, mint a különböző minták egy gazdagon díszített szőnyegen. Ez egy mely értelmű felvetés. Általános relativitás elméletében Einstein megdöbbentette a világot, amikor azt mondta, hogy a tér és az idő nem egymástól különálló entitások, hanem egyenletesen összekapcsolódnak, és egy tér-idő folytonosságnak nevezett nagyobb egész részei. Bohm óriási lépéssel viszi tovább e gondolatot. Azt mondja, hogy a Világegyetemben minden egy folytonosság (kontínium) része, a kifejezett szinten megnyilvánuló látszólagos elválasztódás ellenére, minden varratmentes kiterjesztése minden másnak, és végül meg a burkolt és kifejezett rendezettségek is egymásba olvadnak.”
Álljunk meg egy pillanatra itt és terjesszük ki ezt a gondolatsort a makro méreteken túlra.
– Vegyük a tér görbületét, már úgy, ahogy ismerjük, vagy képesek vagyunk felfogni, – ezzel eleget foglalkozott Einstein is.
Az idő görbületét értelmezzük a húrelmélet jelenleg ismert vetületeként. – Értelmezzük Bohm utolsó gondolatit az idézetből újra… – Vonjuk le a konzekvenciát és képzeljük el, – egymással kereszteződő állóhullám szálaknak, – üljünk fel rá, mert ez az a varázsszőnyeg, amit a mesékből már oly jól ismerünk.
Az emberi belső, ösztönös emlékezet működteti azt a genetikai programot, ami a részecske párok eredeti állapotukba való visszarendeződésének igényét, mint működési mechanizmust magyarázza. – Innen ered az ember eredendő kíváncsisága az ismeretlen után. De innen származtatható az ember biológiai alkatából következően az egység iránti vágya, amely hajt bennünket, hogy megtaláljuk ebben a kozmikus misszióban társunkat. Az állóhullámok alkalmazásánál már az agyi tevékenység, nem játszik szerepet, de a részecskepárok egyensúlyának kilengése emberi elmefolyamat eredménye. – Ez alkotja transzverzális hullámokból álló fizikai valóságunkat. – Ezt a holografikus neuronháló szövedéket nevezzük létezésnek, az egyén és a kollektívum szintjén. – Ezt két síkot, egy “merőleges dimenzió” köti össze, ez az “állóhullám”, de nevezhetjük vallási értelemben Jákob lajtorjájának is.
Itt kezdődik a sejtemlékezet, amitől az időtükrözés lehetségessé válik. Ugyanez játszódik le makroszinten is. Ekkor a “planéták háborújáról” beszélünk, de érthetjük ez alatt, azokat a gondolatszikrákat is mikroértelemben, amelyek a “ütközés révén” gondolathullámot, ideonszálat hoznak létre, azaz válnak lineárissá. Ezektől még függetlenebb szféra a “kreáció sterilitás” állapota, amikor két gondolatszikra annyi ideig sem találkozik, hogy bármilyen síkon lineárissá váljon. – Tovább emberi agy nem képes tájékozódni, mivel a “megszemélyesülés”, megnyilvánulás határait feszegetjük. /Oldalunkon már szerepel erről egy rövid írás Wictor Charontól; A meglepetések iskolája, – címmel./
Magas frekvencia, vagyis nagyfeszültség esetén, egy ionizációs folyamat jön létre, melynek eredményeképpen plazma, félanyagi struktúra alakul ki. Ez az erőterek , mintegy meghatározásaként “codecaus spirált” alkot. A jelenlegi technológia ismeri a codecaus tekercselést, de ha veszünk egy laza analógiát és visszamegyünk az időben, akkor érdekes párhuzamokat is találunk, mint például; Hermész gyógyító botja, melyre kígyók vannak feltekeredve egymással ellentétes irányban, bizonyos magasságokban találkozva.
Az anyag változásával, már Tesla is foglalkozott, s több ízben is kijelentette, hogy a titok az anyag átalakulása révén válik érzékelhetővé, nyilvánvalóvá. Tehát nem szimplán longitudinális hullám-generátorról beszélünk , ami már nem is elektromosan hat a térre, hanem az anyag negyedik dimenzióját tesszük “kézzelfoghatóvá”.
– S ezért minden prehisztorikus társadalomnak még piramisokat kellett építeni. Charon arról beszél, hogy a jelenleg alkalmazott elektromágneses eljárásoknál, még szintén nem köztudott, hogy ahol van elektromosság, ott van mágnesesség is és ez vonatkoztatható a pszichikumra is, no meg az ideák világára.
Ezért működnek, ennyire meglepő eredményekkel a rezgésekre alapuló eljárások, mert már ezek is két síkon, két dimenzióban fejtik ki hatásukat. A tudomány csak most kezdi újra felfedezni a dimenziók eredeti rendszerszemléletét, ami az ember kozmikus öröksége. – Erről beszél Bohm is. Az előbbiekből kifolyólag következik, hogy a főbb területünk, a többsíkú gondolkodás segítése, s hogy emlékeztessük az agyat, olyan intuitív koherencia hossz beállítására, ami kolerrál a húrelmélet idő léptékeivel és az ember szellemi, teremtő, alkotó mivoltával is. Ez az a Tacit tudás, amelyről már többször is esett szó.
Ma hajnal egyig beszélgettünk Farkassal, egy nagyon izgalmas nap befejezéseként, – reggel meg mindketten írtunk arról ami előző este foglalkoztatott bennünket, s amiről az előző este próbáltunk beszélni, két barátunknak, akik szakavatottak a biorezonanciában és a biofizikában.
Egyébként meg Napforduló van.
Murzsicz András