Mire is vagyunk képesek?

“Minden élőlényben van egy rész, amelyik önmagává szeretne kiteljesedni. Az ebihal békává, a hernyó pillangóvá, a megtépázott lélek teljes emberré. Ez a spiritualitás.”- Ellen Bass. Kaotikus, ám elképesztően termékeny korban élünk. Ahogy a nyugtalan állatok megérzik a közelgő földrengést, úgy érezzük mi is, hogy hatalmas változás van készülőben. Olyan átalakulás kezdetének vagyunk tanúi, amilyenre évezredek óta vagy talán még soha nem volt példa a Földön. Mind ugyanabban a cipőben járunk: – most tanuljuk, hogyan kell alkalmazkodni a tudatosság magasabb frekvenciájához. Egy olyan világból, ahol megtanultuk, hogyan lehet okossággal és akaraterővel áthidalni a köztünk és a többi ember között tátongó állítólagos szakadékot és megszerezni, amire szükségünk van. Most átlépünk egy másikba, ahol energiarezgéssel rendelkező lényekként szoros kölcsönhatásban állunk a többi vibráló, rezgő lénnyel. Magunk mögött hagyjuk az Információs Korszakot, és átlépünk az Intuíció Korába, amely komoly átalakulást jelent világszemléletünkben.  Penney Peirce

Wictor Charon írja valahol, hogy az Egregórák az általuk teremtett világgal szembesülve tudták, hogy nem tökéletesek. Azt hiszem így van ez az emberekkel is. – Tényleg csak ennyire volnánk képesek? A fizikai sík anyaga, még a tudósok is belátták, hogy önmagában az Ősrobbanáshoz sem volt elég, s hogy a látható anyaghoz, egy csomó nem látható szuperszimetrikus részecske kapcsolódik. Tudományosan kimutatott tény, hogy a jobb halántéklebeny stimulálása által különleges, intuitív élmények keletkeznek. Ezek sokkal mélyebb és mégis jóval tágabban értelmezhető tapasztalatokat produkálnak, mint amit a felszíni tudat képes értelmezni. Természetes és mesterséges ingerek, folyamatosan érnek bennünket, ezeket nem is tudnánk letagadni. Ez az, ami a civilizációnkat megteremtette. Először volt a Geocentrikus világkép, aztán lett a Heliocentrikus világkép, ami meg most van az az Egocentrikus világkép. És ez így van jól, de nem ebben fogjuk megtalálni sem az Istent, sem a végső válaszainkat. Így sem a teret, sem az időt nem lehet megérteni. A bölcsesség működési mechanizmusa a megismerésre, a megfigyelésre és a megértésre épül.

Nemsokára a vallás, a tudomány és az ember is el fog jutni oda, hogy nem csak a saját érzékszerveihez, birtokolható, lineáris logikájához képest vonja le a konzekvenciáikat. Az Ősrobbanás is csak azért „történt” mert a tudósok gondolkozása időben lejátszódó folyamat eredménye. Ötven év múlva, már ez a nézet is, – általánosan tekintve is csak meghaladott tézis lesz. Az érzékszervek eredő frekvenciája megegyezik az Univerzum anyagi frekvenciájával, ergó az ember jelenlegi gondolkodási, érzékelési szintje nem teszi elérhetővé, hogy kilépjen egy tágabb valósághalmazba. Ide is vonatkozik az a törvény, mely azt mondja; Hasonlót a hasonlóval lehet megismerni. Tudományunk egyre inkább feszegeti a külső világegyetemünk határait, s ez azt hozza magával, hogy az ember változni kényszerül. A sötét, vagyis az „ismeretlen” anyag tartja össze és egybe a galaxisunkat és határozza meg magát az életet. A tudomány hivatalosan a mai napig nem tud erre semmilyen elfogadható magyarázatot adni. – Egyébként meg ezen, simán túl fogunk lépni, mint már annyiszor, de szép lassan mégis visszakanyarodunk az ősi tudáshoz, hiszen már régóta ebből merítünk. /Ezeket a párhuzamokat figyelemben tartjuk blogunkra felkerülő írásoknál is./ A világegyetemünk mintázata, vagy a Galaxisfüzérek szövedékei a filamentek visszavezetnek a bennünket az időtlen intuitív tudáshoz. /Thorwald Dethlefsen pl. ezt vertikális gondolkodásnak nevezi./ Minden filament galaxisok millióit, milliárdjait tartalmazza, s ezeket szintén a sötét, vagyis az ismeretlen anyag tartja össze. Ez az ismeretlen nagyon összetett tudatalakzat-háló a gravitációs és a gyenge kölcsönhatás látható kontúrjaiként közelíthető meg legjobban az emberi elme számára.

A minőségek örökké áramló kavalkádja, nem szorítható tér és időbeli keretek közé, csak egy sík szempontjából vádolva az Ősrobbanással. – Ez maga a szellem, hiszen az sem látható, csak hatásaiban érzékelhető. Míg kívül keresünk, – mindig nagyobb és nagyobb, átfogóbb rendszereket találunk és ha csak a részletekre fókuszálunk a teljesség igénye nélkül borítékolva van, hogy nem a valóságot találjuk meg. Klasszikus fáma; amikor a sötét szobában tapogatják az elefántot és azon vitatkoznak, hogy csak az általuk tapasztalt dolog a valós. Egészen addig feszítjük a húrt kívül, ameddig valami belül is megváltozik. – Szembesülünk a belső végtelenségünkkel is. – Istenien nagy felfedezés ez. És emellett törpül el, szelídül meg igazán a hétköznapi ego. S ha máskor nem is, de ilyenkor megértjük az “alázat” lényegét. Hogyan léphetnénk hát ki a kozmoszba, ha a gondolkodásunk nem tudja felfogni, átölelni ezeket a hatalmas és mégis parányi távlatokat. És hol vannak már olyankor a fizikai test érzékszervei, amikor a szellem, a kozmikus állampolgárságát kapja vissza. – Valóban igaz, hogy valami olyasmihez vagyunk iszonyatosan közel, aminek semmi köze a távolsághoz.

De térjünk vissza egy pillanatra még a transzkraniális kognitív tudományra. A kognitív idegtudomány arról szól, hogy a megismerésnek mik az idegrendszeri alapjai. – Vajon mikor lesz az, amikor belátjuk, hogy a világegyetemmel egyetemben az agy is holografikus, képalkotó működési mechanizmussal rendelkezik. Anyagként, analitikusan kezeljük az agyat, s nem foglalkozunk azzal, minek is a kivetülése. Egyenáramú /tDCS/, vagy mágneses /TMS/ ingerléssel a halántéklebenyeken az agyféltekék működése módosítható. Ennek az egyik eszköze pl. a kreatív sapka, amit a Discovery science csatornán is bemutattak. Ugyanitt volt arról is szó, hogy a közbülső halántéklebeny stimulálásával sokkal gyorsabb a tanulási folyamat, illetve a tapasztalatszerzés. – Ezt természetesen katonai alkalmazás keretén belül vizsgálták és ha bevallják, ha nem,  tulajdonképpen a koherenciahossz frekvenciáival játszanak. De mi lesz ennek az eredménye? – Hiszen csak fizikai síkon belüli érdekekről beszélhetünk ebben az esetben is.

Jelenpillanatban a holografikus értelmezésben az információt, két dimenziósnak tekintik, ami egy felületet alkot, s ez verődik vissza az agyi receptorokon keresztül értelmezve. Ugorva egy nem köztudott párhuzamra. Csikszentmihályi flow-ja is kétdimenziós értelmezésben kerül ki például a vezetőképzések “elitjeinél” és itt zárjuk be a kört. – Egy plusz dimenzióként értelmezve, a floow egy mélységi tengelyt jelent valójában és így alkotja a filamentek tudatalakzat-hálóját, spirál-szövedékét és itt keresendő a sötét anyag, sötét energia értelmezhetősége is, de ehhez már intuíció szükségeltetik, azaz egyfajta nonlineáris, intuitív látás. /Ezzel a témával már érintőlegesen foglalkoztunk az Intenzív spirálok sorozatban/- Most, hogy egyre inkább szakadnak fel Maya fátylai, az egyre töményebb pszichikai nyomás következtében, – be fogjuk látni, hogy még a szivárvány is ebből az ismeretlen, – racionális aggyal nem megismerhető valóság-felfogásból táplálkozik. Hogy ez túl komplex? Túl intenzív? Nem elég érthető? Mindenesetre kutatásainkat az intuíció irányába folytatjuk, annak minél teljesebb megismeréséért.

Különböző utakat járunk. Lehet kemény, kényszerítő élményeken keresztül is tapasztalatokat szerezni, lehet elébe menni a sorsunknak, de valamikor mindannyian bensőnkből fogjuk tudni és élni, hogy mit jelent az intuíció, a dimenzióváltás. – Erről beszél ez a hölgy is.

“http://www.ted.com/talks/lang/hun/jill_bolte_taylor_s_powerful_stroke_of_insight.html“

Murzsicz  András

Stephen Hawking

Stephen Hawking a tudomány jeles képviselője. Kutatásainak eredménye az ősrobbanás elmélet kidolgozása, a fekete lyukak léte és működése, a kvantumfizikai sarkalatos kérdései. Hawking, aki a Cambridge Egyetem professzora kiadványok egész sorával, illetve nemzetközi konferenciákon ismertette elméleteit. Két legfontosabb könyve Az idő rövid története (1988), illetve a Világegyetem dióhéjban (2001).

Hawking jelenleg 67 éves, szklerózisban szenved, mozgásképtelen. Mozgását villanymotoros tolókocsija biztosítja, éppen hogy működő két ujjával számítógépet kezel, beszédszintetizátorral kommunikál, igazi ember-gép integráció ez már.

Hawking kutatásai és matematikai ismeretei alapján dolgozta ki az ősrobbanás elméletet, mely szerint a világ egy végtelenül kis pontból keletkezett, melynek tömege és gravitációja végtelen, majd az ősrobbanás után a kis pontból szétszóródtak a mai csillagok, égitestek.

A fekete lyukak, ennek az ellenkezőjét képviselik, éppen ez indította el elméletében. Egy kellően nagy csillag az élete végén a saját súlya miatt összeroskad, és egy ponttá zsugorodik, ahol a tömeg és a gravitáció végtelen. Hawking is belefutott ugyanabba a problémába, amibe maga Einstein is mégpedig, hogy a relativitáselméletet és a kvantumfizikát valahogy egyesíteni kellene, és ez új alapokra helyezné a fizikát. Ez azonban eddig még senkinek sem sikerült. A fekete lyukakat tanulmányozva, Hawking rájött, hogy a fekete lyukak mintha szivárognának, azaz az anyag távozik. Ennek következménye, hogy idővel a fekete lyuk megszűnik. Ez a gondolat forradalmi volt, és a tudósok szinte azonnal elfogadták.

Hawking 30 éven át tartotta magát ahhoz, hogy a fekete lyukakban az információ elvész. Azonban nem túl rég visszavonta ezt az elméletét, mely megosztotta a tudós társadalmat. Legújabb kutatásai és számításai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a fekete lyukak nem pusztítják el a bekerülő információt, hanem roncsolják azt, azaz az információ meg tud szökni, ki tud szivárogni. Ezzel viszont a sci-fi tudósok kaptak egy pofont, hisz ha mindez igaz, akkor a fekete lyukak segítségével nem lehet más univerzumba utazni, ugyanis ha beleugrunk egy fekete lyukba minden információ meglesz rólunk, csak torzult formában és nem tudjuk ezt az információt az eredeti formába helyreállítani.

Hawking másik elmélete, hogy az emberiség jó úton van ahhoz, hogy tönkre tegye a Földet. Ennek oka a túlnépesedés, a természet tönkre tétele, globális felmelegedés, mely szerinte visszafordíthatatlan méreteket öltött, illetve egy esetleges atomháború veszélye. Az egyetlen megoldás, ha más bolygókra távozunk. Véleménye szerint ebben az évszázadban meg kell próbálni a Hold, majd a Mars kolónia létrehozását. Tanulva ebből a kettőből, illetve az űrrepülés fejlesztésével el lehetne érni más naprendszereket, ahol földszerű bolygókon meg lehetne élni földi támogatás nélkül, így az emberi faj fennmaradna.

Hawking következő elmélete arról szól, hogy az informatika, a gépészti fejlődés exponenciális fejlődésnek indult, így nemsokára a gépi intelligencia meghaladja az emberit. Ráadásul jelenleg is az informatikai memória szinte végtelenül bővíthető és egyre gyorsabb, míg az emberi agy kapacitása és sebessége korlátokba ütközik. Hawking úgy látja, hogy megfordult a világ és lassan nem a gép az ember kiszolgálója, hanem az ember szolgálja a gépet. Véleménye szerint két lehetőség van, vagy nem fejlődik tovább az informatika, vagy az emberi agy kapacitását és sebességét kell növelni, ráadásul géntechnológia alkalmazásával. A tudósok egy része örült a mai Einstein véleményének, hisz lendületet adhat a kutatásoknak, azonban a tudósok döntő többsége nem hiszi, hogy a DNS módosításával tartani tudjuk a számítógépek fejlődési ütemét.

Maga Hawking is elismerte, hogy ő maga nyomoréksága miatt egy ember-gép szimbiózis, azonban ez azon ritka esetek egyike, mikor az ember és a gép társ. A valós életben, véleménye szerint sokkal jellemzőbb, hogy az ember szolgálja ki a gépet, azaz a gép uralkodik.

Elmondható, hogy Hawking maradandót alkotott és sok olyan jelenkori problémára hívta fel a figyelmet, melyet sokan nem szívesen mondanak ki. Bár megoldásai néha tüneti kezelést jelentenek, hiszen ha elmegyünk egy másik bolygóra, mert ezt már tönkretettük, akkor semmi sem oldódik meg csak időben kitolódik a folyamat. A gépek fejlődését megállítani nem lehet DNS módosítással és inkább nem szabadna engedni, hogy az ember más emberen gépek segítségével uralkodjon, hisz ekkor leszünk a gépek szolgái, az uralkodó ember akaratából.

Hawking vs Darwin
Darwin szabadkőműves tudásával átlátta a világ párhuzamos síkjait és az anyagi világban megfigyelt  törvényszerűségeket általánosította több-kevesebb sikerrel. Azonban sosem vonta kétségbe a világ egyéb párhuzamos síkjainak a létezését. Darwin sosem vonta kétségbe egy felsőbb intelligencia létét és szerepét sem. Hawking is nagyot alkotott materiális téren, azonban nem boldogult az egyéb dimenziókkal. Nem igazán látta át, vagy ha igen akkor nem igazán adta a világ tudtára, hogy érti a világ globális működését. A dolog odáig fajult, hogy kijelentette biztosan nem létezik Isten. Ez nagy pofon volt a vallás számára, mely többé-kevésbé támogatta  Hawking munkásságát, hiszen valahol a két szélső irány (vallás és materializmus) hasonlókról beszél és Hawkingban vélték felfedezni azt a tudóst, aki a két szemléletet közelíti majd. Megállapítható, hogy kettőjük közül Darwin rendelkezett nagyobb rálátással, korához képest a dimenziókat illetően.

Eisntein vs Hawking
Einstein a párhuzamos síkok egységét, együttműködését bizonyította. Nem csak tudta azok létét, hanem azok egységét írta le. Nevezetes képlete épp azt mondja, hogy az egyenlet mindkét oldalán energia van, azaz az anyag is rezgés, energia. Ő tette világossá, hogy a fény bizonyos körülmények között anyagként viselkedik, illetve, hogy az anyag nem más mint rezgés. A legsűrűbb rezgés.

Darwin, Einstein, Hawking
Talán hármójuk közül a leginnovatívabb Einstein, majd Darwin és Hawking. Einstein értelmezte a teljes világegyetemet, annak párhuzamos síkjait, és matematikai módszerrel le is írta a létezés egységét. Minden egy. Minden rezgés. Darwin átlátta az egész világot, annak párhuzamos síkjait, de csak egy síkkal foglalkozott a materiálissal és annak törvényszerűségeivel. Hawking a materiális síkkal fogalakozott, azzal nagyon sikeresen,  maradandót alkotva, de idős korára már megkérdőjelezte a párhuzamos síkok létét.

Mindhármójukat holisztikusan értelmezve értjük csak meg szerepüket, munkásságukat, elért eredményeiket. Mélyen meghajlok mindhármójuk előtt.

Orosz Zsolt