A görög mitológia a felszín életéből az alvilágba vezető folyamra útikalauzt helyezett. Ez a révész alakja. Eredetileg persze nem egyszerűen a holtak utazását jelentette az alvilágba. A lenti világ vizei a felső kiterjedések kozmoszának útvonalai. A révész tulajdonképpen térhajós pszichonauta aki a lényeket planéták és csillagvilágok közt vezeti el a számukra rendelt pontra. A galaktika szuperdimenziói mindig mozgalmas utak voltak. Azokon megszámlálhatatlan lélek vagy szellem igyekezett az általuk megismert ideálok beteljesedése felé. Hogy azonban az asztronómiai kozmosz hideg testei és a fénykiterjedések szférái között el ne tévedjenek az életirányítás forrása felállította az időhatárok révkalauzának mesterségét.
A poliverzum áttekinthetetlen élettereinek megvannak a szakavatott vezetői. Így a legrégibb hagyomány legendája minden vallás eszkatológiájában megtalálható, mint az alvilág csónakmestere, vagy mint égi cherubok alakjai. Minél előbbre halad az emberi értelem, – s miután az interplanetáris zónák után a galaxisok is megnyitják kapuikat a dimenziók szelleme előtt, – annál hamarabb felfedezik a superiorvilág pályaudvarait is.
A Szattwa síkján nem vonatok és repülő alkalmatosságok közlekednek. Itt a jármű maga a pszichonauta asztromentális alkata. E ponton a túlsó part vezetői, mint révészek jelentkeznek és az utas akadálytalanul eljuthat távoli Ideáljai területére.
Wictor Charon