Alvin Toffler a három legfontosabb hatalomforrásnak az erőszakot, a pénzt és a tudást tartja. A hatalmi triász elemei átválthatók egymásra, ugyanakkor minőségében különböznek egymástól. A toffleri rendszerben a legmagasabb rendű hatalom a tudás, az ész hatalma, ugyanakkor a maximális hatalommal rendelkezők a három tényező kombinációját alkalmazzák. A vízió az információs társadalom legfontosabb hatalmi forrásaként a minőségi tudás hatalmát vetíti elénk. Napjaink nagy átrendeződése szerkezetváltás, globális méretű szerkezetváltás, amely a füst társadalmának szerkezetét átalakítja az információs vagy kognitív társadalom szerkezetének megfelelővé. A hatalomváltás az anyagi termelési rendszereken az államon keresztül, a politika, a tudomány, a művészetek stb., egyszóval az élet minden területén forradalmian újat teremt.
A holnap 12 vízióban
1. Az anyagi termelés új, felgyorsult rendszere egyre nagyobb mértékben az adatok, információk és tudás cseréjétől függ, vagyis szuperszimbólikus. Ha nem történik tudáscsere, akkor nem termelődik új érték.
2. Az új rendszer szakít a tömegtermeléssel rugalmas, egyedi igényekre szabott, tömegtelenített termelés jellemzi. Az új információs technológiáknak köszönhetően képes arra, hogy rendkívül változatos, sőt egyedi igényeket kielégítő termékeket állítson elő kis tételekben, a tömegtermelésnél alig drágábban.
3. A termelés hagyományos tényezői – a föld, a munka, a nyersanyagok és a tőke – veszítenek fontosságukból, mivel a tudás helyettesítheti őket.
4. A fém, vagy papírpénz helyett az új csereeszköz az elektronikus információ. A tőke rendkívül folyékonnyá válik, így egyik napról a másikra roppant tőkekészleteket lehet összegyűjteni vagy szétosztani. Jóllehet napjainkban óriási tőkekoncentrációk is zajlanak, a tőkeforrások száma mégis megsokszorozódik.
5. Az árukat és szolgáltatásokat modulokba és rendszerekbe tömörítik, ami megköveteli a szabványok elszaporodását és szakadatlan felülvizsgálatukat. Ebből következően háborúk folynak a szabványok alapjául szolgáló információk ellenőrzéséért.
6. A csigatempójú bürokráciákat kis ( tömegtelenített) munkaegységek, ideiglenes, vagy ad hoc csoportok, vagy mind összetettebb üzleti szövetségek és konzorciumok váltják fel. A döntéshozatal felgyorsítása érdekében a hierarchiákat elkeskenyítik vagy felszámolják. A tudás bürokratikus rendszerezését felváltják a szabad áramlású információs rendszerek.
7. A szervezeti egységek száma és változatossága megsokszorozódik. Mennél több egység létezik, annál több üzleti akció zajlik le közöttük, s annál több információt kell létrehozni és továbbítani.
8. A munkások egyre kevésbé felcserélhetők. Az ipari munkások keveset birtokoltak a termelési eszközök közül. Ma a leghatalmasabb gazdagságnövelő eszközök a munkás fejében lévő szimbólumok. Következtetésképp a munkások birtokában van a termelési eszközök egyik kulcsfontosságú, gyakran pótolhatatlan része.
9. A gazdaság új hőse nem a fizikai munkás, a bankár vagy menedzser, hanem az innovátor ( akár egy szervezeten belül, vagy azon kívül dolgozik), aki egyesíti magában a fantáziadús tudást a tettrekészséggel.
10. A termelést egyre inkább körkörös folyamatnak tekintik, vagyis a hulladékot nyersanyagnak használják a következő termelési ciklusban. Ez a módszer feltételezi a számítógépes ellenőrzést, illetve a tudományos és ökológiai tudás egyre mélyebb szintjét.
11. A termelő és a fogyasztó – miután az ipari forradalom elszakította őket egymástól – most újra egyesülnek az anyagi termelés ciklusában, a fogyasztó ugyanis nemcsak pénzt ad, hanem biztosítja a termelési folyamathoz nélkülözhetetlen piacot és tervezési információkat. Az eladók és vásárlók megosztják egymással adataikat, információikat, tudásukat. Még az a nap is eljöhet, amikor a fogyasztó csak benyom egy gombot, hogy beindítson valamilyen távoli termelési folyamatot. A termelő és fogyasztó tehát eggyé olvad.
12. A gazdagságteremtés új rendszere egyszerre lokális és globális. A nagy teljesítményű mikrotechnologiák segítségével meg lehet csinálni helyben azt, amit gazdaságosan csak országos szinten lehetett gyártani. Ugyanakkor számos üzlet átlépi az országhatárokat, egységes termelési folyamattá integrálva a korábban egymástól elszigetelten folytatott tevékenységeket.
A gyorsuló gazdaság 12 eleme összekapcsolódik és kölcsönösen felerősíti az adatok, információk és tudás szerepét az egész gazdaságban.
Az átalakuló gazdaság ugyanakkor újjáteremti önmaga környezetét, s a fentiekben leírt folyamatok által generált hatásoknak csak kis része látható be a gazdasági szereplők számára. A globális gazdasági rend kialakulása olyan pozitív végkifejlet, amely a magasabb szintű egyensúly kifejeződése, viszont az oda vezető út során a rendszerek állapota folyamatosan változik. Ennek a változásnak a lényegét igyekszik megragadni a kaotika, illetve továbbfejlesztve a komplexitás elmélet.
A káosz kérdései – kaotika és gazdaság.
„A XXI. századot közvetlenül megelőző évtizedekben alapvetően megváltozott az üzleti környezet. A világ egyetlen globális piaccá szerveződött, amit a tőke elektronikus jelek révén történő azonnali áthelyezése ural. A kis változások villámgyorsan megsokszorozódhatnak a globális elektronikus piacon és súlyos perturbációkhoz vezethetnek. A modern csúcstechnológiájú vállalatok radikálisan eltérnek a hagyományos, régimódi vállalkozásoktól. A technikai fejlesztések gyorsan szaporodnak, értelmetlenné téve a versenyben való szilárd elsőbbség régi elképzelését. Az érték a cybertérben keletkezik, az állások, a bérek és a jólét feloldódnak és súlytalanná válnak. A pénzérték aranyalapja több évezred után idejétmúlttá lett. Úgy tűnik a turbulencia a mindennapok rendje. Minden szabad préda. Ilyen körülmények között a káosz és az összetettség – vagy kaotika- révén jobban megérthetjük, hogy mi történik, mint a hagyományos gazdasági elméletek segítségével. A káosz és összetettség tulajdonképpen a fejük tetejére állítja a bevett gazdasági elméleteket – egyben optimista távlatokat nyit meg a vagyonteremtés előtt. A káosz megkérdőjelezi a gazdasági egyensúly tankönyvi fogalmát. A kihívás a visszacsatolás gondolatából ered. A negatív visszacsatolás megfelel a közgazdasági szóhasználat csökkenő hozadékának, a pozitív visszacsatolás pedig a növekvő hozadéknak. A mai piacok körülményei a XVIII. századi franciaországi körülményekhez hasonlítanak, s nem azokhoz, amelyekről a legtöbb közgazdasági tankönyv ír. A tankönyvek általában azt feltételezik, hogy meg kell várnunk a végállapotot ahhoz, hogy tudjuk merre fog billenni az egyensúly a gazdaságban. Egy vállalatról akkor mondják, hogy egyensúlyi helyzetben van, amikor nettó bevétele eléri a lehető legmagasabb szintet. A feltételezések szerint ez a legnagyobb hasznot hozó kimenet, amit a bemenetek egy bizonyos egyedi kombinációja révén lehet elérni. A tökéletes verseny körülményei között csak egy egyensúlyi pont létezik. Semmi sem indokolja, hogy megváltoztassuk a bemenet nagyságát, vagy a kimenet szintjét, mivel a dolgok megváltoztatása hatással lehet az egyensúlyi pontra és a stabilitás elvesztéséhez vezethet. A káoszelmélet szerint azonban több egyensúlyi helyzet is létezik ezen a piacon.” „Az egyszerű egyensúlyi állapot gondolatát a csökkenő hozadék törvénye is alátámasztja. Ez a közgazdasági törvény kimondja, hogy amint egy változó tényező, például a munka egyenlő nagyságú növekménye hozzáadódik más, elméletileg rögzített tényezőkhöz ( föld, technológiai képességek, szervezési tehetség stb.) a kimeneti növekmény egy idő után csökkenni fog. A káosz megkérdőjelezi ezt a törvényt, és ezzel a legérzékenyebb pontján támadja meg a verseny körülményei között stabil gazdasági rendszerbe vetett hitet.”
„A káosz ott kezdődik, ahol a klasszikus tudomány véget ér.” Gleick könyvének bevezetőjébe rejtett sokjelentésű mondat valóban sok mindent takar. Van benne némi malícia az ortodoxia iránt, az innovátorok forradalmisága és sok – sok megoldatlan probléma, amelynek a megközelítése valószínűleg ezen az úton is lehetséges. A káosz – rend ellentétpár egymást feltételező mivolta már része a problémának. Az elmélet jól csengő nevén túl számtalan új fogalmmal gazdagította eddig is a képünket a világról. De miért is izgalmas a káoszelmélet? – teszi föl a kérdést a már idézett Sadar – Abrams szerzőpáros.
A választ az alábbiakban adják meg:
– Az egyszerűség és komplexitás, illetve a rendezettség és rendezetlenség közötti mélyen rejlő összefüggések feltárása révén összekapcsolja mindennapos tapasztalatainkat a természet törvényeivel.
– Olyan világegyetemet mutat be, ami egyszerre determinisztikus és a fizika alaptörvényeinek engedelmeskedik, ám ugyanakkor képes arra is, hogy rendezetlen, komplex és előrejelezhetetlen legyen.
– Megmutatja, hogy az előrejelezhetőség ritka jelenség, s csak azokon a határokon belül működik, amelyeket a tudomány kiszűrt összetett világunk sokféleségéből.
– Lehetőséget teremt arra, hogy leegyszerűsítsünk komplex jelenségeket.
– Egyesíti a képzeletgazdag matematikát a modern számítógépek lenyűgöző számító kapacitásával.
– Kétségbe vonja a tudomány hagyományos modellépítő eljárásait.
– Megmutatja, hogy a megértésnek és a jövőbeli események előrejelzésének minden összetettségi szinten önmagukból fakadó korlátai vannak.
Dr. habil Komor Levente